Képviselőházi napló, 1896. XXIII. kötet • 1899. május 17–julius 12.
Ülésnapok - 1896-465
Oü) 465. országos ülés 1899. jnnlns 21-én, szerdán. rom-e Ausztriával szemben a vámsorompók felállítását, hisz a vámsorompó csak eszköz, a czél a helyes gazdasági berendezés. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Úgy van! Tessék alkalmaznil) E tekintetben van közöttünk nézeteltérés, hogy melyik eszköz a leghelyesebb a ezéi elérésére, mert gazdasági viszonyainkat egy másik önálló gazdasági individualitással szemben sohasem szabályozhatjuk úgy, hogy kizárólag mindig a mi érdekeink legyenek abban preferenter megóva; de másrészt azt sem engedhetjük meg, hogy az ellentétek kiegyenlítésénél a mi érdekeink szenvedjenek csorbát. Ha úgy talajuk, hogy érdekeink megóvását jobban el tudjuk érni a vámsorompók felállítása nélkül, akkor nem állítunk fel vámsorompókat; ha azt táláljuk, hogy vámsorompók felállítása nélkül érdekeinket megvédni nem tudjuk, akkor fel kell állítani a vámsorompókat. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Ha Bécsben megengedik !) És ezzel, t. képviselőház, elérkeztem ahhoz a ponthoz, a mely tulajdonképen az egyetlen helyes vitapont, (Zaj a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk!) és a melynél magam részéről indokolni kívánom abbeli meggyőződésemet, hogy miért vagyok én az adott viszonyok közt a szabad és korlátlan forgalom feutartásának szószólója ? (Halljuh! Halljuk!) Kossuth Ferencz: Nem korlátlan a forgalom ! Nagyon korlátolt! Lukács Gyula: Tirolban nincs meg a szabad forgalom! Rosenberg Gyula előadó: A tiroli gabonavám kérdéséről is lesz alkalmam szólani. Addig, a míg a mai viszonyok közt a helyes kompromisszumot, az érdekek kiegyenlítését a szabad és korlátlan forgalom fentartása mellett megtalálhatjuk, addig végzetes hibának és közgazdasági szempontból bűnnek tartanám ennek a szádad forgalomnak a megszakítását. Kossuth FereBCZS Nincs szabadforgalom! Csak Ausztria és Magyarország között! Rosenberg Gyula előadó: Az Ausztria és Magyarország közti szabadforgalomról beszélek! (Zaj a szélső baloldalon. Elnök csenget.) Ne méltóztassanak engem félreérteni, midőn azt mondom, hogy helytelennek tartom a forgalom megszakítását, akkor nem akarom ezzel azt mondani, hogy ennek a megszakításnak közgazdasági életünk megsemmisülése, végromlása volna következése. Annyira nem, hogy én ennél valami roszszabbat is ismerek, a melyet még inkább perhorreskáíok, mint a forgalom megszakítását, s ez a szabadforgalom fentartása reánk nézve rossz és kedvezőtlen. És ebben a szituáczióban abszolúte nem változtatja meg említett meggyőződésemet az a tudat sem, hogy a forgalom fentartásáuak megszakítása Ausztriára nézve végkifejlődésében sokkal végzetesebb gazdasági helyzetet teremtene, mint ránk nézve, mert az én bajomon az, hogy másnak még nagyobb baja van, bbzonyára nem segít. (Tetszés jobbfelől.) Bennünket mezőgazdasági, tőke-, pénzhitel és kereskedelmi hitel-érdekeink, Ausztriát ipari érdekei a szabadforgalom fentartására utalnák. Távolról sem akarom azt állítani, hogy ipari érdekeinket a vámsorompókkal való védelem állapotában nem bírnók jobban megvédeni, épúgy, mint Ausztria természetszerűleg az ő mezőgazdasági érdekeit jobban bírná védeni, hogyha Magyarországtól vámsorompókkal volna elválasztva. De szabad-e, t. képviselőház, a fö* gazdasági érdeket, a fő termelési ágnak érdekeit szem elől téveszteni, ha a kellő kompromisszumot meg bírjuk találni? Minden orszá,gnak ethikai joga, ha az összérdek megkívánja, hogy tehet oly intézkedéseket is, a melyek időlegesen az egyik termelési ágat, a gazdasági termelésnek egyik-másik osztályát sújtják; de kérdem, hogyha ily intézkedéstakarunk tenni, melynél a fő termelési ágról van szó, szabad-e ezt tenni oly időben, midőn ezen termelési ág nemcsak, hogy valami nagy virágzásban nincs, úgy hogy nagyobb megrázkódtatásokat elviselhetne, hanem ellenkezőleg, az okok bizonyos sorozatánál fogva a rendesnél fokozottabb istápolást, gondozást igényel. T. képviselőház! Ilyen helyzetben van mezőgazdaságunk daczára annak, hogy védve és biztosítva van számára egy piacz, hol fogyasztási termékeinek túlnyomó részét, sőt az utolsó esztendőkben — mondhatnám — termelési feleslegének összességét, bizton és védett szituáczióban elhelyezheti. (Zaj a szélső baloldalon.) Barta Ödön: Nem volt felesleg! (Zaj, Halljuk ! Halljuk !) Rosenberg Gyula előadó: Bocsánatot kérek Barta Ödön igen tisztelt képviselőtársamtól, nagyon csodálom, hogy épen ő állítja velem szemben azt, hogy Magyarországnak, mint olyannak nem volt feleslege. Az utolsó két esztendőben, daczára a rossz termésnek, Magyarországnak igenis még búzában is volt feleslege; t. képviselőtársam csak összetéveszti azzal, hogy a monarchiának, a közös vámterületnek nem volt feleslege. Mi daczára a rossz termésnek, búzatermésünket magunk nem bírtuk elfogyasztani. Kubik Béla? Hát a román és az orosz búza, a mely bejött? (Zaj jobbfelől. Halljuk! Halljuk!) Rosenberg Gyula előadó: Én nem vagyok abban a helyzetben, hogy minden ilyen közbevetett kérdésre válaszoljak, (Helyeslés jobbfelől.) daczára annak, hogy a kérdésnek érdeme megengedné ezt, de ez egészen kizökkentene beszédem fonalából, azért engedje meg a képviselő
