Képviselőházi napló, 1896. XXIII. kötet • 1899. május 17–julius 12.

Ülésnapok - 1896-468

124 468. országos ülés 1889. június 24-én, szombaton. bad csekély jelentőséget tulajdonítanunk, mert a társadalmi tevékenységnek módjában van a keres­kedelmi világot is megmagyarosítani. A keres­kedelmi világ nem fog megmagyarosodni, hogyha a társadalom maga követelőleg nem kopogtat. Ki meri ma azt állítani, hogy Magyarország kereskedőinek legnagyobb része a magyar köz­gazdaságot szolgálja? A kereskedők legnagyobb része, még olyan iparczikkekben is, a melyeket Magyarországon a legkitűnőbben gyártanak, kül­földi holmikat árúi. Nem a kereskedők a hibá­sak nagyrészt, hanem a közönség, a mely reá­kényszeríti őket, hogy bécsi, párisi, berlini czik­keket tartsanak. Hangsúlyozom a társadalmi tevékenységet, mert csakis ez képes kereske­delmünket magyarrá tenni, hogy kereskedőink ne legyenek fiókjai a bécsi, párizsi és külföldi nagyobb üzleteknek, hanem önálló magyar keres­kedők legyenek. A kereskedelmi és ipari politikára vonat­kozólag mondhatom, hogy a jelenlegi kormány bemutatkozása alkalmával olyan előterjesztések­kel lépett elő, a mely bizalmat ébreszt ezen törekvések iránt. Remélem és immár tapasztalom is, hogy igenis felfogja e nagy horderejű kér­déseket és minden erejét az ipar, a kereskede­lem és mezőgazdaság igaz és józan felvirágoz­tatására fordítja. És e tekintetben elismeréssel vagyok Hegedüs Sándor t. szakminiszter úriránt is, a ki első beköszöntője után épen azon helyre utazott és ott tanulmányozta a kereskedelmi viszo­nyokat, mely elsősorban jó piaczúl nekünk kínál­kozik, a hol elsősorban nekünk kell tért fog­lalni. Első útja Konstantinápolyija volt. Én annak az eszmének vagyok híve, hogy igenis, ha köz­gazdasági és ipari felvirágzást akarunk, ezzel egyenlő lépést kell tartania az egyes piaezok megszerzésének és tengeri kereskedelmünk fel­virágozásának. Legjobban beigazolta ezt tegnap­előtt az igen tisztelt miniszterelnök úr, mikor azt mondotta, hogy egyes iparczikkek, a mint életképesek, azonnal exportképeseknek is kell lenniök, azaz piaczról kell gondoskodni. És ugyanezt vallják a szakemberek, és azt hiszem, nem czáfolna meg egyetlenegy gyáros sem, a ki egy exportképes ipart létesített, hogy azon időn belül, hogy terményével képes lenne Magyar­országnak szükségleteit fedezni, már gyártmá­nyainak nagy részét külföldön is árusítja. így van például a gépiparral. Mindenki tudja, hogy körülbelül négy millió értékű gőzgép jön be Magyarországba, mikor mégis a magyar állam­vasutak gépei az orosz piaezon is megjelennek ée tért hódítottak, és így exportképesek. Az igazolja és bizonyítja leginkább valamely iparág­képességét és erősségét, hogyha az iparág a bel­földi szükségletet nem is képes kielégíteni, máris exportképes és piaezokat teremt. És ezen indokból, a melyet, azt hiszem, senki­sem czáfolhat meg, én igenis feltétlenül szüksé­gesnek vélem, hogyha mi Magyarország iparát és kereskedelmét emelni óhajtjuk és akarjuk és arra mindent elkövetünk, nem szabad figyelmen kivül Nagyni azon piaezokat, a melyekhez mi hozzáférhetünk, és mindent el kell követnünk, hogy a tengeri kereskedelmet is fellendítsük, és és azon gyarmatárúknak, a melyeket elfogyasz­tunk, behozatalát olcsóbbá tesszük saját magunk javára, másodszor pedig ezáltal kivitelünket fokozzuk. Ez természetes, a mai kornak megczáfolha­tatlan politikája, ez bizonyítja minden nyugoti művelt állam tevékenysége, és ha mi elzárkó­zunk ezek elől, és körülsánczoljuk magunkat, ha határoinkon túl nem lépünk, akkor nem is remél­remélhetjük, hogy mi valaha közgazdasági virág­zásnak örvendünk. T. ház! Ezekben voltam bátor kifejteni azon irányt, a melyben Magyarország közgazda­ságának jövőre fejlődnie kell. És minthogy nekem meggyőződésem, hogy a jelenlegi kormány a modern közgazdaságnak követelményeit teljesen ismeri, átérti és a szerint óhajt cselekedni; mint­hogy már is jelek mutatkoznak, hogy Magyar­ország ipara, kereskedelme és mezőgazdasága érdekében is nagyfontosságú és horderejű intéz­ményeknek alapja tétetik le: ezen indokból én részemről közgazdasági szempontból bizalommal viseltetem a jelenlegi kormány tevékenysége iránt és azt kívánom, hogy ezen irányzatot, ha lehet a közös, ha nem lehet a külön vámterület alapján, de megoldja. Mert nézetem szerint ez a törekvés mind a két alapon megoldható, így tehát a körülményektől fog függni és főleg azon viszonyoktól, a melyek Ausztriában vannak, hogy Magyarország azon jogával, mely a tör­vényjavaslatban hamisíttatlanúl le van fektetve, éljen-e, vagy ne éljen. Minthogy tehát én ezen törvényjavaslatban nagy közgazdasági haladást konstatálok, mely egyúttal az ország jogait meg­védi, sőt még azokat jobban körűlsánczolja, és felfegyverez Ausztria követeléseivel szemben, én részemről ezen törvényjavaslatot úgy a magam, mint a párt nevében, melyhez szerencsém van tartozhatni, üdvözlöm és elfogadom, és csak azt kívánom, hogy a t. kormányelnök úr, a ki már oly sikereket ért el a közgazdasági téren, ugyan­ezt a sikert érje el az erkölcsi téren a kormány­zatban. (Helyeslés.) Perczel Béni jegyzői Polczner Jenő! Elnök: Öt perezre az ülést felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: T. ház! Az ülést folytatjuk. Perczel Béni jegyző: Polczner Jenő! Polczner Jenő: T. ház! Az alig elmúlt korszaknak örökké szégyene fog maradui az, hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom