Képviselőházi napló, 1896. XXIII. kötet • 1899. május 17–julius 12.

Ülésnapok - 1896-468

124 468. országos ülés 1889. június 24-én, szombaton. bad csekély jelentőséget tulajdonítanunk, mert a társadalmi tevékenységnek módjában van a kereskedelmi világot is megmagyarosítani. A kereskedelmi világ nem fog megmagyarosodni, hogyha a társadalom maga követelőleg nem kopogtat. Ki meri ma azt állítani, hogy Magyarország kereskedőinek legnagyobb része a magyar közgazdaságot szolgálja? A kereskedők legnagyobb része, még olyan iparczikkekben is, a melyeket Magyarországon a legkitűnőbben gyártanak, külföldi holmikat árúi. Nem a kereskedők a hibásak nagyrészt, hanem a közönség, a mely reákényszeríti őket, hogy bécsi, párisi, berlini czikkeket tartsanak. Hangsúlyozom a társadalmi tevékenységet, mert csakis ez képes kereskedelmünket magyarrá tenni, hogy kereskedőink ne legyenek fiókjai a bécsi, párizsi és külföldi nagyobb üzleteknek, hanem önálló magyar kereskedők legyenek. A kereskedelmi és ipari politikára vonatkozólag mondhatom, hogy a jelenlegi kormány bemutatkozása alkalmával olyan előterjesztésekkel lépett elő, a mely bizalmat ébreszt ezen törekvések iránt. Remélem és immár tapasztalom is, hogy igenis felfogja e nagy horderejű kérdéseket és minden erejét az ipar, a kereskedelem és mezőgazdaság igaz és józan felvirágoztatására fordítja. És e tekintetben elismeréssel vagyok Hegedüs Sándor t. szakminiszter úriránt is, a ki első beköszöntője után épen azon helyre utazott és ott tanulmányozta a kereskedelmi viszonyokat, mely elsősorban jó piaczúl nekünk kínálkozik, a hol elsősorban nekünk kell tért foglalni. Első útja Konstantinápolyija volt. Én annak az eszmének vagyok híve, hogy igenis, ha közgazdasági és ipari felvirágzást akarunk, ezzel egyenlő lépést kell tartania az egyes piaezok megszerzésének és tengeri kereskedelmünk felvirágozásának. Legjobban beigazolta ezt tegnapelőtt az igen tisztelt miniszterelnök úr, mikor azt mondotta, hogy egyes iparczikkek, a mint életképesek, azonnal exportképeseknek is kell lenniök, azaz piaczról kell gondoskodni. És ugyanezt vallják a szakemberek, és azt hiszem, nem czáfolna meg egyetlenegy gyáros sem, a ki egy exportképes ipart létesített, hogy azon időn belül, hogy terményével képes lenne Magyarországnak szükségleteit fedezni, már gyártmányainak nagy részét külföldön is árusítja. így van például a gépiparral. Mindenki tudja, hogy körülbelül négy millió értékű gőzgép jön be Magyarországba, mikor mégis a magyar államvasutak gépei az orosz piaezon is megjelennek ée tért hódítottak, és így exportképesek. Az igazolja és bizonyítja leginkább valamely iparágképességét és erősségét, hogyha az iparág a belföldi szükségletet nem is képes kielégíteni, máris exportképes és piaezokat teremt. És ezen indokból, a melyet, azt hiszem, senkisem czáfolhat meg, én igenis feltétlenül szükségesnek vélem, hogyha mi Magyarország iparát és kereskedelmét emelni óhajtjuk és akarjuk és arra mindent elkövetünk, nem szabad figyelmen kivül Nagyni azon piaezokat, a melyekhez mi hozzáférhetünk, és mindent el kell követnünk, hogy a tengeri kereskedelmet is fellendítsük, és és azon gyarmatárúknak, a melyeket elfogyasztunk, behozatalát olcsóbbá tesszük saját magunk javára, másodszor pedig ezáltal kivitelünket fokozzuk. Ez természetes, a mai kornak megczáfolhatatlan politikája, ez bizonyítja minden nyugoti művelt állam tevékenysége, és ha mi elzárkózunk ezek elől, és körülsánczoljuk magunkat, ha határoinkon túl nem lépünk, akkor nem is remélremélhetjük, hogy mi valaha közgazdasági virágzásnak örvendünk. T. ház! Ezekben voltam bátor kifejteni azon irányt, a melyben Magyarország közgazdaságának jövőre fejlődnie kell. És minthogy nekem meggyőződésem, hogy a jelenlegi kormány a modern közgazdaságnak követelményeit teljesen ismeri, átérti és a szerint óhajt cselekedni; minthogy már is jelek mutatkoznak, hogy Magyarország ipara, kereskedelme és mezőgazdasága érdekében is nagyfontosságú és horderejű intézményeknek alapja tétetik le: ezen indokból én részemről közgazdasági szempontból bizalommal viseltetem a jelenlegi kormány tevékenysége iránt és azt kívánom, hogy ezen irányzatot, ha lehet a közös, ha nem lehet a külön vámterület alapján, de megoldja. Mert nézetem szerint ez a törekvés mind a két alapon megoldható, így tehát a körülményektől fog függni és főleg azon viszonyoktól, a melyek Ausztriában vannak, hogy Magyarország azon jogával, mely a törvényjavaslatban hamisíttatlanúl le van fektetve, éljen-e, vagy ne éljen. Minthogy tehát én ezen törvényjavaslatban nagy közgazdasági haladást konstatálok, mely egyúttal az ország jogait megvédi, sőt még azokat jobban körűlsánczolja, és felfegyverez Ausztria követeléseivel szemben, én részemről ezen törvényjavaslatot úgy a magam, mint a párt nevében, melyhez szerencsém van tartozhatni, üdvözlöm és elfogadom, és csak azt kívánom, hogy a t. kormányelnök úr, a ki már oly sikereket ért el a közgazdasági téren, ugyanezt a sikert érje el az erkölcsi téren a kormányzatban. (Helyeslés.) Perczel Béni jegyzői Polczner Jenő! Elnök: Öt perezre az ülést felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: T. ház! Az ülést folytatjuk. Perczel Béni jegyző: Polczner Jenő! Polczner Jenő: T. ház! Az alig elmúlt korszaknak örökké szégyene fog maradui az, hogy