Képviselőházi napló, 1896. XXIII. kötet • 1899. május 17–julius 12.

Ülésnapok - 1896-470

4Í0. országos ülés 189B. június 27-én, kedden, 177 magyar sörfőzdék között az osztrák gyárak javára létezett és ezután is létezni fog. Az ezeknek a szempontoknak szolgáló intézkedéseket bátor leszek röviden ismertetni. Előre kell bocsátanom, hogy az osztrák adóztatás különböző volta itt is némi nehézséget okoz, a mely azonban magát az adótételt szintén nem érinti. Mikor ezt a javaslatot benyújtották, mind a két kormánynak szándékában volt az adótételt 25 krajczárban megállapítani. Ez nálunk csak adóösszevonás lett volna, Ausztriában ellenben tényleges adóemelés. Később már az osztrák kormány kijelentette, hogy a söradót felemelni nem, csak 17 krajezáira kikerekítem szándékozik. Az egyenlő adóztatás czéljából már most a mi alapadónk is, mely eddig 167 krajczár volt, 17 krajczárra fog kikerekíttetni, ellenben megszűnik a külön sörfogyasztási adó, a melynek helyébe lép a söradó-pótlék, a mely a sörlé minden hektoliterje és ezukormérőfoka után 80 fillér lesz. Ennek következtében a legkedvezőbb helyzetbe jutnak a legkönnyebb sörök, a a melyek nálunk előállíttatnak, míg a legnagyobb megadóztatás alá a nehéz sörök esnek, a melyeknek nagy részét külföldről importálják. A kis- és középsörfőzdék számára biztosított adókedvezményt kimondja a jelenleg tárgyalás alatt álló javaslat 1. §-a, a mennyiben mindazon sörfőzdék, melyek 15.000 hektoliternél többet egy campagne alatt nem termelnek, tetemes söradó-leengedésben részesülnek, a mely aránylag annál nagyobb, minél kisebb a termelő képesség. A leengedés tesz a 2000 hektoliternél többet nem termelő sörfőzdéknél 15°/o-ot, az 5000 hektoliternél többet nem termelő sörfőzdéknél 10°/o-ot, a 15.000 hektoliternél többet nem termelő sörfőzdéknél pedig 5°/o-ot. Azok a kedvezmények, melyeket a törvényjavaslat a magyar sörfőzdéknek az osztrákokkal szemben biztosít, a következők: A söradó-pótlék megszabásánál a termelt sörből az erjedés és raktározás folytán előálló apadás fejében 6y2°/o levonás engedélyeztetik. Az Ausztriából behozott sör ilyen levonásban nem részesül. Azonkívül a söradó hitelezésére és kamatleszámítolására vonatkozó rendelkezések a söradó-pótlékra is ki fognak terjesztetni, míg eddig a kamatleszámítolásnak még akkor sem volt helye, ha a sörtermelési adót azonnal lefizették. Ezzel szemben az Ausztriából behozott sör egész menynyisége után a söradó-pótlék teljes összege is azonnal lesz fizetendő, itt hitelezésnek nines helye. Ez szintén figyelemreméltó különbség. További könnyebbsége az egész sörgyártásnak az, hogy a mennyiben valamely sörfőzde többet termel, mint a mennyit bejelentett, az elbánás kevésbbé szigora lesz, mint eddig. Eddig ugyanis minden, bármily csekély többletet utóKÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XXIII. KÖTET.J lagosan megadóztattak, ha pedig a bejelentett mennyiséget a sörfőzde 5°/o-kal meghaladta, ezért a többletért már nemcsak adót, hanem büntetést is kellett fizetnie. Ezután ha a többtermelés csak 5°/o-ot tesz, ez még utólagos megadóztatás alá sem esik, büntetésnek pedig csakis akkor van helye, ha a többtermelés, mely bejelentve nem lett, a 10°/o-ot meghaladja, míg az 5°/o és ÍO°/o között levő többletekre csak az utólagos adófizetés kötelezettsége marad fenn. Ezenkívül még többféle technikai könnyebbségek is adatnak. Elesik a híítőbárkák kötelező használata, a melyek helyébe ellenőrző mérőkészülékeket fognak alkalmazni, ezeket a készülékeket pedig az első berendezés alkalmával a kincstár saját költségén fogja az illetőknek kiszolgáltatni. Ezek az intézkedések, t. ház, fájdalom, még nem fogják a sörtermelésnek a kívánatos lendületet megadni, különösen megoldatlan marad az a kérdés — a melynek az alkoholizmus ellen való küzdelem szempontjából is oly nagy' a jelentősége, — hogy tudniillik a könnyű és olcsó söröknek előállítása rendkívüli eszközökkel is elősegíttessék. Azt sem állítom, hogy a törvényjavaslatban foglalt kedvezmények kiegyenlítenék azt a differencziát, mely a régi és virágzó osztrák sörgyártás, és a mi sörgyártásunk között fennáll. Mindamellett mondhatni, hogy a törvényjavaslat ennek az iparnak is többrendbeli nagyon értékes előnyöket nyújt. Ezekben, t. ház, távolról sem tudtam kimeríteni az előttünk levő törvényjavaslatoknak tartalmát. Csak jelezni akartam azokat a főbb szempontokat, melyek a javaslatokban érvényesülnek, és a melyekről a t. ház engedelmével a részletes vita során talán lesz még alkalmam behatóbban szólni. Egyelőre az előadottakból le akarom vonni a főbb konzequencziákat. Ezek a következők: A mi az Ausztriához való viszonyt illeti, a javaslatokban foglalt rendezés végleges és kielégítő, mivel régi sérelmeinket orvosolja és az idevágó kérdéseket olyképen rendezi, hogy jövőre konfliktusoknak és félremagyarázásoknak lehetősége ki van zárva. A kiegyezési javaslatoknak ezen részéről a ház és ezen a házon kivííl a közvélemény elég gyakran nyilatkozott és mindig oly értelemben nyilatkozott, hogy a rendezésnek ez a módja végleges és az ország elismerésére méltó. A mi a javaslatoknak másik oldalát illeti, csak annyit kívánok megjegyezni, hogy — bár oly sűrű változása a fogyasztási adótörvényeknek, mint a milyen nálunk most tapasztalható, az iparra nézve sok zavarral, bajjal és alkalmatlansággal jár — ezek a törvények az érdekelt iparok szempontjából is előnyösek azért, mert adminisztratív tekintetben határozottan haladást jelentenek, a mennyiben a kezelés egy23