Képviselőházi napló, 1896. XXII. kötet • 1899. április 17–május 16.

Ülésnapok - 1896-445

m M5. országos ülés 1899. április 19-én, szerdán. seregnek ? Hasztalan beszél a t. miniszter úr a magyar kultúra fejlődéséről, mert ha az állam minden intézménye nem szolgálja ezt a czélt, sőt ezzel ellenkező czél szolgálatára is milliókat tudunk áldozni, azt a kultúrát arra a magaslatra, arra az intenzivitásra nem tudjuk emelni, hogy a haza kebelében lakó nemzetiségeknek imponáljon, a magyar nemzetnek és a magyar államnak a tekintélyét megszilárdítsa, xigy kifelé, mint idebenn azokkal szemben, a kik ezt kétségbe vonják, akarják vonni. (Élénk helyeslés a síélső baloldalon.) De hát lehetséges-e a nemzet erőit csoportosítani egy hatalmas tevékenységre, a mely leveti a múltaknak minden rossz Nagyományát, a helyett, hogy a pártharczoknak legnagyobb élességig vitt romboló munkája utján megtöltse ezt a házat háromszáz és egy néhány kormánypárti képviselővel, és kirekeszszen a házból nem tudom hány törekvést és irányzatot, a melynek ismerete feltétlenül szükséges a törvényhozásra és a nemzetre nézve? Nem! Az a közigazgatási eljárás, az a kormányzási politika, a mely az utolsó években dívott, szétrombolta a nemzet hitét önmagában, feldúlta a társadalmi tevékenységnek minden összekötő szálát, mert nem állott meg még a pártok keretében sem, nem elégedett meg azzal, hogy elfoglalta a törvényhatósági, városi és községi életet, hanem a maga policziális, erőszakos, romboló tevékenységével behatolt a társadalmi intézményekbe, feldúlta azokat is, (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) megmérgezte, megrontotta azok fejlődését és az embereket elriasztotta a közélettől, a kiket el nem riasztott, azokat pedig mint a rabszolgákat kezelte. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Ha Magyarország közéletén végig tekintünk, mit látunk? Azt látjuk, hogy az emberek kezdenek lélekzethez jutni, (Úgy van! a szélső baloldalon.) s igazán felocsúdni azon buta elnyomottság állapotából, mely egészen reájuk nehezedett, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) de mégis félnek a közélet kapuit kinyírni, hogy azokon belépjenek, mert még az az undorító látvány nem szűnt meg teljesen, mert a mi közéletünknek a munkásai akkép voltak a munkára kényszerítve, mint a miként a karthágóiak a maguk bányáiban a rabszolgákat alkalmazták, hogy csak oly szűk és törpe aknákat csináltattak, — a mint azt mindenki, a ki Spanyolországban járt, megláthatja, — hogy csak hason csúszva-mászva lehetett benne előre haladni. Ez volt a mi politikai életünk: csak csúszva mászva, mint a rabszolgák a bányában, (Igaz! Úgy van! Tetszés a szelő baloldalon.) lehetett benne előrehaladni. Kiölték az emberekből az önérzetet, kiölték az öntudatot, kiölték a köztevékenységi vágyat. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Lehet-e társadalom nélkül, lehet-e közélet nélkül egy nemzetet akként szervezni, hogy nagyobb tevékenységre legyen alkalmas, hogy nagyobb tevékenységben sikerrel muukälkodhassék ? Az a tevékenység, a melyet önök az állami és közigazgatási hatalom parancsszavával el fognak érni, egy nemzetet nagy tevékenységre, nagy munkásságra, nagy erőfeszítésre nem vezethet, csak nagy elhallgatásra képes szorítani, de arra, hogy ez a nemzet új munkára, új tetterőre ébredjen, újult erővel, újult tevékenységet új és nagy czéloknak megfelelően intézzen, arra nem lesz képes, csak úgy, ha ez a közélet teljesen átalakul és át, fog alakulni ugy, hogy a közszellem a maga teljes szabadságában érvényesüljön.. (Élén', helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon.) Azt mondják a mi történetíróink, hogy a vármegyék akként alakultak, hogy egy várat építettek az ország védelmére, a közbiztonság fentartására, a körül egy területet szakítottak, abból lett a vármegye. Lehet. Igazuk lehet, mert én is elhiszem és látom, hogy a vármegyei önkormányzat a közbiztonság fentartására, az ország tevékenységének vezetésében rendkívüli szolgálatokra képes és rendkívüli szolgálatokra van is hivatva. Azért én nem tudok hozzájárulni ahhoz, hogy az állami adminisztráczió, a melyet a kormány bejelentett, érvényesüljön, és elfogadtassék; mert nem abban volt a hiba a mi közigazgatásunkban, hogy az állami akarat, vagyis mondjuk meg, a miniszterek akarata, nem eléggé érvényestílt, hanem épen abban volt a hiba, hogy onnan a közszellem, a köztevékenység, a nemzeti önkormányzat szelleme teljesen kiüídöztetett. (Élénk tetszés és helyeslés a szélső báloldalon.) Ha azok a várak a középkorban az állam biztonsága érdekében építtettek, hogyha ezek a várak olyanok kezébe kerültek, a kik megfeledkeztek az ország törvényeiről, és csak saját érdeküket, a saját hasznukat szolgálták és szövetségeseik parancsát teljesítették, akkor azok a várak rablóvárakká alakultak át és rablólovagok lakták. És a rablólovagokéhoz hasonló munkásság folyt Magyarország vármegyéiben négy éven keresztül; a melynek nem az volt czélja, hogy a közigazgatás pártatlanul alkalmaztassák, hanem az volt a czélja, hogy csak a párthívek érdekében aknáztassék ki a közigazgatásnak minden hatalma. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) A,helyett, hogy ott védelmet és biztonságot találtak volna a polgárok, ott voltak legnagyobb veszélyben, ha valami ügyük volt elintézendő. (Úgy van! a szélső baloldalon.) S a veszély nemcsak ebben volt, hanem abban is, a mikor, a mint azt a mi történetíróink a középkorról említik, a garázdálkodó rablólovagokat, nem akadt központi hatalom, a mely őket garázdálkodásukban meg tudja fékezni, hanem szabadjára dúltak