Képviselőházi napló, 1896. XXIV. kötet • 1899. szeptember 28–november 30.

Ülésnapok - 1896-481

481. országos ülés 1899. október 9-én, hétfőn. m ránk gyakorolt befolyásában keresendő, mondom, daczára ezeknek a kedvezőtlen jelenségeknek, meg vagyok győződve, és pedig a magyar gazdasági élet hosszú megfigyelése alapján vagyok meggyőződve arról, hogy a mi gazdasági életünk alapjai ma is egészségesek és fejlődésképesek. (Élénk helyeslés a jobb- és halóidalon.) És épen azért, mert ez a meggyőződésem, hiszem azt is, hogy a magyar nemzetet gazdasági tevékenységében továbbra is a munka, szorgalom és és a józan takarékosság szelleme fogja vezérelni ezentúl is, (Élénk helyeslés a jobl- és baloldalon.) és akkor nincs okunk kétségbe esni és csüggedéssel nézni a jövő elé. (Általános, élénk helyeslés és tetszés) Ezek után, t. képviselőház, (Ralijuk! Halljuk!) méltóztassék megengedni, hogy áttérjek egy másik, nem kevésbbé fontos tárgyra, az egyenes adók reformjának kérdésére; (Halljuk!Halljuk!) hogy jelezzem, vázoljam szándékaimat, terveimet, ezélzataimat az egyenesadók reformja, ezen nagyfontosságú reform tekintetében, a melylyel ma, — miután más sürgős és égető kérdéseinket, a bankügyet, a valutaügyet, a fogyasztási adók ügyét rendeztük és új alapra helyeztük, — úgy a kormánynak, mint a t. törvényhozásnak sürgősen és behatóan foglalkozni kötelessége. (Általános, élénk helyeslés.) Mielőtt ezt tenném, t. képviselőház, minthogy némileg behatóbban kívánok ezzel a tárgygyal foglalkozni, (Halljuk! Halljuk!) arra kérem a ház t. elnökét, méltóztassék pár percznyi szünetet engedni. (Élénk helyeslés. Zajos helyeslés és éljenzés a jobb- és baloldalon.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Méltóztassanak helyöket elfoglalni. Az ülést folytatjuk. A pénzügyminiszter úr fogja folytatni beszédét. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Csendet kérek! Lukács László pénzügyminiszteri T. képviselőház! Az egyenes-adók reformjánál bizonyos általános szempontokból óhajtanék kiindulni, a melyeket a következőkben foglalhatok össze és ismertethetek meg a t. képviselőházzal. (Halljuk! Halljuk!) Az első és döntő szempont előttem az, hogy az egyenes-adók reformját olyképen kell keresztül vinni, hogy az az államháztartás egyensúlyára veszélyeket ne hozhasson. Mert bármilyen fontosnak és kívánatosnak tartom is az adóreformot, és bármilyen sajnálatosnak tekintem is azt, hogy kénytelenek vagyunk egy meg nem felelő, sőt részben elavult adórendszert fentartani, mégis az államháztartás egyensúlya oly nagy fontosságú gazdasági, financziális és politikai érdekekkel van kapcsolatban, hogy abban az esetben, ha a reform csakis ennek az egyensúlynak koczkáztatásával történhetnék és vitethetnék keresztül, nem lennék abban a helyzetben, hogy a reformot a t. háznak javasoljam. Szerencsére azonban a dolog nem úgy áll. Nincs arra szükség, hogy úgy reformáljuk az egyenes adókat, hogy azok az államháztartás egyensúlyára veszélyt hozhatnának. A mint méltóztatnak tudni, (Halljuk! Halljuk !) a mi egyenes-adóinknak főhibája — egytől eltekintve — nem az adókulcsnak magasságában áll, hanem azon egyenlőtlenségben, azon aránytalanságban, (Igaz! Úgy van!) a melylyel az adóteher egyesekre nehezedik, tehát az adóalapoknak, az adóképességnek nem megfelelő, nem helyes és a valóságnak nem megfelelő feltárásában. Ezen a bajon, a melyet még fokoz az általános jövedelmi pótadó, a mennyiben ott, a hol az alapadó kivetésénél netalán helytelenség, vagy igazságtalanság történt, az általános jövedelmi-pótadó erre még sokszorosan ránehezedik : (Általános helyeslés ) ezen a bajon az adókulcs egyszerű redukálásával segíteni nem lehet, mert ez nem eredményezne mást, mint egyrészről azt, hogy az államot bizonyos bevételektől megfosztaná, másrészről azt, hogy azok, a kik most méltánytalan előnyben részesülnek, még fokozottabb mértékben részesülnének ebben a méltánytalan előnyben. (Helyeslés.) De az egyenlőtlenséget, aránytalanságot egy egyszerű knlcsredukczióval megszüntetni nem lehet. (Helyeslés) Ennélfogva, t. képviselőház, ez irányban a feladat nem lehet más, minthogy, ha nem is törekszünk az adóreformot úgy vinni keresztül, hogy abból az állam bevételei nagyobbak legyenek, — tehát távol van tőlem az adóemelés gondolata. (Tetszés balfelöl.) -— másrészről mégis arra kell törekednünk, hogy az államnak jelenlegi bevételeit az adóreform ne csökkentse, ne veszélyeztesse. És ezen határvonalak közt mindent el kell követnünk arra, hogy az adóalapok helyesen, az igazságnak megfelelően feltárásának, (Helyeslés.) hogy az egyenletes és igazságos adózás eszméjéhez közeledjünk, hogy levegyük a terhet azok vállairól, a kiket az igazságtalanul terhel (Igaz! Úgy van !) és átvigyük oda, ahova azt nemcsak igazságosan átvinnünk kell, hímem a hol azt az illető, teherképességénél fogva, el is birja. (Általános, élénk helyeslés.) Ebből természetesen következik, t. képviselőház, (Halljuk! Halljuk!) hogy a mi adóreformunk egyik főirányelve kell, hogy legyen az is, hogy a legszegényebb osztályokat, a melyek legnehezebben viselik az adót, lehetőleg felmentsük ez alól, (Élénk helyeslés.) hogy megelőzzük azokat a nagy társadalmi veszedelmeket, azokat a nagy társadalmi betegségeket, a melyek —- a mint