Képviselőházi napló, 1896. XXIII. kötet • 1899. május 17–julius 12.

Ülésnapok - 1896-469

469. országos ülés 1899. Június 26-án, hétfőn. 159 Tóth János jegyző (olvassa Szinay Gyula határozati javaslatát). Elnök' Felteszem a kérdést: . , , Komjáthy Béla: T. ház! A kérdés kétfelé osztfeát indítványozom, mert egy részében én a magam részéről nem szavazhatom meg. A határozati javaslat első részéhez feltétlenül hozzájárulok, a második részt azonban nem fogadom el. (Helyeslés.) Elnök: így tehát a határozati javaslatot kétfelé osztva, annak két Fpontját külön fogom szavazás alá bocsátani. Mindenekelőtt a határozati javaslatnak első pontját teszem fel. Kérem azon képviselő' urakat, a kik Szinay Gyula képviselő határozati javaslatának első pontját elfogadják, szíveskedjenek felállaní. (Megtörténik.) A ház a határozati javaslat első pontját nem fogadja eh Kérem most azon képviselő urakat, a kik Szinay Gyula képviselő határozati javaslatának második, az őrlési kedvezményekre vonatkozó részét elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) A ház a határozati javaslat második pontját sem fogadta el s így az egész határozati javaslat mellőztetett. Miután Polónyi Géza képviselő úr az ő határozati javaslatát visszavonta, most már rátérhetünk a törvényjavaslat részletes tárgyalására. Előbb azonban öt perezre felfüggesztem az ülést. (Szünet után.) ben a t. képviselő úrnak, fájdalom, sokban, a mit az osztrák hangulatra nézve mondott, igaza van, a kormány ettől távoláll, de egyes alantas államhatóságok nem. Az az elfogultság, az a nem rokonszenves érzelem, mondhatnám ellenszenv, a mely sok körében Ausztriának — fájdalom, — ellenünk tért foglalt, az utóbbi időben ezen a téren igen kényes helyzetet teremtett. (Halljuk! Halljuk!) Még pedig maguknak az osztrák tőkepénzeseknek igazi érdeke ellen is bizonyos animozitás állt elő, és igaza van a képviselő úrnak abban, hogy ez nagy baj, mert a magyar papíroknak hátrányára van. Éz a kormány figyelmét nem kerülte el, azt el sem kerülhette és igen szívesen jelentem ki, hogy a magyar kormány foglalkozik evvel a kérdéssel és igyekezik ebben a kérdésben azt a jogos álláspontot megvédeni és restituálni, a mely testvén egyetértésben élő nemzetek között egyedül helyes. (Mozgás a szélső balodalon.) Sikerííl-e ez minden tekintetben, nem tudom, de gondolom, a t. képviselő urak egyike sem vitathatja ennek az álláspontnak helyességét. De ez a kérdés nem tartozott a kiegyezési kérdések keretébe és mint ilyen, elintézhető nem volt, A kérdés fontos és jelentős is, és annak idejében azon leszünk, hogy a kérdést a méltányos, jogos, helyes és egyedül igazolható álláspont alapján megoldásra juttassuk és rendezzük. (Általános helyeslés.) Ezeket voltam bátor elmondani. (Zajos helyeslés a jobb- és baloldalon.) Elnök: T. ház! Ezzel a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal, még pedig legelőször magára a törvényjavaslra nézve. Felteszem a kérdést: elfogadja-e a ház a tanácskozás alatt levő törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául, igen, vagy nem ? (Igen! Nem!) Kérem azon képviselő urakat, a kik azt elfogadják, szíveskedjenek felállni. (Megtörtmik.) A ház a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. Következik már most a határozati javaslatok feletti határozathozatal. Legelőször Kossuth Ferencz képviselő határozati javaslatát fogom szavazás alá bocsátani. Tóth János jegyző (olvassa Kossuth Ferencz határozati javaslatát). Elnök: Felteszem a kérdést: elfogadja-e a ház Kossuth Ferencz képviselő határozati javaslatát? (Igen! Nem!) Kérem azon képviselő urakat, a kik azt elfogadják szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) A ház a határozati javaslatot mellőzi. Következik Szinay Gyula képviselő határozati javaslata. Kérem azt felolvasni. Elnök: Az ülést folytatjuk. Szi veskedj ének t. képviselő urak hely őket elfoglalni. Következik a törvényjavaslat részletes tárgyalása és pedig először a czíin. Perczel Béni jegyző (olvassa a törvényjavaslat czímét). Barta Ödön! Barta Ödön: T. ház! A vita folyamán módomban lett volna magamnak a zárszó jogát biztosítani, de azt nem tettem azért, mert nem akartam még látszatát sem nyújtani annak, mintha a vitát elnyújtani törekedném. Az igen tisztelt miniszterelnök úrnak legutóbbi szombaton tartott beszédje arra kényszerít, hogy az abban tett fontos nyilatkozatok egynémelyikét, és különösen az általam elmondottak ezáfolatátszónélkül ne Nagyjam, mert azon félreértés, mely köztem és a miniszterelnök úr közt azon beszéd foíyalán feltűnt, azt engedné sejteni, mintha én álláspontomat a pénzügyi bizottság ülése óta megváltoztatva a t. miniszterelnök úrral szemben syllogismus cornutussal élve akartam volna a miniszterelnök urat — mint ő mondani méltóztatott — megfogni!