Képviselőházi napló, 1896. XXII. kötet • 1899. április 17–május 16.

Ülésnapok - 1896-454

180 454. országos ülés 1899. május 3-án, szerdán. ugyanezen az alapon, de közelebb állottak hozzánk, annyiban, hogy ők elismerték, hangoztatták, harczoltak az egyházpolitika ellen abban, hogy ezen egyházpolitika káros, az országot széttagolja és feldarabolja politikailag, és hogy azt a nagyon is szükséges békét meg fogja bontani. T. képviselőtársam, én azt a szellemet értettem, és én soha, akkor sem, mikor a nemzeti párt itt ült az ellenzék padjain, és ma sem tudom úgy felfogni a politikát, hogy harczoljak egy rossz ellen addig, a míg rossznak hiszem, addig, míg meg nem valósul, és mikor az a rossz megvalósul, akkor ezt nem ismerem el. Vagy nem volt rossz akkor, mikor harczoltak az ellen, vagy rossz volt akkor és bekövetkezett mindaz, akkor pedig arra kell törekedni, hogy ezen rosszat minél hamarább kiküszöböljük. (Úgy van! a baloldal hátsó padjain!) A t. képviselőtársam még azt is mondta (olvassa): »És épen azért, ma sem habozom kimondani azt, hogyha a törvényjavaslat 170. §-a másképen lenne szövegezve, szövegezve volna akként, hogy abból ne volna ilyen tendenczia kimagyarázható, mert hiszen nincs benne, de kimagyarázható és felhasználható politikai izgatásra, akkor az sokkal szerencsésebb konczepczió lenne. És ha t. szomszédaim oly formulát hoztak volna javaslatba, melyben az alapelvet fentartva igyekeztek volna az államérdeket, nem a vallás ellen, de egyáltalán az államérdeket megoltalmazni ; nem kételkedem benne, hogy minden kompromisszummal szemben azok a tényezők, a kik a kompromisszumot létrehozták, konszideráczió alá vették volna a szövegezést, és bizonyára el is fogadták volna.« T. kormány és t. képviselőház! Ezen kívánsága t. barátomnak teljesült, mert Szalay Károly t. képviselőtársam beadott egy határozati javaslatot, almódosítványt, ime itt van az anyag, látni fogjuk, hogy milyen állást fog a t. többség azzal szemben elfoglalni. Horánszky Nándor: Megnyugosznak-e benne önök teljesen? Rakovszky István: Erre felelek, t. képviselőtársam ! Megnyugszom minden oly indítványban, mely, ha az én határozati javaslatom elvettetett, preczizebb formulát ad. Éa nekem, t. képviselőtársam, mikor én azt nyiltan mondtam itt e házban, az a szándékom volt, legyen inkább szigorúbb ez a törvény, de legyen tisztább. (Úgy van! a baloldal hátsó padjain.) De, t. képviselőház, hisz tudják a t. volt nemzetipárt képviselői, követelték tőlünk, hogy az elvek fentartásával lehetett volna ezen egy kis javítást, technikai módosítást tenni, a törvényt technikailag jobban megszerkeszteni, de mi nekünk az elveinket fel kellett volna adnunk. Azt hiszem, hogy egy önérzetes párttól ezt csak nem lehet követelni. T. képviselőtársaim 25 évig voltak az ellenzék padjain és talán kicsinyesebb dolgokban, kardbojtért követelték tőlük elveik feladását és lehetővé leit volna téve, a közélet nagy megromlását meghiúsítani, és helyesen cselekedtek, az elveikből egy jottát sem engedtek, mint önérzetes emberek, nem addig az időpontig, míg elveik teljes fentartásával oda be nem hivattak és be is léphettek. S a mit önök helyesen cselekedtek, a mivel az egész ország tiszteletét kivívták, annak ellenkezőjét követelni tőlünk nem lehetett komoly szándéka t. képviselőtársamnak. Sokkal inkább ismerem kátói jellemét a magánéletben és a politika terén. (Igaz! Úgy van! a baloldal hátsó padjain.) T. képviselőház! A mire én nagy súlyt fektetek, az a gyónás kegyszerének a kérdése. Erre nézve sem nyugtatott meg engem igen tisztelt Horánszky Nándor képviselőtársam. Igaz, ő azt mondotta, hogy a bűnvádi perrendtartás értelmében tanúként . . . (Zaj. Elnök csenget. Halljuk! Halljuk!) nem lehet senkit sem ilyen bfínperben kihallgatni. De ne feledjük el, hogy hiszen a pap nem lehet tanú, hanem vádlott, és a vádlotthoz csak két kérdést fognak intézni, ha nem felel, igaz-e, vagy nem, a mit mondanak. És a vádlott nem fog felelni, a tanúk pedig a feljelentésben aláírják és kijelentik, hogy igenis elkövette, s ezt a papot egyszerűen el fogják ítélni. Horánszky Nándor t. képviselőtársam még azt mondotta, midőn azt mondottam, hogy én Deák Ferencz politikájához szegődöm, hogy tegyem ezt annak teljében, tegyem ezt egész valóságában, s hogy Deák Ferencz mindig a kötelező polgári házasság híve volt. A hogy én tanulmányoztam, olvastam Deák Ferencz müveit és beszédeit, én rám az a nagy ember azt a benyomást tette, hogy azt, a mit ő üdvösnek, múlhatatlannak, szükségesnek tartott, keresztül is vitte. Nagyon akadémikus lehetett e kijelentése és nagyon theoretikus lehetett előszeretete a polgári házassághoz kötelező, vagy nem kötelező formájában. Tízév alatt erre egyetlenegy lépést sem tett az országgyűlésen, egyetlenegy törvény javaslatot sem terjesztett be. De, t. ház, ha én Deák Ferencz politikája mellé állok, azáltal, hogy én az ő politikájának egyik tételét el nem fogadom, nem vagyok még az ő tanainak megtagadója. Hiszen Deák Ferencz maga nyiltan az országgyűlésen kjelentette, hogy ő a hitbizományi intézményt rossznak találja. Ellene szólt, ellene beszélt, és mit látunk? Épen Deák Ferencz életében, Tisza Kálmán alatt is, de nyomban a fúzió után 1867-től 1874-ig is keletkeztek hitbizományok, és Deák Ferenczet senkisem fogja elvtagadással vádolni, mivel egy kérdésben nem egészen az ő politikája érvényesült.