Képviselőházi napló, 1896. XXII. kötet • 1899. április 17–május 16.

Ülésnapok - 1896-448

448. országos ülés 1899 országgyűlési képviselői választások feletti bíráskodásról szóló törvényjavaslatot tűzöm ki. Következik már most Páder Rezső' úrnak interpeíláeziója az igazságügyiminiszternek rendelete tárgyában a miniszterelnökhöz. Kérem az interpelláeziót meghallgatni. Páder Rezső: T. képviselőház! Sokan különösnek tarthatják azt, hogy egy igazságügyi miniszteri rendeletnek tárgyában a t. miniszterelnök úrhoz intézek interpelláeziót. Azonban erre nekem okúi szolgál az, hogy épen a t. miniszterelnök úr figyelmét akarom felhívni arra a szellemre, a mely ezen idézendő igazságügyminiszteri rendeletből kiárad, és mert úgy látom, hogy ez a szellem teljesen ellenkezik azzal az irányzattal, a melynek követését ő itt e házban ünnepélyesen kilátásba helyezte és megigérte. Azt ígérte ugyanis a t. kormányelnök úr, hogy a vallási békének, az egyház és állam közti jó viszonynak, békességnek és megnyugtatásnak a politikáját fogja ő mindenkor követni, ezt fogja ápolni, ennek a fentartására fog tőrekednL Én, t. képviselőház, kijelentem itt, és egyúttal aggodalmamat is kifejezem arra nézve, hogy az új kormány egynémely újabb ténykedései nincsenek összhangzásban a kormányelnök urnak ezen hangoztatott kijelentéseivel. Azt, hogy mikép lesz, milyen sorsban részesülnek a kúriai bíráskodásról szóló törvényjavaslat egynémely részletei, azt majd meglátjuk a következő napokban. Azonban én, t. ház, ezen holnap megindulandó vitához mintegy bevezetésül és feltüntetéséül annak, hogy milyen érzület és milyen irányzat nyilvánul a t. miniszter urak egynémelyikében a lelkészkedő papság ellen: kötelességemnek tartom itt a t. ház szine előtt a t. kormányelnök úr becses figyelmét felhívni arra az igazságügyminiszteri rendeletre, mely a közelmúlt napokban megjelent, és a mely rendelet kiadatott az 1898: XIV. törvényczikk, azaz a lelkészi kongrua kiegészítéséről szóló törvény végrehajtása tárgyában. Ez a rendelet, a mely az összes elsőfokú bíróságokhoz és királyi ügyészségekhez van intézve, következőleg szól. Fel akarom olvasni, és felkérem a jogász urakat, kisérjék figyelemmel ezen rendelet intézkedéseit, talán ők azon egyházpolitikai szemponton kivűl még egyéb dolgokat is találnak ebben a rendeletben, a mihez szó fér, és a mit jogászi elméletükkel megbírálhatnak. A rendelet a következő: »A lelkészi jövedelem kiegészítéséről szóló 1898: XIV. törvényczikk 7. és 8. §-aira tekintettel elrendelem, hogy a lelkészek ellen állásukhoz nem méltó, súlyos erkölcsi vétséget is képező, avagy államellenes magatartássá minősülő cselekmények miatt tett panaszokról és feljelentésekről azon királyi bíróság, vagy királyi ügyészség, | 59 melynél a följelentés tétetett, a rendelkezésre álló adatok közlésével a királyi vallás- és közoktatásügyi miniszter urat közvetetlenűl és azonnal értesítse, és pedig tekintet nélkül arra, hogy a panasz, illetőleg feljelentés tárgyát képező tényálladék alapján helye van-e a büntető eljárásnak, vagy sem ? Továbbá elrendelem, hogy súlyos erkölcsi vétséget is képező, avagy államellenes magatartást tanúsító bármely bűncselekmény miatt hozott és büntetés megállapítását tartalmazó bírói ítéleteket jogerőre emelkedésük után a királyi bíróságok szintén közvetetlenűl a királyi vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz terjeszszék fel.« T. ház! Hogy egy analóg esetet hozzak fel, azelőtt is mindig nagyon furcsa dolognak tekintettem azt, hogy oly lelkészi javadalmak betöltésekor, melyekre nézve a minisztériumok a kegyurak, és a miniszterek gyakorolják a bemutatási jogot, a főispántól kérnek a püspöki hatóság által előterjesztett, tehát alkalmasaknak tekintett folyamodó papokra nézve informácziót. Világos, hogy a főispáni informáczióhoz azután adatokat szolgáltat alkalmilag az alispán, a főszolgabíró, vagy a községi jegyző, és nagy szerepet visznek sokszor a pletyka, a gyanúsítás, az egyszerű ráfogás, politikai megtorlás és boszuállás. Ámbár én ezt furcsának tartottam mindig, mégis azt gondoltam, hogy az illető miniszter mint patrónus, mikor azt a lelkészi javadalmat be akarja tölteni, úgy magántudomásúl, mintegy magánpatronus akar az illető papoknak politikai megbízhatóságára nézve némi megnyugvást szerezni, és csak azon lelkészekére nézve, a kik a javadalomért folyamodnak. Hanem most, t. ház, egy újabb és bővített kiadású ilyen furcsaságot olvasunk ki ebből az igazságügyminiszteri rendeletből. Az úgynevezett informácziókérés és nyerés egészen nagyszabásúlag történik, nemcsak azon lelkészekre nézve, a kik jelentkeznek a kongrua kiegészítése végett, hanem egyáltalán minden lelkészre nézve. Ez igen fontos. Barta Ödön: Eddig is volt! Páder Rezső: Kérem, ez nem volt. Valóságos életrajzi adatgyűjtés kezdeményeztetik, és pedig, mint a rendelet mondja, a lelkészek ellen; egy fekete könyv készül, a melybe nemcsak a lelkészek ellen hozott jogerős ítéletek lesznek beiktatva, hanem egyszerű feljelentések és vádaskodások is, még akkor is, ha azok nem birnak semmiféle alappal. Hát ha ez nem cabinet noir, akkor nem tudom mi. (Úgy van! Ügy van! balfelől.) Ez legalább is hasonlít ahhoz a franczia forradalombeli gyanúsak törvényéhez — lois des suspectes, — és ahhoz a kényszerfotografáláshoz, mely a Bánffy-éra alatt itt meghonosúlt. (Ügy van! Úgy van! halfelöl.) Vájjon, kérdem, — ez ugyan nem tartozik reám, — nem kellene-e tilta8* . április 26-án, sserdan.