Képviselőházi napló, 1896. XXIII. kötet • 1899. május 17–julius 12.

Ülésnapok - 1896-468

468. országos Ülés 1899. Azt irta Kolonies 1696-ban ezekben a politikai memoirokban, hogy a fő czél Magyarország igazgatását az osztrák örökös tartományok igazgatásával lehetőleg egyenlővé tenni ég itt következik az, a mi a jelenlegi viszonyokra feltűnően paszszol. Azt mondja Kolonies, hogy e ezélból az elnevezéseket, a melyekre a magyarok igen nagy súlyt látszanak helyezni, lehetőleg meg kell tartani, valamint azon formákat, melyek nem lényegesek, engedélyezni kell, de mindezt esak azért, hogy anuál gyökeresebb átalakítást lehessen csinálni az elvek és a gyakorlati élet terén. Hasonlítsuk össze ezeket a nézeteket a mostani adott viszonyokkal. Azt mondja Kolonics, hogy az elnevezéseket, a melyekre a magyarok igen nagy súlyt fektetnek, lehetőleg meg kell tartani. Megkaptuk az önálló vámterület jogi állapotát. A formát ott, a hol nem lényegesek, konezesszionálják nekünk, megkaptak az önrendelkezés és a jogfentartás formuláját, de mind ezt csak mért? Jogfentartás, önrendelkezés, önálló vámterület jogi állapota mind-mind csak arra szolgál, hogy az alkotmányos, vagy nem alkotmányos abszolút, vagy nem abszolút Ausztriával a közös vámterület fentartassék. (Igás ! Úgy van! a ssélsö baloldalon.) Egy másik könyvet lapozgatva, megint leltem egy igen érdekes adatot, a mely habár jóval később, de ugyan ezt az álláspontot igazolja. 1866-ban ő Felsége elnöklete alatt Bécsben tartatott egy koronatanács, a melyben arról tanácskoztak, hogy miként lehetne megkötni a kiegyezést Ausztria és Magyarország között. Ennek a kiegyezésnek elengedhetetlen feltételeként ezek mondattak ki: Einheif der Arme . . . Endrey Gyula: Dummheit! Mezőssy Béla:.. .und der auswärtigenFragen, Einheit der Zoli- und Bankwesens und in der Behandlung des Staatskredits. Hát nem ez az állapot áll most fenn, a hadsereg egysége, a bank- és vám egysége! ? Én úgy látom, hogy ez a törvényjavaslat sem szolgál semmi egyéb czélra, mint ennek a régi politikának a megvalósítására, (Igaz! Úgy van! a ssélsö baloldalon.) abból a ezélból, a mit már jeleztem, hogy a közös vámterület a monarchia nagyhatalmi állásának legbiztosabb záloga. Soha én ennél igaztalanabb érvet nem hallottam. Nézzünk csak vissza erre a négyévi kiegyezési küzdelemre, a melyről maga a t. miniszterelnök úr is elismerte, hogy keserves küzdelem volt, olyan volt-e ez a négy évig tartó küzdelem, a mely a monarchia nagyhatalmi állását kifelé és a két nép szeretetét és összetartozandóságát befelé megerősítette? Hiszen az volt a jelszó, hogy a kiegyezésnek mindenáron létre kell jönnie, és a kiegyezés mindenáron való létrejöttének a jelszava alatt a legégbekiáltóbb jnnius 24«én, szombaton, jjy erőszakosságok történtek Ausztriában és Magyarországon is. Élénken emlékszünk rá, hogy itt egyszer a volt miniszterelnök úr, mikor erős megtámadásokban részesítettük őt a választásokért, azt mondotta, neki nem lehetett szabad folyást engednie a nemzeti akaratnak, mert attól tartott, hogy egy oly parlament talál összejönni, mely a kiegyezést nem fogadja eb (Igaz! Úgy van! a ssélsö baloldalon) Vagy nézzünk át Ausztriába. Hát Ausztriába is a kiegyezés mindenáron való létrejöttének a jelszava alatt minő égbekiáltó erőszakosságok történtek. (Hall/juh' Halljuk! a ssélsö baloldalon.) T. képviselőház! Nem a miatt akarta-e a volt osztrák miniszterelnök, Badeni megteremteni az alkotmányosság arezulcsapásával a les Falkenheint, nem e miatt hurczolták-e ki az osztrák törvényhozás terméből a nemzet képviselőit, nem e miatt égett-e forradalmi lázban a dynasztiának állítólag leghűbb városa? Nem e miatt buktak-e sorban a hivatalnok és nem hivatalnok miniszterek, és nem e miatt kellett-e most előránezigálni az abszolutizmus előhírnökét : a 14. § t, hogy mindenáron létre lehessen hozni a közgazdasági kiegyezést? (Igás ! Ügy van! a ssélsö baloldalon ) Beismerem, ezt a kiegyezést n^gy válságok, nagy küzdelmek árán létrehozták, de én azt mondom, és ez az örvedetes az én álláspontomról, hogy még egy ilyen kiegyezés, még egy ilyen, rettenetes küzdelem, és ennek nyomán a monarchia népei között feltámadt népszellem ellentétességének ereje nem pusztán és kizárólag azokat a kapcsokat fogja székszakítani, melyek ezt a két nemzetet gazdaságilag összefűzik, hanem szét fogja szakítani azokat a kapcsokat is, a melyek politikailag összefűzik. (Igás! Úgy van! a szélső báloldalon.) Egy bizonyos kérdéssel szerettem volna, t. képviselőház, részletesen is foglalkozni. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Nagyon szívesen elmondanám, de szerencsétlenségem, hogy épen, a kire vonatkozik, a t. pénzügyminiszter úrhoz nincs szerencsém, ez pedig tisztán és kizárólag az ő személyére vonatkozik. Ne vegye tehát úgy tő'em a t. pénzügyminiszter úr, mint hogyha én őt esak azért fogom támadni, mert nincsen itt. Mert meg lehet győződve arról, hogyha az én hangom egy kissé egyhülni fog, és nem leszek olyan erős, mint a minőnek szándékoztam lenni, ezt pusztán és kizárólag csak azért teszem, mert hozzá nincsen szerencsém. Széll Kálmán miniszterelnöki Rögtön itt vagyok helyette! (Éljenzés balfelöl. A miniszterelnök távozik a teremből.) Mezőssy Béla: Hát, t. ház, bizonyos mértékig egy dolgot konstatálnom kell és ez az, hogy én Széll Kálmán t. miniszterelnök úrnak felszólalásában, úgyszintén gróf Apponyi Albert t. kép-