Képviselőházi napló, 1896. XXII. kötet • 1899. április 17–május 16.
Ülésnapok - 1896-448
448. országos ülés 1899. április 26-án, szerdán. 57 támaszkodva az ő tengeri haderejére, és vájjon mikép érezhette magát Európa, a mikor azon hatalmas hangokat hallotta, hogy igenis kész felvenni a harczot egész Európával szemben, hogy a maga érdekeit megvédhesse. Ha ilyen hangokat hallunk, akkor mi sem zárkózhatunk el az elől, hogy mint nagyhatalom (Felkiáltások a szélső haloldalon: Nem vagyunk azok! Nem is akarunk lenni!) a magunk régzét is ki ne vegyük. Vagy mindenhol el akarunk maradni? T. ház! Elég példa erre, hogy ezt ismételve felhozzam, a mi közvetlen érdekszféránk. Ott van a Balkán, ott van Törökország. Nem tapasztaljuk-e, nem látjuk-e eléggé, t. ház, hogy onnan is teljesen ki vagyunk már szorítva; és hogy nemsokára nem lesz ott mit keresnünk; valamint nem látjuk-e, hogy Németország hatalmas kereskedelmi és ipari politikájával ott is lefoglalta már közvetlen szféránkat. Reményi em, e tekintetben is egészen más irányelveket fog követni a mosteni kormány. S hogy ez így leend, arra nézve nagyon kedvező jelenségnek tekintem azt, hogy az igen tisztelt kereskedelmi miniszter úr, a mikor a kereskedelmi miniszteri széket elfoglalta, első útját a Keletnek vette, s első látogatása Konstantinápolynak szólott, mint a ki tudja, érzi és érti, hogy mi az ő tárczájának a hivatása, s reménylem, hogy azokat a hibákat, a melyeket a múltban elkövettünk, ő fogja szanálni. T. ház! A midőn mi az expanzív irányban való törekvésekről kritikát gyakorolunk, legyünk azon, hogy ne essünk abba a hibába, a melybe Ausztria esett velünk szemben. Már többször említettem, hogy Ausztriában az a sovinisztikus felfogás uralkodik, hogy az ő nagy ipara és gyáripara mindig nemzetiségi és politikai szempontból egyenesen Magyarország iparának fejlődése ellen tör, törekvése mindig ide csúcsosodik ki, és ime! ők már is érzik ezen tendenczia bűnhödését; mert látjuk, hogy Magyarország ipara kezd már fejlődni és lassanként Ausztriát lépésrőllépésre ki fogja innen szorítani. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Dehogy fogja! Nagy zaj!) De ezzel kapcsolatban nem gondoskodott arról, hogy azon piaczokat, a melyeket már a Keleten régebben bir, megtartsa, sőt emelje. Ugyanezen sovinizmusba esnénk mi, ha azon felfogásból indulnánk ki, hogy a mi kereskedelmünk és iparunk már nem fejlődött, s ezért nincs szükségünk annak expanzív irányba való fejlesztésére törekednünk, s a midőn ezzel ugyanezen hibába esnénk, egyszersmind útját vágnók annak, hogy Ausztria nyűgét magunkról leemeljük; mert azáltal, ha mi új piaczok nyitásához hozzájárulunk, egyúttal leemeljük a magyar ipar és kereskedelem vállairól azt a súlyos igát, s már ebből a szempontból sem szabad nekünk sovinisztáknak lennünk, hanem igenis új piaczokat kell keresnünk s tényKÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XXII. KÖTET. leges szerepet kell játszanunk a világkereskedelemben. Tagadhatatlan, hogy Ausztriának sokkal fejlettebb ipara előnyben van velünk szemben, de majd üdvös visszahatása feltétlen bekövetkezik a mi iparfejlődésünkre is. Elnök (Nagy zaj. Csenget): Csendet kérek. (Halljuk! Halljuk!) Major Ferencz: Másrészről pedig tagadhatatlan, hogy ipart egy mezőgazdasági államban csak úgy lehet teremteni, ha az ipar fejlődésével egyidejűleg exportról is gondoskodunk, mert egyes versenyképes gyári czikkek térfoglalásával újabb gyártelepek létesítését segítjük elő. Az ipar és kereskedelemről, a mely nélkül nemexisztálhatunk, ezek a nézeteim, a melyeket az igen tisztelt miniszterelnök úr is kifejezett, s a melyeknek igazolását igen rövid idő alatt a jövő fogja megmutatni. Másrészről pedig abban is igazat fognak adni nekem, hogy e szempontokból a tengeri haderő erősítése elől el nem zárkózhatunk. (Zajos felkiáltások a szélső baloldalon. Elnök csenget.) Midőn ezt kijelentem, hasznos befektetésről szólok, mert tekintély nélkül a tengeren kereskedést íízni nem lehet. (Zajos ellenmondások a szélső baloldalon.) Thaly Kálmán: Fekete-sárga zászlót! Major Ferencz? Örömmel konczedálom, és szívesen sorakozom azok mellé, akik a szárazföldi haderőt emelni, új hadtestet létesíttetni nem kivannak, de ennek fejében igenis a tengeri haderőt óhajtom erősítni. (Zajos ellenmondások a szélső baloldalon. Felkiáltások ugyanott: Nem alkuszunk! Elnök csenget.) Pichler Győző *. 0 és Szemere Attila akarnak Khinába menni! (Nagy zaj.) Major Ferencz: Nagyon szomorú, ha a magyar parlamentben akkor, a midőn a már égető kereskedelmi- és iparpolitikáról beszélünk, ezt is megmagyarázhatlan nyugtalansággal fogadják többen. S midőn én az ipar és kereskedelem expanzív fejlesztését hangoztatom, tartom magamat olyan magyar embernek, mint bárki e házban! Igenis, ki merem mondani, és pedig tapasztalataim folytán, hogy csakis ipar és kereskedelem felkarolásával gyűjthettek annyi vagyont a nyugoti államok. E nélkül csak vegetálhatunk, de előre nem mehetünk. (Zaj a szélső balodalon. Elnök csenget.) Épen ezért nem szabad elzárkóznunk a tengerentúli versenytől. Ha egyszer kikötőnk van, magyar tengerpartunk van, és van magyar Danánk, a melyen közlekedhetünk, (Zaj. Elnök csenget.) akkor tessék megteremteni a magyar kereskedelmet és ipart is, s akkor az ország fel fog virágozni, (Felkiáltások a szélső baloldalon: Csak Önálló vámterületen !) mert különben majd bekövetkezik az az idő, és pedig már a közel jövőben, hogy nemcsak nem leszünk a