Képviselőházi napló, 1896. XXII. kötet • 1899. április 17–május 16.

Ülésnapok - 1896-450

84 450. országos ülés 1899, kai fogom a liberalizmust, az álliberalizmust az ő bűneiben és eredményeiben bemutatni. Azt mondom, igazuk van azoknak, a kik állítják, hogy a liberalizmus bűn, háromszoros bűn, bűn az Isten, a király és a haza ellen. Ennek az álliberalizmusnak köszönhetjük mindazt a vallástalanságot, istentelenséget és vallásbéli sérelmet, a melyeket az utóbbi évtizedekben elkövettek, és legutóbb eztaKanzel-Paragraphust, a melyet nem is akarok magyarul nevezni, ne szennyezze be szép nyelvünket. A liberalizmusnak megteremtőit fogom előtérbe állítani, önöknek a szülőit. Igaza van a Berliner KreuzZeitungnak, a mely azt írja, hogy a liberalizmus lényege: emanczipáezió az élő Istentől, intronizácziója a természetes embernek, a testnek, a bűnnek, a romlásnak, a korrupeziónak; ragály az, és oly kevesen óvják meg magukat ettől a ragálytól. Ebben a ragályban részes mindenki, a ki a liberalizmust pártolja, ez a bélpoklosság, a melyben az emberek odaadják testüket, lelküket, mindenüket beleik miatt a pokolnak. Fekete halál az, annál vészesebb a testi halálnál, a mennyivel magasabb rangú a lélek a testnél. Az értelmet vakítja el valóban, hogy még itt, egy ilyen házban is, egy nemzet képviselőtestületébenlehetnek még ma olyanok, a kik korbeli előhaladottságot hangoztatnak, és azt mutatják, hogy annyira elmaradtak a kortól, hogy ma is kérkedui mernek a szégyenteljes, bűnös liberalizmussal. Hiszen a liberalizmus — már két évvel ezelőtt mondtam itt, és minden okos, körültekintő ember tudja, — lejárta magát világszerte és a kortól elmaradt az, a ki az oly liberalizmust vallja, a mely minden eszményt, Isten, király és haza iránti tiszteletet kioltással fenyeget. Azt hiszem, és azt kívánnám is, hogy utolsó lobbanása legyen annak az álliberalizmusnak ez a Kanzelparagraphus, Minden becsületes, nemes, igaz, szabadságszerető léleknek megvetnie kell a zsarnokság eme legszégyenteljesebb eszközét. Ki volt az első liberális, ki az utolsó? Felkértek barátaim, elvtársaim nemcsak saját páitómból, de mások is> hogy a mikor a liberalizmus leghívebb megtestesítője, a BánfFy-kormány vonaglott . . . Kubik Béla: Nem volt az liberális! Kálmán Károly: ... De sőt épen a liberalizmusnak a személyesítője volt, az álliberaíizmusé. Mikor tehát a lélekharangot húzták felette, felkértek arra, hogy tartsam meg felette a halotti beszédet. Hát ez szomorú egy funkczió. Én igen gyakran voltam kénytelen vállalkozni ilyenre, de megvallom, ebben az esetben igen szívesen vállalkoztam arra. El is készültem, megírtam azt a halotti beszédet, és nem értettem a végzetnek azt a különös intézkedését, miért, április 28-án, pénteken. hogy épen azt a beszédet nem mondhattam el? Most ime értem; ugyanannak a rendszernek még egy embere feltámadt, és kérkedik azzal a rendszerrel, és megjelenik itt annak a rendszernek ez az utolsó vonagló paragrafusa. Ha majd ez a rendszer egészen elvész, ha majd ez a paragrafus el lesz temetve, akkor mondom el igen készségesen azt a halotti beszédet a rendszer felett. Szeretném tehát, hogy utolsó legyen a liberalizmusnak az a kérkedése, a melyet Veszter Imre képviselő úr hangoztatott itten. Mennyire elhomályosította az a rendgzer még a nemesebb emberik szellemét és gondolkodásmódját is! De akármilyen magasra emelkedett is a liberalizmus, akármilyen magasra emelte is trónusát, a mint bukott az első liberális, úgy fog bukni az utolsó is. Ki volt az első' liberális? Ugron Gábor: A sátán! Kálmán Károly: Valóban az volt, a fénynek hordozója, a felvilágosodásnak zászlóvivője, az önök nagyapja, ki az ő tündöklő fényében elégnek tartotta önmagát, azt hitte, nem szorul az Isten kegyelmére, sőt szembeszállhat magával az Istennel, mint ez a Kanzelparagraphus akarna szembeszállani, s uralkodhat más szuverenitás alapján, nem az Isten kegyelméből. E kevély gondolattal szembeszállt az ellenzék első vezére, és én hiszem és remélem, hogy az ellenzék ama nemes vezére, ki az imént mondotta, hogy ezen liberalizmusnak ősapja a sátán volt, a sátán ellenében erős lesz, és velünk együtt azt fogja mondani: Michael, ki mint az Isten, ha a csillagokba raktad is a fészked, onnan is leváglak a pokolba téged! Lucifer cadens, hulló csillag, hullnál le mielőbb! Ez volt igazán az első liberális, önöknek a nagyapja, (Derültség.) Hazánkban akkor tértek el a keresztény vallástól, mikor az igazság meghamisításával behozták az egyházpolitikát, oltárt oltár ellen emeltek, szétdúlták az ezredéves szentélyeket, s az utcza sarába dobták a szentélyek alapköveit. Okmányokat hozok ennek igazolására, még pedig saját fegyvertáraikból, saját könyvtáraikból. Azt állítottam, hogy azon liberalizmus, a melyíyel kérkednek, a melynek nevében beakarják hozni ezt a szakaszt is, bűn az Isten ellen. Azért hozták be mindezeket a dolgokat, hogy a kereszténységet, a mely az Isten uralmát leginkább tartja fenn a társadalomban, ha lehet, ha bírják, megsemmisítsék. Maga ez a Kanzelparagraphus tulajdonképen mire való ? A háttérben mi áll ? Hogyha az igazság keresztűlhat, mint a napsugár a sötétségen, akkor a sötétség nem uralkodhatik. Az önök álíiberalizmusa a sötétség hatalma, és hogyha a napsugár keresztülhatol, annak el kell oszolnia. Azért akarják létesíteni eztaKanzelparagraphust, hogy