Képviselőházi napló, 1896. XXII. kötet • 1899. április 17–május 16.
Ülésnapok - 1896-449
m 449. országos ülés 1899. április 2í-én, csütörtök!)!!. lefolyást a választásokra ? ez volna az a csekélség, a melyet nem kell elítélni, t. képviselőház? Mi nem teszünk különbséget a katholikus vagy más felekezetbeli papok között. Ha valaki a katholiezizmus ellen, úgy mint azt Molnár János t. képviselő úr kiszinezte, állást foglalna, én, a ki nem vagyok katholikus, volnék az első, a ki ezzel szembeszállnék. De egészen más dologról beszél ő, és másról a törvényjavaslat. Itten politikai beavatkozásokról vau szó, és ezen okból a törvényjavaslatnak különösen a képviselő úr által difflkultált szakaszait múlhatatlanul fentartaudóknak és helyeseknek vélem. (Helyeslés a jobbóldalon.) Egyebekben azonban, minthogy tulajdonképen csak álláspontom indokolására akartam szorítkozni, a mely szerint én az előzmények szerint helyesebbnek tartottam volna, ha a királyi kúria helyett inkább a közigazgatási bíróság választatott volna meg a választások feletti bíráskodás fórumául, azon fentartással, hogy a kompeteneziára vonatkozó paragrafusra való szavazástól tartózkodhassam, a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslések.) Perczel Béni jegyző: Várossy Gyula! Várossy Gyula: T. képviselőház! Csak néhány megjegyzést akarok tenni a törvényjavaslatra vonatkozólag elvi szempontból, miután a szélesebb mederben folyó vitától s a mélyebbre ható eszmecseréktől az úgynevezett pártközi egyezmény a ház tagjait visszatartja. Elsősorban azonban az előttem szólott t. képviselőtársam egy megjegyzésére szándékozom reflektálni, a melyet sikerűit megértenem. 0 azt monda ugyanis, hogy minden haladás, a mely Magyarországon történt, a liberalizmusnak tulajdonítható. Hát én, és valószínűleg velem együtt igen sokan nincsenek tisztában azzal a fogalommal, hogy mi a liberalizmus. Mert én magamat a legnemesebb értelemben liberális embernek tartom, a mennyiben mindenkinek a jogát respektálom, senkinek a jogait elvenni nem akarom, és az egyes intézmények iránt türelemmel, szeretettel és figyelemmel vagyok. Szóval, én magamat nemes értelemben liberálisnak tartom. És midőn arra a kijelentésre megjegyzést akarok tenni, a mely kijelentés Molnár János képviselő úr beszédének egyetemére vonatkozott, akkor azt mondom, hogy egyet nem értek t. előttem szólottál, ha úgy érti a liberalizmust, mert a Magyarországon való haladás elsősorban keresztény és e tekintetben a katholikus egyház kivette mindenkor a maga részét. (Ügy van! Úgy van! a balkösépen.) Ilyen nemes tekintetben magamat elsősorban liberálisnak tartom, és miután épen felszólalásomnak folyamán a kérdésnek egyházi oldalához jutottam, rátérek arra a pontra, a melyről az előttem szólott épágy, mint Molnár János, de kivált ez utóbbi bővebben, az előttem szóló rövidebben és pusztán érintőleg nyilatkozott, tudniillik a kúriai bíráskodás 3. §-a 9. pontjának rendelkezésére, melyre nézve én úgy is mint törvényhozó, úgy is mint katholikus pap azt a megjegyzést teszem, a nélkül, hogy taglalásába belemélyednék, hogy én ezen pontot feleslegesnek tartom. Nincsen kizárva az az eset, t. ház, hogy az az a), b), c) és d) pontok alatt álló dolgok meg nem történtek, nincsen kizárva, de általánosságban, miként azt a jövő meg is fogja mutatni, elsősorban végre nem hajtható lesz az esetek hiányában, másodsorban teljesen fölöslegessé fog válni a jövőre nézve. Már Molnár János képviselőtársam ezekre nézve széles alapon úgy a katholikus egyháznak, mint a lelkészeknek állását kifejtette, s mint katholikus ember azon fejtegetéseket magamévá teszem. Megjegyezem azonban egyrészt azt, hogy ezek a pontok, midőn gyakorlatilag nem fognak beválni, a papok tekintélyét sértik minden irányban, nemcsak a katholikus, hanem a két protestáns testvérfelekezetet és a zsidót is csak kisebbítik; másrészről azt mondom, mint katholikus pap, hogy semminemű egyházi szószék nem arra való, hogy ott napi politika űzessék. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Az egyházi szószékek a zsinagógától kezdve egészen a püspöki konzisztóriumig a hit és erkölcsi dolgoknak hirdetésére és terjesztésére, a vallásos élet megszilár lítására vonatkoznak, és nem képzelek papot a világon, különösen pedig az én egyházamnak papjai közt, hogy a köznapi politikát a szószékra felvigyék, mert arra én esetet sem nem tudok, sem nem hallottam; ép azért mondom, hogy a 9. pont megfelelő rendelkezései feleslegesek. Nem hallottam arra esetet, hogy a kegyszereket, vagy kegyelemszereket, melyek elsősorban szentségek, és a melyek a római és görög-katholikus egyházban és a görög-keletieknél vannak, míg a két protestáns testvéregyházban, az unitárius és a zsidó felekezetnél nem találhatók, hogy az ilyeneket erre a czélra felhasználja, ezt képtelenségnek tartom ; mert, hogy a szentségeket hogy használja az a keresztény pap, arra direktívát senki más nem ad, mint az egyház, mint az evangéliumból eredt és fakadott egyház, úgy, hogy annak a katholikus papnak, akármilyen dühöngése legyen a választásoknak, a szentségek kiszolgáltatását megtagadnia nem lehet, (Úgy van! a szélső baloldalon.) mert a szentségek kiszolgáltatását, a keresztelést, a temetést, az esketést s a haldoklónál a vigasztalás szentségének kiszolgáltatását sohasem a politika fogja dirigálni, hanem dirigálja és parancsot ad erre maga az egyház. (Úgy van!a szélső baloldalon.) Azért bizonyíthatom azt, hogy ez a szakasz teljesen felesleges, mert
