Képviselőházi napló, 1896. XXIV. kötet • 1899. szeptember 28–november 30.
Ülésnapok - 1896-483
1 00 488 « országos ülés 1899. október 11-én, szerdán. sírboltja fölött emelkedik és azok emlékét örökíti és azoknak adatott meg a katonai tisztesség, a kik csatatéren estek el vitézül harczolva, a fegyverrel kezében elesett katona emléke pedig megkövetelheti, hogy azoknak katonai tisztesség adassék meg. És, t. képviselőtársaim, legyenek szívesek engem ebben a kérdésben arra a térre követni, a melyen én állok, és a melyen állt — úgy gondolom — minden tényező és áll a nemzet közvéleménye. Nagyjuk nyugodni a sírboltban lévő emlékeket, és azokat ne zavarjuk és ne bolygassuk. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ne vonszoljuk elő és ne szedjük ki azokból a sírboltokból mindig azt, a mi keserűséget okoz, a mi fájdalmas érzéseket kelt, szedjük ki azokat, és ápoljuk szivünk melegével ég soha el nem felejtve a múltból a mi dicső, a mi kegyeletes, és a mi'kegyeletre érdemes. Egyesültünk a kegyeletnek érzéseiben és együtt érezünk abban, a mi a nemzeti kegyelet hazafias érzéseit érinti és annak tárgya. De ebben is igazában egyek csak úgy leszünk, ha a kegyeles érzésekben az engesztelődésnek engedünk helyet és alkatelemévé teszszük a mi kegyeletes érzéseinknek az engesztelődést, az engesztelődést, a mely nem engedi, hogy behegedt sebek fölszaggattassanak, a mely azokra a fájdalmas emlékekre, a melyek itt-ott fölvillanak, irt, nyugalmat, békét, megértést hoz. Ez az a felfogás, a mely engem vezetett, a mely vezette a kormányt, és vezetni fogja talán azokat, a kik a kormánynyal egyetértenek, és azért egész nyugodtan engedem át a t. képviselőház ítéletének és ítélő székének azt az indítványt, mely a ház asztalán fekszik. ítéljen a képviselőház bölcsesége szerint. (Zajos helyeslés a jobboldalon.) Thaly Kálmán í Személyes kérdésben kérek pár'iszót, t. képviselőház. Régi tétel az, a régi klasszikus szónokok is elismerték, hogy kiki a saját szavainak legjobb magyarázója. E tétel igazsága előtt meghajlok, örülök, hogy most felvilágosította felfogását a t. miniszterelnök úr, a melyben nem kételkedem. Igaza van, 36—37 év óta, úgyszólván gyermekifju kora óta van szerencsém őt ismerői mint jó hazafit, és épen azért Örülök rajta, hogy alkalmat nyújtottam neki, hogy felfogását kimagyarázza, mert én ő róla hazafiatlanságot nem tettem fel, de hát misztingválni kell ellenség és ellenfél között, a lönt azt beszédemben bővebben kifejtettem. Örüiak tehát rajta, hogy most konstatálhatom, hogy d magyar miniszterelnöki székből a 48-as honvéd hadsereget ellenségnek nem nevezték. Ha az engesztelést olyan nagyon akarták, a kiktől a sértési szándék a miniszterelnök úr szerint távol volt, azon ünnepély rendezői követhették volná a német császár nobilis példáját, és Lobkovitz herczeg — különben, elismerem, bizonyos | fokig tapintatos beszédében — megemlékezhetett volna egy pár kegyeletes szóval azoknak vitézi emlékéről is, a kik fegyverrel kezökben hősiesen Buda várát bevették, mert épen az ellenség, vagy ha úgy tetszik, az ellenfél — akárhogy veszszftk, — vitézségének megbecsülése az, a mi a sértési szándékot kizárta volna. Ez azonban, fájdalom, nem történt meg. A mit a német császár megtett a francziák iránt, a minek következtében egész Francziaország elismerte, hogy sértő szándék nem volt, sőt kibékítő szándék volt abban, a mit tett, Francziaország iránt, Lobkowitz herczeg ezt irányunkban, magyarok iránt, nem méltóztatott megtenni egy szóval sem. A mi pedig az általános elfelejtésre vonatkozó felhívást illeti, hogy tartsuk kegyeletben a múltat és egyesüljünk mindannyian kegyeletes megemlékezésben és ne újítsuk fel azokat a dolgokat a múltból, a melyek talán viszályt, keserűséget támaszthatnának, már erre mint történetirónak azt kell felelnem, hogy átkozott lenne az a nemzedék, a mely egy Karaffának, vagy egy Haynaunak az emlékezetét valaha elfelejtené. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: T. ház! A tanácskozás be lévén fejezve, következik a határozathozatal. Fel fogom tenni a kérdést, még pedig olyképen, hogy szembeállítom a kérvényi bizottság javaslatával a kisebbségi véleményt. Ha tehát a kérvényi bízottság javaslata elfogadtatik, akkor a kisebbségi vélemény elesett. Kérem tehát azokat a képviselő urakat, a kik a kérvényi bizottság javaslatát elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) A kérvényi bizottság javaslatát a ház elfogadta és így a különvélemény elesett. Egyúttal, t. ház, a múlt ülések egyikén hozott határozat értelmében ezen ügy gyei kapcsolatosan elintézést nyertek a berettyóujfalusi kerület függetlenségi és negyvennyolczas pártjának végrehajtó bizottsága által, a hódmezővásárhelyi népgyűlés és Békés város függetlenségi és negyvennyolczas pártja által beadott, teljesen hasonló tartalmú és tárgyú kérvények. Perczel Béni jegyző (olvassa).- A czegíédí népgyűlés, E.-Gyarmat, Alistál, Sárvár és Soprouiván, Szentes, Hosztód, Baiyk, Zalabér, Medve, Gsíkszentdomokos, Aldebrő, Fokszabadi, Petőhenye, Dabroncz, Tekenye, Lébéuy, Tiszákürth, Mezőpetri, Ráczkeresztúr, Karakó, Leányvár, Felsődabas, Egyek, Törtei, Balatonesehi, NagyDém, B.-Petrovoszelló, Lemhény, Tüskeszentpéter, Nagycsétény, Nagylengyel, |Ócsárd, Osztopán, Kéthely, Nagy- és Kisráth, Tápiógyörgye, Koronczó, Könilő, Felsőlakos, Vadkert, Borszörcsök, Deményháza, Tótszentmárton, Kerkataskánd, Csíktusnád, Szabadszentkirály, Pázmánd, Gyöngyös I. ker., Forray, Nagyléta, Máhomfa, Tergenye,
