Képviselőházi napló, 1896. XXII. kötet • 1899. április 17–május 16.

Ülésnapok - 1896-449

gg 419. országos ülés 1899. április 27-én, csütörtökön. mit, de hát az tulajdonkép nem az, mert az a paragrafus semmítsem szól egyházi helyekről, egyházi gyülekezetekről, vagy egyházi személyekről, hanem csak azt mondja, hogyha valaki »material or spiritual«, vagyis magyarul: »anyagi vagy szellemi* kárt okoz, vagy okoztat másnak, hogy a választást befolyásolja, akkor ez az »undue influence*, vagyis a jogtalan beavatkozás körébe tartozik, a mely mégsem mi siti a választást. A német birodalomban a német Gründlichkeit a Kanzel-Paragraphban is nyilvánul; mert ott először is a Kanzel-Paragraph nem a választásokra vonatkozik, hanem arra, hogyha valamely lelkész a templomban »állami ügyről« beszél. És ez is csak akkor esik a büntető szankczió alá, ha azt az állaud ügyet »a közbékére veszélyes módon« teszi beszéde tárgyává. Magyarország, a mely sajnos, sokkal többször kullog a rosszban, mint a jóban a külföld után, most akarja behozni a szószék-paragrafust, de oly túlzott, oly radikális, oly gyűlöletes modorban, a milyenhez hozzáfogható nincs széles e világon. (Úgy van! a haloldal hátsó padjain.) Ha valaki kezébe veszi a mi szószék-paragrafusainkat és a külföldieket, azt fogja találni, hogy a szövegező úr kiszedte a külföldiekből a legeslegélesebb tételeket, s azután azokat összegezve, még jobban kiélesítve, hatványozva, hosszú szakaszokba foglalta, olyanokba, a minőket nem találunk egyetlen államban sem. De hát lássuk már most ezen szakaszoknak tartalmát. A 3. §. 9. pontja szerint a választás megsemmisítendő, »ha a kérdéses választást megelőzőleg három hónapon belül, a vallás szertartásainak végzésére rendelt helyiségben, vagy vallásos jellegű gyülekezeten a választás eredményének befolyásolását czélzó nyilatkozatot tett« a képviselő. Állapodjunk meg itt egy kevéssé, t. ház. A választásokat nullifikáló körülmények közt az előhbi pontokban tekintet van legalább az időszaki választásokra is, mert fentebb, a 3. §. 6. pontja azt mondja, hogy »az időszaki választásoknál azon naptól kezdve, a melyen a képviselőház, vagy annak elnöke az új választást elrendelte, a választási eljárás befejeztéigoc stb. Tehát fixiroz egy napot, a honnan számítás történhetik. Ennél a pontnál, tudniillik a 3. §. 9. pontja első kikezdésénél, még erre sincs te' kintet. Mi fog történni akkor, ha valamely kerület elárvul, ha például valamelyik képviselő íőbelövi magát, vagy főudvarmesterré lesz, mert újabb időben csakis ezen két alternatíva közt szoktak választani a képviselők. (Derültség a baloldalon.) Talán miniszteri biztost, vagy egy kúriai bírót küldenek ki vizsgálatra, hogy ez azután bejárja a kerület községeit, és félfalukat hallgasson ki arra nézve, vájjon nem tett-e a plébános, vagy lelkész három hónapon belől a leendő választástól számítva, valamely nyilatkozatot, a mely a választást valamikép befolyásolná? Ha még erre sincs tekintet, akkor még erősebb és még kegyetlenebb lehet ez a pont. Azután mi az »a választás eredményének befolyásolását czélzó nyilatkozat« ? Én azt hiszem, hogy ezt még a t. szövegező sem tudná megmondani. Hát én megmondom: ez, t. ház, egy ruggyantakötél, a melyet normális hosszának legalább tízszeresére ki lehet nyújtani; ez egy tengeri kigyó, a melyet még soha senki nem volt képes megragadni; ez egy bőségesen csörgedező forrás, a melyből a közelben is, a távolban is mindenki egyformán meríthet. Hát ilyen tág, mély, ilyen semmit és mindent mondó kitétellel szokás Magyarországon kodifikálni? Menjünk tovább. Ha a különböző szempontokat, a melyek alá ezen pontok eshetnek, tekintjük, akkor, habár én nem vagyok jogtudós, sőt még jogtudor sem, annyi juridikus érzékem mégis van, hogy ki merjem mondani, hogy ezen kitétel: »a választás eredményének befolyásolását czélzó nyilatkozaU, valóságos jogi és juridikaturai abszurdum. (Igaz! Úgy van! balfelöl.) Lássuk csak, mire kell annak a befolyásnak czéloznia? Azt mondja a törvényszakasz, hogy a választásra. Ámde a választás egy nemcsak megengedett, de mind a polgári, mind a közjog által védelmezett cselekedet, sőt kötelesség. Már pedig hol van az széles e világon, hogy valamely — történjék az akármikor, akármily helyen, és bárki által, — egyszerű nyilatkozat büntető szankczió alá eshessek, vagy valamely választás e miatt nullifikáltassék, ha az a » nyilatkozat* megengedett, sőt védett cselekményre vonatkozik. Hiszee a nyilatkozat — e szónak jogi tartalma szerint, — sokkal kevesebbet foglal magában, mint a véleménynyilvánítás, s még a véleménynyilvánítás is mindig szabad és megengedett dolog, ha szabad és megengedett cselekedetre vonatkozik, és sohasem eshetik semmi büntető szankczió alá. A ki ily szankczióval akarja ellátni a nyilatkozatnyilvánítást, az nem respektálja saját országának jogi reputáczióját, mert ilyen dobgot csak azon államban lehet kodifikálni, a melyben nyíltan proklamálják a forradalmat, vagy az ököljogot. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) De talán a czél vicziálja ezt a nyilatkozatot? Mi az a czél, t. ház? A czél egy, a lélek legmélyén rejlő mozgató erő, a melyről sokszor még magának a működőnek sincs egészen teljes tudata. Az a czél, szél, de nem miniszterelnök, és így látható, megfogható, hanem levegő, a mely nem fogható meg és nem látható. Az a czél: árny, a mely követi a tettet, a testet, a mely árnyéknak hossza, vagy rövidsége, kisebb-nagyobb