Képviselőházi napló, 1896. XXII. kötet • 1899. április 17–május 16.
Ülésnapok - 1896-445
22 445- országos ülés 1899. április 18-én, szerdán. Endrey Gyula: A kamarilla! (Úgy van! a szélső baloldalon.) Kossuth Ferencz ! Mindnyájan emlékezünk arra, hogy már 1848-ban kimondották Bécsben, hogy a külügy, hadügy és a kereskedelemügy birodalmi ügyeket képeznek. Emlékezünk arra, hogy már 1848. augusztusában, midőn az országgyűlés gróf Batthyány Lajost és Deák Ferenezet küldte Bécsbe, arra az emlékiratra utalták őket, a melyet a bécsi kormány intézett az uralkodóhoz, és a melyet helyeslőleg küldött el sajátkezű irattal a király a nádornak: ebben az emlékiratban az lett hangoztatva, hogy a külügy, hadügy és kereskedelemügy birodalmi ügyek. Barta Ödön: Azok most is! Kossuth Ferencz: Helyesen mondta t. képviselőtársam, hogy most is birodalmi ügynek tekintik Bécsben e három ügyet, és birodalmi ügyek fognak maradni mindaddig, míg Bécsben be nem látják, hogy Magyarország függetlensége a királyi koronának legigazibb és legerősebb támasza és biztosítéka. (Elénk helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) A függetlenségi párt tehát most is azon az alapon áll, a melyen állott mindig és állani fog mindig, és a kormányzási eszközöket nem adja meg semmi oly kormánynak, a mely a 67 es alapon áll. (Igazi Úgy van! a szélső baloldalon.) Az appropriácziót nem fogadom el. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon.) Bakovszky István jegyző: Rátkay László! Rátkay László: T. képviselőház í Nagyon természetes, hogy politikai pártállásomnál fogva bizalmatlanság okából a költségvetést nem fogadom el. Azonban én meg is akarom ezt indokolni, és ezen indokolásom kapcsán az általános politikai irányzatot fogom megbírálni. (Halljuk! Halljuk !) A költségvetésnek pénzügyi részére csak egy megjegyzésem van. A költségvetésben, gondolom, 51.000 forintnyi többlet van kimutatva. A költségvetésnek az igazi próbáját mindig a zárszámadások mutatják. Az 1898. évről szóló zárszámadások még nincsenek kezemben, de az 1897. évről szóló zárszámadásokból látom, hogy a bevételek 54 millió forinttal haladták meg a költségvetés keretét, az előirányzatlan kiadások pedig 14 és fél millióval; következésképen 68 x /2 millióra megy évenként az az összeg, a mely körűi a költségvetés ingadozik. Mikor ilyen különbségek jelentkeznek és összesen 51.000 forintnyi többletet mutatnak ki, természetes, hogy az ilyen költségvetés pénzügyi tekintetben megbízhatatlan. Visszatérek azonban oda, a hol felszólalásomat kezdtem, hogy a politikai irányzatot akarom bírálni. (Halljuk!) Idézem itt mindjárt Petőfinek versét, a mely azt mondja; »Lesz-e gyümölcs a fán, melynek nincs virága ?« Ezt én úgy változtatom meg: Lesz-e gyümölcse a kormánynak, a melynek rossz a földje, vagy jobban mondva, a melyik nem szereti a földjét. Hiszen ez a kormány annak a többségnek kebeléből indult ki, a mely nemrégen még a Tisza-féle ex-lexet is megszavazta. (Ügy van! a szélső baloldalon.) Láttuk nemrégiben, hogy ez a t. többség a többségi mindenhatóságnak az elvét jelentette ki; a jezsuitáknak azt a jelszavát, hogy a czél szentesíti az eszközt, . . . Molnár János: Ez nem az ő jelszavuk! (Derültség.) Rátkay László: . . . akként változtatta meg, hogy a többség akarata helyettesíti a törvényeket. És mit tapasztaltunk? Azt, hogy veszendőben voltak majdnem összes alkotmányos kincseink. A magyar történelem ismer esküszegő királyokat; de hogy a magyar alkotmánynak kincseit épen a magyar alkotmány ós törvényhozás házában kelljen félteni, ez csak az ezredik évnek volt szomorú dicsősége. A t. miniszterelnök úr fellépett a jog, igazság és törvény jelszavaival. Nézzük az 1867-es alapot a jog, törvény és igazság hármas világításánál, a melyről a t. miniszterelnök úr azt mondotta, hogy úgy magyarázza, a miként azt Deák Ferencz megalkotta, és azonnal rá fogunk jönni, hogy vannak benne alvó jogok, a melyeket fel kell ébresztenünk, hogy élő jogok legyenek. Nézzük először a kiegyezés hetedik szakaszát. A magyar király fényével nem fér össze, hogy a magyar királynak közös udvartartása legyen. De vájjon az összefér-e a magyar király fejedelmi tekintélyével, hogy udvartartása egyáltalán ne legyen? A kiegyezési törvény 8. §-a azt mondja, hogy a külügyek czélszerű vezetése a közös védelemnek egyik eszköze. De vájjon a »czélszerű vezetés« alatt az Ausztria érdekében való politikát értjiik-e, és nem a Magyarország érdekére gondolt-e akkor a magyar törvényhozás? (Úgy van! Tetszés a szélső baloldalon.) A kiegyezési törvény 11. §-a azután azt mondja, hogy a hadügy is csak egyik eszköze a védelemnek. Vájjon lemondottunk-e a magyar hadseregről? Sőt ellenkezőleg, — már engedelmet kérek, egy idegen szót kell használnom, — »expressis verbis« meg vau mondva a magyar hadsereg, mint a közös hadsereg kiegészítő része. A kiegyezési törvényben kimondottuk, hogy a magyar hadseregnek belszervezetre, vezérletre és vezényletre vonatkozó részét ő Felségének Nagyjuk meg. Ki az az ő Felsége? A magyar
