Képviselőházi napló, 1896. XXII. kötet • 1899. április 17–május 16.

Ülésnapok - 1896-449

70 449. országos ülés 1898. április 27-én, csütörtökön. önök megtiltani akarnak (Úgy van ! balfelöl.) megcselekedték, de általa a vizet az örök malmára terelték. (Igaz! Úgy van! a bal és szélső báloldalon.) Förster Ottó í Ez már igaz! Tanú vagyok rá! Molnár János: Csak egyetlen egy példát idézek, a mely néhány nap előtt történt. Gráczban Freund György redemptorista szerzetes missziót és a közben prédikáeziót tartott a plébánia templomban vagy négy-ötezer ember előtt. Három részre osztotta beszédét és a harmadikban a következőket mondotta: »K katholikus férfiúnak az elméleti valásossággal megelégednie nem szabad, hanem át kell azt vinnie a gyakorlati életbe, a családba, a társadalomba, politikai jogai gyakorlásába is.« (Helyeslés balfelöl) »Nem szabad tehát olyan emberre szavazni, a ki a vallásnak, a hazának, a népnek, a dinasztiának ellensége. Az az utálatos '>Los von Rom«-mozgalom nem annyira vallási, mint inkább politikai természetit Törődnek is ezen legújabb hittagadás vezérei Istennel és Krisztussal! Nekik a vallás csak ürügy, hogy elárulhassák hazájukat!« Ezután következett az a felemelő jelenet, a melyről a gráczi férfiak nem egyhamar fognak megfeledkezni. Páter Freund a templomban, az Úr oltára előtt, a jelenlevőknek ezt a kérdést vetette fel: »Htíek maradnak-e a katholikus egyházhoz, a császárhoz, és a hazához?* S a jelenlevő férfiak ezrei az Isten, császár és haza iránt való szeretet tüzétől áthatva, vallást tettek, hogy »mindhalálig!« Hát kérdezem önöktől, van-e csak egy is önök között, a ki ennek a páter Freundnak az eljárását nem helyeselné ? És ha van is, — talán van, mert most épen szükségük van az ellenkező argumentumra, — ha én megkérdezem Thun miniszterelnök urat és minisztertársait, és az odavaló kodifikátorokat, vájjon helytelenítik-e ezen cselekedetet, bizonyára azt fogják mondani, hogy korántsem, sőt ha tehetnék, maguk is megtennék azt, a mit az a páter Freund cselekedett. Hiszen ha olyan nagy vétek a politikát érinteni a szószéken, hát épen az önök kormányának egyik közege, az egyik alispán, néhány hó előtt miért kereste meg a kerület papjait, miért könyörgött nekik, hogy prédikáljanak a szocziálisták ellen? (Zaj balfelöl.) Hát ez nem politikai színezetű beszéd, nem befolyásolná-e a választást, a midőn majd nemsokára nem egy, nem kettő, — a mint eddig történt, — hanem majd egész csoportszámra fognak azok a szocziáldemokratajelöltek föllépni! Óvást kell emelnem a javaslat 3. §-a 9. pontjának c) alpontja, valamint a 170. és 171. §-okban foglalt, ennek megfelelő büntetések ellen, a melyek tudniillik arról szólnak, ha a lelkész a vallásos tisztelet tárgyait, vagy olyan tárgyakat stb. stb. választási menetben használ. Óvást emelek még pedig nem gyakorlati, hanem csak elvi szempontból. Gyakorlati szempontból csak épen azt az egyet említem, hogy ezen szakasz értelmében, úgy a mint itt állok önök előtt, meg nem jelenhetnék választó-gyűléseken, mert ime én most gyűrűt, keresztet és lánezot hordok, tehát a vallásos tisztelet tárgyait. De hát, mondom, erről nem is szólok. Nem gyakorlati, hanem csak elvi szempontból emelek óvást ezen szakasz ellen. Nem gyakorlati szempontból, mert tudtommal ezen dolgok, a melyek itt felsorolvák, seholsem történtek meg; én legalább nem tudok egyetlenegy esetet sem, hogy a vallási tiszteletre szánt tárgyakat profanálták volna. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) De önök egyáltalában azt hiszik, hogyha valaki az isteni tiszteletre szánt tárgyakat világi, vagy pláne politikai vonatkozású czélokra használ, az azokat rögtön profanálja. Nem, t. képviselőház! Nem azért mondom én ezt, mintha azt akarnám javallni, hogy ezeket az isteni tiszteletre szánt tárgyakat a lelkészek a képviselőválasztásoknál használják. Ne méltóztassék félreérteni, vagy ezt rám fogni. Én nem ezt akarom, hanem csak azt illusztrálni, hogy az, ha valaki vallási, isteni tisztelet czéljaira rendelt tárgyakat politikai, vagy világi vonatkozású dolgoknál, vagy eseményeknél használ, ez a tény nem képez mindig profanácziót, sőt sokszor nagyon indikált és dicséretes. Vájjon van-e önök közül valaki, t. képviselőház, ki elitélné azon vitézeket, a kik a messze szent földre eveztek, kereszttel a mellükön, vértjükön, vagy karjukon, hogy azt visszafoglalják? Vagy kimerné elítélni Kapisztrán szent Jánost, a ki kereszttel a kezében bátorította a magyar hadakat a pogány törökök ellen? (Tetszés a baloldalon.) Vagy ki merné elítélni azon tábori lelkészeket, a kik a csaták előtt magasra emelt kereszttel áldják meg a hadakozandókat és lelkesítik ezen jellel, épúgy, mint nyelvvel, hirdetvén, lelkesítvén őket a harczra azzal, hogy a világ csak a vezérek homlokán Övedzi körűi babérral, de Isten jutalmat ád a legutolsó közvitéznek is, a ki kötelességét teljesítette? (Tetszés és helyeslés a baloldalon.) Hát, t. képviselőház, a hadjárat, a háború nem világi vonatkozású tény, nem bir az politikai háttérrel? És az isteni tiszteletre szánt tárgyaknak használata ezeknél profanáczióvolna? (Igás! Úgy van! a baloldalon.) De, t. képviselőház, nem beszélek erről többet, hanem áttérek arra, hogy ezen pont, valamint a többi szakaszok is, ellenkeznek egyúttal a katholikus egyház fegyelmi jogával is, mert a katholikns egyház papja az úgynevezett