Képviselőházi napló, 1896. XXIV. kötet • 1899. szeptember 28–november 30.

Ülésnapok - 1896-478

14 478. országos fllés 1899. szeptember 29-én, pénteken. által ina beadott indítvány megokolása, másodszor pedig a miniszterelnök úrnak ma elfogadott javaslatához képest a quóta-bizottságba a képviselőház részéről kiküldendő tiz tagnak megválasztása. E szerint most áttérünk az ülés elején bejelentett két sürgős interpelláczióra. • Perczel Béni jegyzői Szabó István ! /Szabó István: T. ház! A legutóbbi árvíz mi áít" kivan ok felszólalni, illetőleg ínterpellácziót intézni az igen tisztelt földmívelésügyi miniszter úrhoz. Megjegyzem, hogy tudomásom van róla, hogy a miniszter úr a legelső hír vétele után, a mely a nagy víznek közeledtét jelezte a Dunán, megtett minden lehető intézkedést és előkészületet arra nézve, hogy a katasztrófa lehetőleg megakadályoztassák, de daczára mindezen intézkedéseknek, és a kirendelt katonaság valóban példás magatartásának és óriási erőfeszítésének, a katasztrófa, sajnos, mégis beállott, a mennyiben a Duna több helyen a töltéseket átszakította és különösen Szigetköz, Tóköz és a Csallóköznek nagyrészét elborította úgyannyira, hogy az a vidék mindenesetre nagy nyomornak van kitéve, Hogy a katasztrófát mi okozta, azt a megindítandó vizsgálat volna hivatva kideríteni, hogy tudniillik kötelességmulasztás, rossz intézkedés, avagy a védmüvek tökéletlensége okozta-e ezt a szerencsétlenséget. Én azt hiszem, sőt meg vagyok róla győződve, hogy a t. miniszter úr szigorú vizsgálatot fog elrendelni ennek kiderítése ezéljából. Úgy tudom, hogy a dunai töltések 1895-ben készültek el és óriási összegekbe kerültek. De ennek daczára a czélnak nem feleltek meg, mert valahányszor azóta nagy víz volt, például 1897ben és most, a töltéseket a nagy vizek átszakították. Hogy tehát ezen vidékek úgyszólván a koldusbotra jutásnak kitéve ne legyenek, mert hiszen minden évben vagy árvíz, vagy talajvíz teszi tönkre a terméseiket, beleértve ezen vidékek közé Csilizközt is, sőt ha magát Győr városát is, mely az utóbbi árvíz alkalmával ugyancsak nagy veszélynek volt kitéve, az elpusztulásnak kitenni nem akarjuk, úgy okvetlenül szükséges, hogy ezen bajok minél előbb orvosoltassanak. (Helyeslés balfelöl.) A miniszter úrhoz a köyetkező kérdéseket intézem (olvassa): »Interpelláczió a földmívelésügyi miniszter úrhoz a legutóbbi árvíz tárgyában. 1. Megindította-e, és ha nem, hajlandó-e a t. miniszter úr a szigorú vizsgálatot elrendelni aziránt, hogy a legutóbbi árvíz alkalmával a töltésszakításokat Szigetköz-, Tóköz- és Csallóközben mi okozta? 2. Mit szándékozik tenni a t. miniszter úr, hogy jövőre ezen vidékek lehetőleg ily katasztrófának kitéve ne legyenek? 3. Mit szándékozik tenni a t. miniszter úr az árvíz által okozott és beállott nyomor megfelelő enyhítésére ?« Elnök: Az, interpeíláczió kiadatik a földmívelésügyi miniszter úrnak. , Perczel Béni jegyző: Feszty Béla! / Feszty Bélai T. ház! Az inpulzust mostani interpéTIácziómra az imént lefolyt árvíz adja meg. Nem szándékozom ez alkalommal azon szörnyű és borzalmas esetekkel hatást kelteni, melyek fájdalom, előfordultak, csak néhány száraz tényt fogok felsorolni, a melyekkel meg akarom világítani azon nagyon szerencsétlen érdekeltségnek a helyzetét, a mely érdekeltségnek a legfőbb hibája talán az, hogy négy foly&m árja közt terűi el: a Duna, a Vág, a Nyitra és a Zsitva között. A Vág balparti ármentesítő társulat alsó szakaszáról akarok szólani. Történeti előzményül annyit kivánok csak elmondani, hogy 1886-ban az akkori közmunka- és közlekedésügyi miniszter, Baross Gábor, a vizjogi törvény 82. §-a értelmében hivatalból csatolta ezt az alsó szakaszt a már meglévő Vág balparti ármentesítő társulathoz. Az érdekeltség küzdött ellene, kért, könyörgött, mert rétgazdaságra volt berendezve és a legkeyésbbé sem óhajtotta ezt a védelmet. Mégis a megváltozhatatlanba bele kellett nyugodnia és akkor azt határozta el az érdekeltség, hogy hatméteres töltéseket fog emelni. Mert hiszen a kimutatások szerint csak 1851-ben és 1876-ban volt oly magasságú árvíz, mely a hat métert felülmúlja. Ezt a tervet a műszaki tanács és annak javaslata alapján az akkori kormány magáévá tette és elfogadta, az érdekeltség azután a közgyűlésen épen azért, hogy hiszen így talán kevesebbe fog kerülni az egész mű és kevesebb ártéri költséget fog fizetni, kimondta, — és ez végzetes hiba volt, —• hogy pénzügyileg különválik a már meglevő felső társulattól. Midőn ezt kimondta, akkor felmerültek a Zsitva-, illetve a Nyitraszabályozás költségei, melyek arra az alsó érdekeltségre, a mennyiben épen ott folyik be a Nyitra a Vágba, körülbelül egy millió forintnyi terhet rótt. így előállott helyzet, hogy a míg a felső érdekeltség, mely teljes védelmet kap í forint 50 krajczárnyi ártéri költség fizetése mellett, addig az alsó érdekeltség jelenleg 4 forint 53 krajczárnyi terhet kénytelen viselni. Ez, t. ház, oly összeg, melyet annak a vidéknek teljességgel lehetetlen elviselnie

t Tudom, t. ház, azt, hogy egyes vidékeken egyes érdekeltségek talán 8 forintot, sőt ezt felülmúló összeget is fizetnek, csakhogy ott mások a viszonyok, ott egy hold földnek több értéke van, mint ezen a