Képviselőházi napló, 1896. XXIII. kötet • 1899. május 17–julius 12.

Ülésnapok - 1896-467

407. orez&goB Illés 1899. június 23-án, pénteken. 105 társam azt, hogy akkor a két állam kereskedelmi szerződést ne tudjon kötni. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Vagy igaz az egyik, vagy ki van zárva a másik is. Hogyha mi áldozatot hozunk őstermelésünk révén az osztrák nagyipari érdekekért, — mert talán a nagyhatalmi állás, más állami érdekek, egyéni szimpátiák azok, melyek mérlegbe esnek s melyek tőlünk ennek respektálását követelik, — nem veszik önök észre azt, hogy az ádáz gyűlöletnek az a mérhetlenségc, az a féktelen dühöngés, a mely ez idő szerint Ausztriában minden ellen irányúi, a mi magyar, soha oly mértékben még nem nyilatkozott, mint most? Nekünk az osztrákok törekvéseit többe nem egy szomszéd, velünk szövetséges, barátságos állam törekvései szerint lehet mérlegelni, ellenkezőleg a legmélyebb fájdalommal kell konstatálni, hogy nincs fanatikusabb ellenségünk Európának, Amerikának, Ázsiának és Afrikának egy területéti sem, mint a bécsi német és a prágai cseh; (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) úgy, hogy a gazdasági kiszipolyozásnak évtizedeken át tartott területén kivtíl ma már odáig mennek, hogy Lueger gyűlöli bennünk a magyart, mert zsidó; Thun és a feudális nagy mágnásság gyűlöli a magyart, mert protestáns, Schönerer, Wolf és társai, kik legújabban akatolizáltak, protestánsokká váltak, gyűlölnek bennünket, mert katholikusok vagyunk. Még a felekezeti momentumokat is bezavarják a gyűlölködés mindennemű területén, de mind a hárman egyetértenek abban, hogy zsidó, protestáns és katholikus egyformán magyar, tehát azért gyűlölni kell. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Tisztába kell lennünk tehát azzal a ténynyel, hogy Ausztriában, hol a faji harcz, ii cseh és német gyűlölködés Európának szemei előtt három-négy év óta furcsa színjátékot folytat, legbiztosabb értesülésem szerint, ügy a mint azt gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam is mondja, egyformán tisztában vannak azzal, hogy mikor mérlegre kerül a dolog, az ischli klauzula lenne a legjobb, de a politikai harezok maszkirozása szempontjából az Ausztriával való gazdasági kiegyezést mindegyik párt saját táborában olybbá hirdeti, mint a melyikért a másik felelős, s hogy Ausztriát mi kiszipolyozzuk. Evek óta folyik ez a harcz, melyben Ausztriában a kunyhótól a palotáig azt hirdetik, hogy ezzel a gazdasági kiegyezéssel is Ausztriát Magyarország lenyűgözi, gazdaságilag kizsákmányolja. Úgy vannak ezzel a kiegyezéssel, hogy beusőleg kívánják, hogy meglegyen, külsőleg pedig a legnagyobb perfidiával hirdetik az ellenkezőt, és ha szabad ezt a hasonlatot használni, ez az egész kiegyezés négy esztendő óta Ausztriában tulajdonképen hasonlít a football labdához, a hol mind a két tülekedő tábor egymás közt azon KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XXIII. KÖTET. versenyez, hogy melyik rúgjon nagyobbat, hogy a másik félszerébe a lapdát behozhassa. Ez a törekvés nyilatkozik évek óta, és mikor aztán lezárják a kalkulust, akkor egy ilyen kiegyezésnek a fejében, ilyen kiegyezésnek és megállapodásnak hátterében ott settenkedik egy quótaemelés, ott settenkedik az arány fölemelésének követelményén kivűl a hadsereg létszámának fölemelése, a tisztek fizetésének fölemelése, és természetesen a magyar ipar érdekében egy kis khinai expediczió magyar pénzen az osztrák nagy ipar védelmére! (Úgy van! a szélsőbalon.) Ezekkel az intenciókkal kell ezt a törvényjavaslatot a kezünkbe vennünk, illetőleg ezeknek a tényeknek az ismeretével kell ezt a törvényjavaslatot megbírálnunk, hogy higgadtan, objektív mérlegeléssel tárgyalhassuk. És most áttérek arra, hogy megfelel-e ez a törvényjavaslat a törvényeknek, megfelel-e a gazdasági érdekeinknek, védelmezhető-e, igen, vagy nem? Rendkívül sajnálom, hogy az idő előre haladott, és így ismételten egészen rövidre szabom beszédemet. (Halljuk! Halljuk!) Mindnyájan egyetértünk abban, gróf Apponyi Albert, a miniszterelnök úr, az előadó úr és mi mindnyájan, hogy egy közgazdasági berendezésnek, legyen annak vámszövetség, vámszerződés, vagy önálló rendelkezés a czíme, van egy fundamentális, egy kardinális kelléke és ez az, hogy azon időre, a melyre ezen rendelkezés szól, nyújtson biztosítékot, megnyugvást, nyugalmat és garancziát. Nincs veszedelmesebb dolog a közgazdasági életnek bármely területén, mint a bizonytalanság. (Úgy van! a szélsőbalon.) Már most, t. h előadó úr is, a miniszterelnök úr is, mindnyájan azzal indokolják ezt a javaslatot, hogy az eddigi bizonytalanságot megszünteti. Igaz-e ez, mélyen tisztelt előadó úr? Sajnálom, hogy Barta Ödön t. képviselőtársam nincs jelen, de ebben a pontban neki feltétlenül igazsága van. Ez a javaslat nemcsak prekárium, de a prekáriumnak lehetőleg legveszedelmesebb neme, nem prekárium ez a javaslat, a mely magyar állami szempontból 1907-ig a törvénynek kötelező erejével feltétlenül köt, de prekárium az osztrákkal szemben; mert ez az 1907-ig megalkotott törvény Magyarországban kell, hogy 1907-ig fennálljon, míg a viszonosság odaát fennáll, de hogy odaát is fennálljon, ez tisztán és kizárólag az osztrákoktól függ, úgy, hogy ezen javaslat, illetőleg ez a kérdéses viszonosság, nem az évnek valamely hónapjában, hanem az évnek valamely napján hatályon kivűl helyezhető; hatályon kivűl helyenz h ető először a viszonosságnak valamely napovaló megsértésével, mert azon esetben az ötödki szakasz értelmében ez a törvény természetesen hatályát veszti. De hatályát veszti ez a törvény más okból is, mert hiszen megtudtuk az előadó 14