Képviselőházi napló, 1896. XXII. kötet • 1899. április 17–május 16.

Ülésnapok - 1896-457

457. országos ülés 1899. május li-én, pénteken. §19 szabályok e szakaszára nézve, mert a háznak nem áll érdekében, hogy az ő tekintélyét semmibe se vegyék. Széll Kálmán miniszterelnöki T. kép viselőház! Én természetesen általánosságban kifogást nem teszek, nem is tehetek arra, a mit Ugron Gábor t. képviselő úr mondott, mert a dolog érdemére és elvileg teljesen igaza van. Igenis, a házszabályok ezt a határidőt kitűzik és a minisztereknek ezt a határidőt respektálni kell, ha csak, a mi néha előfordul, fontos okok és talán épen annak a kérdésnek a megvilágítása, a melyről szó van, önmaga nem teszik szükségessé, hogy talán kitolassék a határidő, a melynek tartama alatt a választ meg kell adni. De kérem, ez a szemrehányás, t. képviselő úr, nem illetheti ezt a kormányt. Ehhez a kormányhoz még csak két interpellácziót intéztek, a melyre a válasz még meg nem adatott, a többire a választ megadták. Tessék megnézni a napirendi jegyzéket a 17. és 18. interpelláczió az, a mely ezen kormányhoz intéztetett, és a melyre válasz még nem adatott; egyiknek sem múlt el a harmincz napja. A többi interpelláczió az előző kormányhoz intéztetett és azt a harmincz napot nem lehetett többé betartani. Kérem a képviselő urat, méltóztassék szívesen figyelembe venni, hogy talán e részben a/ interpelláczionális jog nagyobb respektálásával nem járhat el a kormány, mint ha nem is köti magát szigorúan a betűhöz, hanem azt mondja, hogy az előző kormányhoz intézett, interpellácziókat mind átveszi és kötelezi magát, hogy azokra válaszol. Ezzel, gondolom, tanúbizonyságát adtuk annak, hogy respektáljuk az interpelláczionális jogot és én már, — a mint talán méltóztatik a képviselő úrnak tudni, — egy tuczat interpelláczióra válaszoltam is, pedig ez talán egyik-másiknál nem lett volna kötelességem. Ha kibúvni akartunk volna ez elöl, meg lett volna az alkalom, de nem tettük, hanem valóban liberális módon magyarázva a ház minden tagjának azon jogát, mely az interpellálásban fekszik, kötelességemnek tartottam, hogy a régi interpellácziókra is feleljek és a ház elnöke talán bizonyítványt ad nekem, hogy annak a konkrét illusztrálására, a mit előbbi felszólalásomban voltam bátor indítványozni, én őt már kértem, hogy a hozzám intézett és még meg nem válaszolt többi interpelláczióra a választ hétfőn megadhassam és ezek közt lesz az is, a mely április 15-én intéztetett hozzám és így restanczia nem lesz. Ha a képviselő úr szives lesz ezt tekintetbe venni, akkor igazat fog nekem adni, hogy megteszszük mindazt, a mire kötelezve vagyunk. (Helyeslés jóbbfelől.) Polónyi Géza: T. ház! Miután az igen tisztelt miniszterelnök úr kétségtelen loyalitással beismerte azt, hogy elvileg Ugron Gábor t. képviselőtársam felszólalása teljesen helyes, magam részéről viszonzom ezt a loyalitást azzal, hogy kétségtelenül úgy van, hogy a mostani kormány részéről úgyszólván egy politikai szívesség, — hogy ezzel a kifejezéssel éljek, — az, hogy a múlt kormányhoz intézett interpellácziók Nagyatékát átvette és azokra válaszol. A mi azonban bennünket és a házat ezen kérdésnél érdekel, az főleg az, hogy kétségtelen, hogy a múlt kormány alatt ugyszólván rendszerré vált, hogy a miniszterek nem tartották meg a 30 napi záros határidőket és ezáltal bekövetkezett egy olyan állapot, a mely az interpellácziók egész tömegére ma már mintegy kaczagtatóvá teszi azt, hogy felelnek az interpelláczióra, mert azoknak tárgyát az idő és az események már régen elmosták. Ennélfogva, miután kétségtelen az is, hogy egyes fontosabb kérdésekre esetleg harmincz napon belííl a miniszter nem adhat oly választ, a mely a kérdést felöleli és teljesen megoldhatóvá teszi, ennek igen egyszerű expediense, hogy a t. miniszter urak tartsák jövendőben kötelességüknek, hogy ha előfordul az az eset, hogy a miniszter harmincz napon belííl érdemleges választ nem adhat, legalább annyit tegyen meg, hogy a háztól kérjen engedelmet arra, hogy később feleljen. Ez a kérdés így minden házszabálymódosítás nélkül meg lesz oldva és miután számítok arra, hogya mostani kormánynál ezen előzékenységgel találkozni fogok, nem látom szükségét, hogy konkrét indítványnyal álljak elő. Elnök: Kivan még valaki szólani? Kossuth Ferencz: Kérem, legyen szabad felszólalnom. A létező interpellácziók közt van az is, melyet én még a Bánffy-kormányhoz, illetve annak elnökéhez intéztem 1898. deczember 3-án. Ebben felkértem az akkori miniszterelnököt, világosítson fel az Ausztria és Németország között felmerült differenczia tárgyában. Világos dolog, hogy nagyon nevetséges lenne az, ha a mostani miniszterelnök úr fölvilágosítana minket arról, a mi már régen elmúlt. Én tehát visszavonom ezen interpellácziómat és csak azért jelentkeztem fölszólalásra, hogy ezzel is kimutassam azt, milyen helytelenül járt el a múlt kormány, és reménylem, nem fog így eljárni a jelen kormány az interpellácziókra adandó válaszoknál. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: T. ház! Senkisem kivan az előterjesztéshez szólani? Miután az előterjesztés maga meg nem támadtatott, azt hiszem, kimondhatom, hogy a ház hozzájárul ahhoz, hogy a holnapi napon ülés nem tartatván, a hétfői ülés napirendjére, mely délelőtt 10 órakor fog kezdődni, tűzessék ki a házszabályok némely szakaszainak revíziójára kiküldött bizottság jelentése. Ezt tehát határozatilag kijelentem. (Helyeslés.) Azonkívül jelentem, hogy a hétfői ülés fo28*