Képviselőházi napló, 1896. XXII. kötet • 1899. április 17–május 16.

Ülésnapok - 1896-450

90 450. országos ülés 1899. április 28-án, pénteken. Ott nem az utczák zaja, pora, hanem mint tömjén illata, az áhítat száll az ég felé. A mennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabb az egyház hivatása az államénál. Igen magasztos, fenkölt az egyház hivatása, mint az anyagi világban a nap, miként az irás mondja: »Örök tanúm az égi nap«. Igaz, hogy távol van a nap ettől a földtől, de mégis egy fűszál növése, az utolsó féreg lábizmának mozgása is összeköttetésben van a csillagok járásával. Tudták azt még a Bánffy-Plátó tanítványok is, hogy legfontosabb dolog az emberi kebelben az Istenről való tudat. A kinek milyen fogalma van Istenről, olyan lesz minden szava, lépte, cselekedete. Tehát ezen értelemben elválasztani a politikát a vallástól nem lehet elannyira, mint nem lehet elválasztani a fű növését a napsugártól. Magas a mi hazánk, magas a mi régiónk és a lélek magasztos ideálja mind, de ez a föld, ez az élet is ezektől az ideáloktól függ, és ha a napot a csillagok rendszeréből kidobjuk, a csillagrendszerek khaoszba hullanak. Ha az erkölcsi világ napját a szivekből kitépjük a társadalom a nihilizmusba, anarchiába vész. Izgatás a nap a féregnek, a mely nem élhet nap nélkül. Azt a férget izgatja tán a napsugár, mert a konezban, a melyet talált, nem turkálhat kedve szerint, mert megszokta a homályt, a sötétséget, annak az álliberalizmusnak a fekete homályát, és így není szereti, nem tudja elviselni a világosságot. Meglehet, hogy azt a férget izgatja a napsugár, izgatás neki a világos áttekintés, a felvilágosítás, a bizonyítás; pedig hát szegény bogár, szegény féreg nem tudja azt, hogy még a koncz sem lehetne, ha nem lenne napsugár felette. Felhőt akar a szegény féreg maga és az ég közé, hogy szabadabban, nyugodtabban túrhassa ott táplálékát. De jő a szél és elfújja majd a felhőt, és én hiszem, remélem, hogy újonnan ragyogni fog az igazi felvilágosodás, az igazi liberalizmus, az igazi keresztény restauráczió. A politikát nem lehet elválasztani a vallásos felfogástól. A világnak legnagyobb politikai átalakulását kicsoda létesítette? Lamartine szavával felelek: >A világ legnagyobb politikai átalakulását a Miatyánk létesítette«. Az az eszme, a melyet a keresztényeknek még gyermekei is kis korukban anyáiknak emlőiből szívnak magukba, a szabadság, egyenlőség és testvériség igaz értelemben, nem Voltaire értelmében és hazugságában felvett eszméje, hanem valóságban attól a Miatyánktól, attól az imádságtól származik. Elszunnyadtán, elrejtve volt sokáig a nemzetiség, az emberiség kebelében; végre a mikor megérett, létesítette e világ legnagyobbszeríí átalakulását. Ez a Miatyánk, ez a mi napunk, ez a mi szelleműnk/ez a mi közéletünk ragyogó napja. Egy népgyülésről jövök egyszer, és a liberalizmus egy főoszlopos tagjával találkozom, a ki azt kérdi: hová megyünk mi olyan gyakran izgatni a népet? — Nem izgatom én a népet, uram! — Hát mit művelsz ? — Elég, ha csak imádkozom. — Ugyan, ugyan mit? Elég, ha csak Miatyánkot és annak is csak egy-két szavát mondom; ha azt mondom: »Jöjjön el a Te országod!« mind az egész ország, népesség tudni fogja, mit jelent, mily pártnak diadalát jelenti az. Ha pedig azt mondom: »De szabadíts meg a gonosztói!,« (Élénk derültség.) akkor az az oszlopos uri ember elkapta a fejét. Nem kell izgatás, csak felvilágosítás. A felvilágosítás pedig nemcsak nem tilalmas, nemcsak nem bűn, hanem erény és kötelesség. Ily rendelkezések által, a minők e javaslatban foglaltatnak, nyilvánvaló tehát, hogy meg lenne tiltva még az imádság is. Mert hisz akkor tényleg, ha jól fogják fel, — a mint fel is kell fogni, — ezt az imát, akkor ezt az álliberális rendszert okvetlenül elpusztítja; azért akarják tényleg megtiltani az imát. De ha tán nem szeretik a fenköltebb imákat, szeretik, tisztelik a Mózes tízparancsolatját. (Derültség a baloldalon.) Hát ha tisztelik Mózes tíz parancsát, törvényeit, és ha jó felfogással tekintik a magyar ember szellemét, a mely okosan, józanul, tisztán gondolkozik, rögtön be fogják látni, hogy eme Kanzel-paragrafus által még a tízparancsolatot is kirekesztik. Mert a ki elfogadja az Isten tízparancsolatát, az el fogja fogadni a keresztény konzervatív néppártnak programmpontjait is. És a keresztény nép egészen megérti azt. (Zaj jobbfelől.) Nem tartja igaznak a képviselő úr? Bebizonyítom és a természetes, naturális magyar felfogás alapján be fogja látni, hogy teljesen úgy van. (Halljuk! Halljuk!) Ha kívánják, elmondom, legalább így is terjed az eszme. Ismétlem, hogyha átveszed az Isten tízparancsolatát, át kell venned a néppárt összes programmpontjait is. Először: »Én vagyok a te urad istened.« Bálám arany borját elembe ne tegyed, a magyarok istene elé, ki ezer év óta tartotta fönn e hazát. Mert mi az az arany borjú és az az állami omnipotenczia? Tegnap egy XIV. Lajos, egy Robespierre, egy Bánffy. »áz állam én vagyok,* nincsen lényeges különbség a zsarnok és az utolsó liberális között, a ki azt mondja, hogy az »állam én vagyok«. Ez nem az igazi istenség. És hogyha még oly kiváló, oly tiszteletreméltó, oly nemes és elismerésre méltó feje van is a jelenlegi kormánynak, mint a milyen van tényleg, nem fogadhatom el őt istenségnek