Képviselőházi napló, 1896. XXIV. kötet • 1899. szeptember 28–november 30.

Ülésnapok - 1896-486

118 486. országos ülés 1889. novemlber 6»än, hétfőn. a néppárt részéről bizalmatlanság fenn nem forog. A néppárt méltányolja meg azokat az okokat is, a melyek ezen javaslatnak beterjesztésére a t. kormányt birták, illetve tulajdonképen kéuy­szerítették. Sőt megelégedéssel látja a néppárt, hogy a t. kormány a néppárt programmjának több pontja értelmében kíván eljárni. így különös megelégedéssel látta a néppárt azt, hogy a t. kereskedelemügyi miniszter úr hivatalba­íépésének alkalmával minisztériumának központi vezetésében a vasárnapi munkaszünet teljes betartására nézve intézkedett. (Helyeslés bálfelől.) Sőt, nem ugyan miniszteri minőségében, de mint egy keresztény egyháznak buzgó hivő tagja, nyíltan hangoztatja az evangéliumi szellem ápolásának a szükségét. Vajha minisztertársai is követnék a kereskedelemügyi miniszter urat és az összes minisztérium mielőbb indíttatva érezné magát arra, hogy oly intézkedéseket létesítsen, melyek a vasárnapi teljes munkaszünetet bizto­sítsák. (Helyeslés balfelöl.) Megelégedéssel és helyesléssel fogadja a néppárt a t. pénzügyminiszter úrnak a költség­vetés beterjesztése alkalmával tartott expozéja' ban tett azon igéretét, hogy a kormány valahára az adónak arányosabb és igazságosabb felosz­tása czéljából az egyenes adók reformját már közelebb napirendre fogja tűzni. Ama módozatok­hoz, melyeket a t. pénzügyminiszter úr akkor megemlített, majd lesz a pártnak sok szava; ezúttal azonban, azt hiszem, hogy azokra kiterjesz­kedni nem volna helyes. De a létminimum kérdésében, mely úgy látszik a kormány által a néppártnak programmjából lett átvéve és a mely az újításnak legradikálisabb részét teszi és igen-igen megfontolandó és mivel e tekintetben a néppárt álláspontja eltér a kormány állás­pontjától, igen röviden kívánok ahhoz szólni, hogy a különböző felfogásokat jelezzem. (Halljuk! Halljuk! bálfelől.) A t. kormány az adómentességi minimumot 800 forintban kívánja megállapítani. A néppárt programmja fix összeget nem állapít meg, de azt mondja, hogy hazai viszonyainknak megfelelő adómentes létminimumot kivan meg­állapíttatni. Azt hiszem, hogy az ellen senkinek kifogása nincsen. Ámde, t. ház, hazai viszonyaink közt az a 800 forint nem mindenütt 300 forint. Néhol bőségesen elég, máshol igen-igen kevés. Mindnyájan tudjuk, hogy az országnak vannak oly vidékei, hol a hús felerészében vagy háromnegyed részével ol­csóbb mint az alföldön, vagy a nagy városokban. Az ilyen vidéken a 300 forint többet ér, mint az alföldön 400—500 forint. Az ilyen vidéken kis­sebb számú család 300 forintból bizonyos kénye­lemmel is megélhet; holott az alföldön és a nagy városokban nyomorogni kénytelen, mert eanek a 300 forintnak felét, esetleg kétharmad­részét csupán a lakásra kell odafizetni. Szóval az ország viszonyainál fogva némely vidéken a 300 forint Öt-hat tagból álló család eltartá­sára is elégséges; míg más vidéken kétannyi is alig elégséges. Azért, hogyha az adómentes létminimum megállapításával a szegény népen csakugyan segíteni akarunk, akkor szerény véleményem szerint oly összegben kell az adó­mentes létminimumot megállapítani, mely összeg­ből az egyes családok a fentartásukra múlhatat­lanul szükséges kiadásokat fedezhessék. Mivel pedig az ország vidékei és az egyes családok személyes viszonyainál fogva az összeg, mely erre szükséges, változó, azért nem lehet az adó­mentes létminimumot fix összegben megállapítani. Szerény véleményem szerint, némely vidéken 200 forint is elég, ennél lehetne tehát kezdeni, de az összeg a viszonyokhoz képest esetleg 500—600 forintig is emelkednék. Ennek bővebb kifejtését és indokolását más alkalomra Nagyom fenn, mert sok szempontból lehet a kérdéshez szólni. Ezúttal csak figyelmeztetni akartam a t. béuzügyminiszter urat a mi felfogásunkra. Megelégedéssel vette a néppárt a belügy­miniszternek legutóbb megjelent, a földadó-mini­mum kinyomozására vonatkozó ós záros határidőket is tartalmazó rendeletét, melyre okvetlenül szük­ség van, hogy a választók jegyzékének össze­állítása a törvény értelmében valahára megtör­ténjék egyrészt, másrészt hogy a visszaélések tág kapuja bezárassék. (Halljuk! Halljuk! a hal­oldal hátsó padjain.) Igaz, hogy a t. miniszterelnök úr ezzel csak a kúriai bíráskodásról szóló tör­vénynek, illetve a pártközi paktumnak tett eleget, ámde a korábbi kormányoknak is régen kellett volna intézkedniök ily irányban. Hiszen már az 1894 : XXXIII. törvényczikk értelmében kellett volna ily rendeletet kibocsátani, és mégis épen egy negyed századig kellett az országnak ily ren­deletre várakoznia. Ne vegye rossz néven a t. bel­ügyminiszter úr, ha figyelmeztetem arra, hogy figyeljen gondosan a végrehajtó közegek műkö­désére. (Igaz! Úgy van! a baloldal hátsó padjain.) Mert ne gondolja, hogy az eddig menesztett pár főispán távozásával a levegő már megtisztult. (Igás! Ügy van! a baloldal hátsó padjain.) Mert a mindennapi tapasztalás, de különösen a fuvarozási költségeknek a választások alkalmára némely törvényhatóságokban túlmagasan történt megálla­pítása azt mutatja, hogy még egyáltalán nem halt ki a basaszellem, mely fölfelé csúszik-mászik, egészen a kaftáu-szegély csókolásáig megaláz­kodik, (Igás! Úgy van! a baloldal hátsó padjain.) lefelé, illetőleg a polgárokkal szemben, önkény­kedésben, pöffeszkedésbeu nyilvánul, (Igaz! Úgy van! a baloldal hátsó padjain.) úgyannyira, hogy az illetők a törvényhatóságoknak, illetve a járá­soknak uraiként viselkednek, holott a dolog ter­mészeténél fogva és a törvény értelmében

Next

/
Oldalképek
Tartalom