Képviselőházi napló, 1896. XXIII. kötet • 1899. május 17–julius 12.

Ülésnapok - 1896-466

(W 466, országos ülés 1880. június 22-én, O8iitörtttk0n.

: mert jó is, olcsó is. (Igaz! Úgy varit a szélső baloldalon.) Mi pedig rekompenzáczióúi ennek fejében elfogyasztjuk az osztrák ipar terményeid, a mely rossz is, drága is, (Helyeslés a szélső baloldalon.) és a melynek nyújtott kedvezmény megakadályoz bennünket abban, hogy a külföldi jobb iparcikkeket olcsón használhassuk fel. És hogyan állunk saját iparunkra nézve? Hát, t. képviselőház, ha igaz is, — tegyük fel, — hogy a magyar ipar fájának a csirája már el van ültetve, ez alatt a lefolyt 30—32 év alatt mégis mit látunk? Látjuk azt, hogy ez a fa csak satnya plántává bir fejlődni, (Helyeslés a szélső baloldalon.) de nem fejlődött és nem is fejlődhetik hatalmas életerőt gyümölcsöző fává a jövőben sem, a mig el van vonva tőle a megalkuvást nem ismerő hazaszeretet napjának melege és nem fejlődhetik akkor, a midőn állandó árnyékban tartjuk azt, az osztrák érdekek felhőjének ködös árnyékában, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mindenki azt tartja, még maga az előadó űr is azt mondja, hogy Magyarországnak, ha meg akar élni, szüksége van arra, hogy a mezőgazdaságról fokozottabb termelési ágakra, ipari és kereskedelmi ágakra térjen át. No, t. képviselőház, ha mi ennek az iparnak több védelmet nem nyújtunk, ha ennek a század végén arról kell panaszkodnia, a miről panaszkodott a század elején, hogy védelem hiányában fejlődni nem képes, hát akkor ebből az iparból ugyan ipar sohasem lesz. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A törvényjavaslat azon intézkedésének, a mely az Ausztriával való szerződésnek, illetőleg összeköttetésnek idejét 1903-tól 1907-ig tolta ki, egyik okául a miniszterelnök ár azt hozta fel, hogy nem járult volna hozzá ehhez a kitoláshoz semmi körülmények között, ha egyúttal nem tudta volna biztosítani azt, hogy a külföldi szerződéseknek megkötése előtt az autonóm-vámtarifa elkészíttessék, az az autonóm vámtarifába mely mind a magyar, mind pedig az osztrák érdekeknek egyaránt megfelel. Hát, t. ház, én a jóakaratot, a jószándékot szívesen honorálom, de mindaddig, míg nem látom demonstrálva azt, hogyan csinálta meg valaki fából a vaskarikát, mindaddig nem tudom elhinni, hogy két teljesen ellenérdekű ország számára lehessen olyan közös vámtarifát készíteni, mely mindkét érdeket kielégítse. (Úgy van! Úgy van! helyeslés a baloldalon.) A másik feltételéül továbbá azt mondotta a miniszterelnök úr az 1907-ig való kiterjesztésnek, hogy ez alatt az idő alatt a nyugodtság beállván, Össze lesznek hozhatók a külföldi szerződések lejáratai is. Engedelmet kérek, ez helyes dolog, csakhogy a szerződések összehozását indokul az 1907- mellett semmifélekép nem lehet felhozni, mert ezek a szerződések vagy nincsenek naptári időhöz kötve, vagy a legfontosabbak 1903-ban már lejárnak; áll tehát ez okoskodás épúgy 1904-re is, mint 1907-re. Ezeket akkor épúgy lehet összehozni, mint 1907-re. Nem fogadhatom el tehát ezen indokolást, csak annyit látok benne, hogy az 1907-ig való kiterjesztése a határidőnek egyenesen az osztrák kormánynak a vívmánya, (Úgy van! Úgy van ! helyeslés a baloldalon.) és nem egyéb, mind a 10 éves periodikus cziklus betartására irányúit törekvés megvalósítása, a mely új 10 éves cziklus 1897-ben kezdődve, 1907-ben jár le; ezt éri el röviden ezzel a törvényjavaslattal az Ország. Most, t. ház, eltekintve ettől a roppant csapástól, hogy ilyen tizévi cziklus tartamára Ausztriához vagyunk ismét kötve, engem aggodalommal tölt el, a mit a közgazdasági bizottságban is jelezni bátor voltam, külföldi szerződéseinknek a sorsa. (Úgy van! Úgy van!) Magyarország gazdasági produktumaiból, főleg búzájából, borából élő ország. Ebben a kettőben kell a magyar gazdát megvédem. A mi a rekonstruált bortermelést illeti, beismerem, hogy ez hatalmas véderőre talál a földmívelésügyi miniszter személyében, a ki üldözi és üldözze is a borkereskedőket, kik Magyarország bortermelésének hitelét tönkre tették. Üldözte és üldözze is a kimérőket, kik nem is csinálnak abból lelkiismeretet, hogy a különben tiszta bort ők maguk hamisítják meg. Endrey Gyula: Tiszta vizet mérnek! Szinay Gyulai Üldözze a termelőket is, kik közű 1 némelyek maguk is rászoktak, hogyha tehetik, hamisítsanak. Azonban a mi búza- és bortermelésünknek, búza- és bortermelésünk előnyei elérésének két óriási akadálya van: a román búza- és az olasz borszerződés. Ezek a szerződések nem Magyarországnak, de Ausztriának az érdekében köttetnek és tartatnak fenn, mert a román czereáliákra, hogy ilyen szerződés köttessék, arra nem nekünk, de Ausztriának van szüksége, és hogy az olasz borszerződés a meddig lehet, fentartassék, arra ismét most már, vagy legalább egypár év múlva, nem nekünk, de Ausztriának lesz szüksége. Hogy az oláh búzatermelésre, az oláh bűzaszerződésre nem nekünk van szükségünk, azt bizonyítani nem kell. De hiszen nem is lehet nekünk magyaroknak okunk, hogy Oláhországgal efféle szerződést kössünk nemcsak gazdasági, hanem politikai szempontból sem. Mert én legalább nem érzem magam indíttatva politikailag sem, hogy reá kedvező szerződést kössek azzal az Oláhországgal, mely ugyan velünk békés viszonyban állónak mondja magát, de látjuk, hogy nemcsak künn szítja ellenünk a gyűlölködést, hanem itt bent az országban lázítja ellenünk az oláh nemzetiséget. Én attól tartok, hogy a kontemplált közösség következtében mikor a szeződések újbóli