Képviselőházi napló, 1896. XXIII. kötet • 1899. május 17–julius 12.

Ülésnapok - 1896-462

14 462. orsíagos ülés lsíra. június 2-án, péntekéit. tárgyalások egyetértő megállapodásra ez idő sze­rint nem vezettek. Én ismerem azon felelősséget, a mely rám és a kormányra hárul, a melynek élén állok és ismerem és öntudatában vagyok összes köteles ségeimnek az egész vonalon. Ennek a tudatában és ennek érzetében (Halljuk!Halljuk!) kell, hogy kijelentsem a t. képviselőház előtt, (Halljuk! Halljuk!) bogy nincs kizárva az az eshetőség, hogy az a helyzet áll elő, a melyben vagy az osztrák kormányra, vagy a magyar kormányra válság következhetikbe. (Mozgás ós nyugtalanság a szélső baloldalon.) Ennek következtében, a helyzet ily komoly állásában a t. házhoz két kérésem van. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik az, méltóz­tassék kegyesen elnézni, hogy a kérdés jelen állásában és ez időszerűit és ma érdemleges nyilatkozatokat nem tehetek. (Általános helyeslés.) A másik, a mit a t. háztól kérek, az, hogy ezen komoly helyzetre és a politikai helyzet állására való tekintetből legyen kegyes egy szünetelést megengedni üléseire nézve, legyen kegyes bele­egyezni abba, hogy a t. ház a jövő héten üléseket nem tart, hanem felhatalmazza a ház elnökét, hogy a jövő hetet követő hét legelső napjainak egyikén, legkésőbben azon hét derekán ülést hívjon össze, a mikor a képviselőház előtt ezen nagy fontosságú kérdésben és ezen súlyos helyzetben érdemleges nyilatkozatokat és előterjesztéseket tehessek. (Élénk helyeslés. Felkiáltások a szélső bal­oldalon: Nem halasztjuk! Zaj.) Kossuth Ferencz: T. ház ! (Halljuk! Hall­juk!) A napirend előtt óhajtottam felszólalni; de erre a t. elnök úrnak hozzájárulását nem nyerhettem meg. Kívántam volna bizonyos kér­déseket intézni a t. miniszterelnök úrhoz, a mely kérdésekre talán felvilágosításokat adhatott volna ; ámbár magam is belátom, hogy a helyzet ké­nyes, és hogy nagy tartózkodással lehet csak neki most nyilatkozni. Minthogy azonban a napi­rend előtt fel nem szólalhattam, a ház engedel­mével fel fogok szólalni most. (Halljuk! Halljuk!) Pártom, a függetlenségi és 48-as párt nevé­ben sajnálatomat és helytelenítésemet nyilatkoz tatom ki azért, hogy a kormány alkudozni ment Béesbe. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Erre az alkudozásra nem volt ok; mert önrendel­kezési jog alapján határozván az ország, mihelyt alkudozik, nem rendelkezik önállóan. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Abba az osztrákok­nak nincsen semmi beleszólása, hogy miként rendelkezik Magyarország önállóan. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) A kérdés kizárólag csak az, hogy megadja-e Ausztria a reczij>roczitást, igen, vagy nem; ha igen, akkor a paktum áll; ha pedig nem adja meg, akkor ennek más követ­kezése nem lehet, mint hogy végrehajtásáéit tisztán és szigorúan az 1867: XII. törvényczikk rendelkezése és felállíttatik az önálló vámterület és nemzeti bank. (Élénk helyeslés. Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) A magyar király ismerte a Bádeni-egyez­mény minden egyes pontját, mielőtt ezen egyez­mény a különböző pártok elé lett terjesztve. Minden egyes pontjához hozzájáiúlt a korona is. Azt a függetlenségi és 48-as párt nem tűrheti el, hogy az osztrákok erőszakoskodással megpróbálják sarokba szorítani a magyar királyt. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Nekünk fel kell használni ezt az első alkalmat arra, hogy ezen kísérlet ellen határozottan tiltakozzunk. (Úgy van! Úgy van ! a szélső baloldalon.) Az osztrákok nem kötelesek megadni a lecziproczitást, ha nekik az nem tetszik. (Úgy van! Úgy van! a szélső bal­oldalon.) de ném követelhetnek más feltételeket, ha közös vámterületet és közös bankot akarnak, mint azokat, a melyek a Bánffy és Badeni részé­ről tervezett egyezkedésben voltak, mert ezek vétetlek be a paktumba, a melynek minden egyes pontját a magyar korona jóváNagyta, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Felhasználom ezt az alkalmat annak kijelen­tésére is, azért, hogy megakaszszam olyan badar híreknek röpködését, a melyek mindenféle modorban szárnyra kelnek ; mintha a paktamnak lennének titkos részei. Ünnepélyesen kijelentem itt és hivatkozom a t. miniszter úrra, hogy úgy van-e, igen, vagy nem, hogy a paktumnak semmi­féle titkos része nem volt és ama hirek, a me­lyek lábrakaptak és a melyek egyike szerint a paktumban 1913-ig történt volna akármily meg­állapodás, e hirek az alapnak árnyékát is nélkü­lözik. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ezek előrebocsájtása után vagyok bátor a t. miniszterelnök úrhoz egy kérdést intézni, bár előre látom, hogy a miniszterelnök imént elhang­zott nyilatkozata után nem fog kérdésemre vála­szolni, (Halljuk! Halljuk!) nekem mégis kötelessé­gem megkérdezni, hogy mily biztosítékunk van arra nézve, hogy nem igyekeznek-e új provizó­riumba szorítani Magyarországot. Tudjuk, hogy az eddigi provizóriumok az országnak már milyen nagy kárára voltak és elviselhetetlen volna Magyarországnak közgazdasági állapotára az, ha új provizóriumba szo r íttatnék bele az ország. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Figyelmeztetem a miniszterelnök urat, hogy erkölcsi lehetetlenség a paktumból kiragadni oly részeket, melyek tetszenek Bécsben és mellőzni olyanokat, a melyek Bécsben nem tetszenek; jogunk van tehát remélni, hogy a korona, a mely a paktumot jóváNagyta, keresztül fogja azt vitetni az osztrák ellenállás daczára, és ha ez az ellen­állás meg nem törik, el fogja fogadni a király azt az egyetlen jogi következtetést, mely ebből levonható, hogy Magyarország érvényesítse azt

Next

/
Oldalképek
Tartalom