Képviselőházi napló, 1896. XXIII. kötet • 1899. május 17–julius 12.

Ülésnapok - 1896-469

469. országos ülés 1899, >. juuius 26-án, hétfőn. 157 ez így van, és 'szívesen elismerem, hogy önök kényszerhelyzetbe eselekesznek ; szívesen elismerem, hogy a valuta rendezésével, a kereskedelmi szerződések lejártának kikötésével, az autonóm vámtarifa kikötésével előmozdították a nemzet számára azt, hogy az önálló vámterületet megalkossa. De annak előfeltétele, hogy ez megtörténjék, az, hogy a külön vámterület számára szükséges önálló vámtarifa mentől előbb megállapíttassék. Azért a legjobb kiszemben remélem és várom, hogy a t. miniszterelnök úr és kormánya mindent meg fognak tenni arra, hogy a nemzet ilyen kényszerhelyzetbe ne jusson. Végezetííl még csak az egyezményről akarok szólani. Én kifogásoltam és nem fogadtam el ezen intézkedéseket azért, mert azoknak nagy része, az ágynevezett egyezmény stigmatizált része úgy van javasolva, hogy ezek nem törvényhozási, hanem rendeleti űton lépnek életbe. Hát vau-e jogosultsága egyáltalában ennek az egyezményes kifejezésnek? Mi értelme van annak, hogy ezeket a rendeleti űton életbe léptetni szándékolt intézkedéseket egyezményes jellegűnek mondják? Hát csak azok az egyezményesek? Hát ez a törvényjavaslat nem egyezményes javaslat? Csak azok tekintetében van az osztrák kormány és a magyar kormány közt egyezmény, vagy van erre vonatkozólag is? És ha mindkettőre van, a mint felteszem, hogy van, akkor mért csak azok egyezményesek és mért nem ez is? De ha ezerszer van is bármiféle egyezmény, melyik törvény jogosítja fel a t. miniszter urat, — hiszen elvileg tisztában áll a dolog, mert a miniszter úr is elismerte, hogy ez elvileg kifogásolható, — de melyik törvény jogosítja fel a miniszterelnök urat arra, hogy az egész transakczióval megsérti az 1791-iki törvényeket, a melyek rendeleti úton való kormányzást nem ismernek, sőt hatályon kivtíl helyezze pártja létalapjának, az 1867: XII. törvényczikknek 25. §-át, mert ez egyenesen eltiltja önöket attól, hogy bármely közös ügyre nézve Magyarország mással, mint Ausztria alkotmányos képviseletével csak érintkezésbe is léphessen? Már most mit akarnak a rendeletekkel inaugurálni? Azt akarják konstatálni, hogyha önök és az osztrák kormány között jön létre az úgynevezett egyezmény, azt szabad rendeleti úton érvénybe léptetni s Szabad akkor az 1867: XII. törvényczikk 25. §-át nem létezőnek tekinteni? S minthogy e törvényjavaslatnak egész tenorja az, hogy Ausztriába e javaslatok alkotmányos úton keresztül nem vihetők: kérdem, mi úton konstatáltatott ez? Hozott-e az osztrák parlament alkotmányos úton ilyenféle határozatot? Ug3

r-e nem? Hát ez volt czélja az 1867: XII. törvényczikk 25. §-ának? Önök most egyenesen megkerülve a törvényt, kénytelenek statuálni, hogy a gazdasági kiegyezés nem sikerűit, viszonyunk állandóan nem szabályozható Ausztriával s alkotmányos úton nem tartható fenn az az áldatlan viszony, melynek megváltoztatására e párt évtizedek óta küzd és reményiem, ezentúl már a győzelem" biztos reményével fog tovább küzdeni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ez indokok birnak engem és barátaimat arra, hogy a törvényjavaslatot el ne fogadjuk. Visszatérve határozati javaslatomra, csak ismételhetem, hogy nemcsak azért, mert a miniszterelnök úr azt indokoltnak látja, hanem azért is, mert a nemzet maga követelni fogja, hogy mutassák meg azon intézkedéseket, melyeknél fogva gondtalanul határozhasson nagy létérdekei fölött, azt most visszavonom. De azzal a reménynyel fejezze be felszólalásomat, hogy már a legelső költségvetési tárgyalás alkalmával a kereskedelmi miniszter be fog számolni azon intézkedésekről, melyeket azért tervez, hogy az önálló vámterület annak idején gondtalanul és akadálytalanul felállítható legyen. Ezek után magam és elvbarátaim nevében újra kérem, méltóztassék a törvényjavaslatot elvetői. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnöki T. ház! Azok után, a miket ismételt felszólalásaimban a t. ház elé terjeszteni szerencsém volt, nem akarom hosszasan igénybe venni a t. ház türelmét és nem fogok hosszasan válaszolni azokra, —pedig talán óhajtanék, — a miket Polónyi Gréza képviselő úr az általam mondottak ellenében vitatni törekedett. De egy pár megjegyzést mégis kell tennem, nehogy quit acet, consentirevideatur. A képviselő úr zokon vette tőlem, hogy azt mondtam: fejtegetéseiben van egy tétel, a mely kardinális tévedésben gyökeredzik. Fentartom ezt. A t. képviselő űr most igyekezett bizonyítani állítását, de nézetem szerint a dolog magját nem érintette, mert azt sohasem vitattam senki ellenében, hogy ezen törvénynek hatálya megszűnhetik, hogyha megtörténik a viszonosság és intézkedések szükségesek, hogyha a viszonosságot, mely stipulálva vau, Ausztriában meg nem tartják. Azt sem vitattam, a mit a képviselő úr most hosszasan és részletesen fejtegetett, hogy megtörténhetik, hogy a Reichsratli a 14. §. alapján kibocsátandó császári rendelettől, a melylyel ezt a kiegyezést életbelépteti, megvonja a maga jóváNagyását és akkor egy bizonytalan új helyzettel állunk szemben. Ez igaz, de a mire én azt mondtam, hogy a képviselő űr téved, az az volt, hogy a képviselő úr a maga beszédében nemcsak ezen eshetőségeket hozta fel, hanem azt mondta, hogy Ausztriában ezen kibocsátandó rendeletek érvénye legalább is egyszer szóba jöhet. Azt vitatta a képviselő úr, hogy ott nem 1907 ig léptetik életbe