Képviselőházi napló, 1896. XXII. kötet • 1899. április 17–május 16.
Ülésnapok - 1896-449
70 U9. országos ülés 1899. április 27-én, csütörtökön. tetőjogi momentum, mert a büntetőtörvénykönyv az eredmény mellett a czélzatot, a szándékot veszi főképen tekintetbe. A mi végre azt illeti, hogy ilyképen a 10. §-nak a révén ármánykodásokkal bármely választás érvénytelenségét lehet előidézni, erre nézve azt vagyok bátor megjegyezni, hogy e szakasznak a tendencziája az, hogy az illető módon befolyásolt szavazatok legyenek érvénytelenek; ha tehát ilyen ármánykodások forognak fenn, nagyon könnyen igazolható az a körülmény, hogy a jelöltre esett szavazatok nem ezen befolyás folytán adattak reá, hanem attól függetlenül estek az Ö" többségének mérlegébe. (Helyeslés jobb felől.) A mi a választási eljárást illeti, hát itt, ha széles mederben folyó vitát akarnék provokálni, beszélhetnék a titkos választásról, vagy a községenkinti választás előnyeiről (Helyeslés a szélső baloldalon) és hátrányairól. De én ezt nem teszem, és ennek indokolásául csak azt-jegyzem meg, hogy a jelenlegi választási rend ellen, a melyet az 1874-iki törvény megállapított, annak alapelveit illetőleg lényegesebb kifogásokat az élet eddig nagyon keveset vetett fel. Csakis egyes részletek voltak azok, a melyeknek némely irányban való kiegészítését, vagy pótlását az élet szükségessé tette. Ezen pedig a javaslat a lehetőség szerint segíteni igyekszik, a midőn kiegészíti, pótolja és pontosabban körülírja a választási eljárás némely intézkedéseit; és a választási eljárást kettős szankczióyal látja el, a mennyiben büntetés és megtorlás alá veti azokat, a kik szándékosan és bűnös czélzattal szegik meg az eljárás szabályait és másodszor a választást abszolút vagy relatív hatálylyal érvénytelennek nyilvánítja a választási eljárás némely lényeges, vagy a választásra befolyó megsértése esetén. Legfontosabb tulajdonképen e javaslatban a választási bíráskodás kérdése. A képviselőház a képviselők igazolásának jogát és ezzel kapcsolatban a választás törvényessége fölötti elintézést a történelmileg kifejlődött alkotmány alapján a saját jogának tartja, mert az kifejezetten is az ő hatáskörébe van utalva, és az 1848-iki törvényhozás óta kifejlődött gyakorlat az igazolási és választási bíráskodás kérdését a kérvénynyel megtámadott választások esetében voltaképen egygyé olvasztotta össze. Általában a választási bíráskodás kérdésében két ellentétes szempont az, a mely a dolgot dominálja, kz egyik a parlament, illetőleg a képviselőház szuverenitásának a kérdése, vagyis törvényes függetlenségnek a kérdése, a mely elméletileg véve nem engedné meg, hogy egy más állami orgánum gyakorolja azon közjogi tények feletti bíráskodást, azok érvényességének, vagy érvénytelenségének megállapítását, a melyen az ő Összeállítása nyugszik. A másik pedig nem a képviselőház szuverenitásának, törvényszerű függetlenségének álláspontjából indái ki, hanem kiindul a választók közjogainak védelme szempontjából és abból a szempontból, hogy a szuverenitást, a mely magában foglalja egyúttal a tagjai feletti intézkedést és azok védelmét, mint a már törvényesen összealkotott testület oszthatatlan jogát fogja fel. És ezen felfogás szerint a képviselőház ezen jogát nem érinti az a kérdés, hogy egyes választások törvényszerűsége fölölt maga a képviselőház ítél-e, vagy sem. Ez esetben nem a képviselőháznak, mint ilyennek jogköréről, hanem arról van szó, hogy a választók közjogaik gyakorlatában törvénytelenségek által meg nem zavartattak-e, hogy a választás eredménye megfelel-e az ő valódi többségük akaratának, és hogy nem hamisíttatott-e meg az eredmény. A kérvényezési jog tehát egy bizonyos faja az akczió publikállak, és valamint az összes többi közjogok is törvényszerű birói oltalom alatt állanak, nemcsak a gyakorlati élet, hanem az elvek szigorú konzequenczíái is megkívánják, hogy birói oltalom létesüljön az ilyen sérelem tekintetében is. Mert ha birói oltalomban részesül a választási jog megállapításának kérdése; ha a büntetőjog intézkedéseivel birói oltalomban részesül a választók jogainak sértetlensége; ha községi és autonomikus jogok a közigazgatás birói fóruma előtt szintén bírói oltalomban részesülnek: akkor nincsen ok ezen felfogás szerint arra, hogy miért vonjuk ki épen legfontosabb közjogaink gyakorlatát ezen birói oltalom alól; annál inkább, mert ezen kérdések rendszerint oly tény áll adékokkal bírnak, melyek a birói eldöntésre teljesen alkalmasak. (Úgy van! Úgy van!) Én részemről, t. ház, a képviselőház szuverenitásának, független önrendelkezési jogának vagyok elvi hive. (Helyeslés jobbfelöl.) Az vagyok általában, és az vagyok különösen a magyar parlamentre való vonatkozásban; mert a mi viszonyaink közt nagyon fontos: erős-e, hatalmas-e a mi parlamentünk, vagy pedig hatalmának némi attribútumait nélkiilözi-e? És ezen javaslathoz, a mely a képviselőválasztások érvénye feletti bíráskodást a képviselőház kezéből egyelőre kiadja, csak azért járulhatok, mert — nézetem szerint, — szerenesésen hidalja át az ellentétet ezen két elvi álláspont között. Szerencsésen hidalja át abban, hogy a képviselőház igazolási jogának fentartásával a képviselőházat megtartja, mint saját összealkotása törvényszerűségének őrét ezentúl is. Összeegyezteti ezt a két eltérő elvi álláspontot abban, hogy kifejezetten hangsúlyozza, hogy ezen jog a képviselőházat illetvén, ez azt csak átruházza, átruházza pedig nem végképen, hanem időlegesen, olyan formán, hogy ezen idő letelvén, önként visszakerül ez a képviselőház
