Képviselőházi napló, 1896. XXIV. kötet • 1899. szeptember 28–november 30.

Ülésnapok - 1896-485

485. országos fllés 1899. november 4-én, szombaton. 11 g nem látom megtorolva azt, a minek meg kellettz volna toroltatni. Széll Kálmán miniszterelnök: A eljárás meg van indítva! Molnár János: Az eljárás meg van indítva, ez igaz, volt is tudomásom róla eddig is, és pedig igen hiteles, és a mit én tudok, az mind megegyezik azzal, a mit az igen tisztelt miniszterelnök úr, mint belügyminiszter mond. Az, hogy vájjon a körmenetben résztvevők, illetőleg az azt inszczenirozók elveszik-e büntetésüket és milyen büntetést kapnak, nem érdekel engem, nem tartozik ebbe a házba, nem is azért interpelláltam én a belügyminiszter urat, hanem azért, mert ott egy polgármester és városi kapitány, a kiknek hivataluknál fogva kötelességük lett volna eljárni és meggátolni ezen körmenetet, ezen vallás elleni botrányt, ezt nem tették, hanem csendes és nyugodt szemlélői voltak annak, sőt talán mulattak is, nevettek is rajta. Egy dolog azonban, a melyet az igen tisztelt belügyminiszter úr nem említett, szeget ütött a fejembe, és azért most ezt megkérdezem tőle. Én tudniillik úgy vagyok értesülve, bogy egy városi, vagy nem tudom milyen díjnok ellen sem fegyelmi eljárást indítani, sem ha már megvan, azt megfelebbezni nem lehet, — én legalább úgy tudom, hogy egy ilyen elvi döntvényt hozott a t. belügyminiszter ÚT, illetőleg a belügyminisztérium, és pedig már a t. belügyminiszter úr belügy minisztersége alatt valami egri esetben. Ezt a fegyelmi eljárást, a melyet Jászberényben egy városi, díjnok ellen indítottak, megfelebbezték, a felebbezés a belügyminiszterhez ment, a helyett hogy hivatalból visszautasították volna, a miáltal csak huzódikvonodik a dolog, és amint az igen tisztelt belügyminiszter úr mondotta, most is csak folyamatban van és nem történt benne semmi érdemlegesen, holott még június 29-én történt ez a dolog, amióta már köríílbelííl négy hónap elmúlt Én tehát a t. belügyminiszter úr válaszát, hogy fegyelmi eljárást indíttatott az illetők ellen, szívesen tudomásul veszem, azonban nagyon kérem a t. belügyminiszter urat, hogy mivel én nem arra voltam kíváncsi, indítottak-e, vagy nem fegyelmi eljárást, vagyis nem arra voltam kíváncsi, hogy megkezdték-e a megtorlást, hanem hogy hogyan és mikép végzik azt be: kegyeskedjék, mihelyt ez a dolog véget ér, a t. ház előtt ismét nyilatkozni, vagyis érdemileg akkor adni meg a választ interpeliácziómra. Széll Kálmán miniszterelnök s A mi annak a díjnoknak esetét illeti, azt nem tartottam szükségesnek felemlíteni, de most utólag felemlítem, hogy ellene is meg van indítva az eljárás csak úgy, mint a másik kettő, a polgármester és kapitány ellen. Hogy ez a KÉPVH. NAPLÓ 1896 —1901. XXIV. KÖTET. díjnok felebbezéssel él és az ő felebbezése a limine nem lett elutasítva, — bocsánatot kérek a t. képviselő úrtól, — ezt nem lehet tenni, mert hiszen audiatur et altéra pars. Eljárás esetén a törvény értelmében csakugyan különös lenne az, ha a beérkezett felebbezést a limiue, tárgyalás nélkül elutasítauók. Képviselő úr azt kívánja tőlem, hogy a megtorlásról számolják be, nem pedig arról, hogy megindíttatott az eljárás. De hiszen megtorolni valamit csak azután lehet, ha valaki felelősségre vonatik és az előirt eljárásnak alávettetik. Eljárás nélkül csak nem lehet elitélni senkit. Ez olyan elementáris igazság az adminisztráczióban, hogy ettől a jelen esetben sem lehet eltérni. Érteném a t. képviselő urat, hogy nem elégszik meg a válaszszal és mást akar, ha meg nem indítottuk volna az eljárást. De miután a főispán megindította az eljárást, az eljárás folyik, és miután megmondtam, hogy miért nem nyert befejezést, de be fog fejeztetni, mihelyt a bűnvádi eljárás befejeztetik: ennél többet, azt hiszem, nem lehet kivánui. Hiszen előre ítélkezni még sem lehet. Nem mondhatom, hogy meg lesznek e büntetve, vagy sem; elég az, ha daczára annak, hogy a fegyelmi eljárás folyik, folyik pedig egyenes utasítás alapján, — a főiapán részéről lett megindítva,— már előre kijelentettem, hogy gondtalanul, nem kellő körültekintéssel, sőt törvényellenesen jártak el. Nagyobb elitélést nem mondhatok, mintha azt mondom, hogy, ha áll az, a mi alapjául szolgál a fegyelmi eljárásnak, akkor a tisztviselők ilyen mulasztást követtek el. Most ezt kideríteni, az ítéletet befejezni, a fegj elmi eljárásnak dolga. Jog és szabály szerint az egész világon és nálunk is így van ez. Kérem a t. házat, méltóztassék válaszomat elfogadni. Molnár János: T. ház! Rövid leszek. IsmetéTtén,~kijeleuttím, nagyon óhajtottam volna, ha akkor válaszolt volna a t. belügyminiszter úr, midőn már ez a dolog érdemében el van intézve. Mindazonáltal, mivel mégis adott némi elégtételt azáltal, hogy beismerte, hirdette, hogy csakugyan törvénytelenség, szabálytalanság történt a főkapitány és polgármester részéről, miután az előbbi kormány alatt soha ilyen elégtételt sem kaptunk, annál kevésbbé megtorlást, válaszát köszönettel tudomásul veszem. Elnöki Tudomásul veszi a ház a belügyminiszter úr válaszát? (Igen!) Ezt mint határozatot kimondom. A napirend ki lévén merítve, van szerencsém indítványt tenni a következő napirendre nézve: Javaslom a t. háznak, hogy a következő ülés hétfőn 10 órakor kezdődjék és annak napirendjéül a ma letárgyalt törvényjavaslat harmadszori olvasása, valamint az 1900. év négy első hónap15