Képviselőházi napló, 1896. XXII. kötet • 1899. április 17–május 16.

Ülésnapok - 1896-453

162 458. országos ülés 1S99. május 2-án, kedden. szó; Mi azt akarjuk az állam és a vallás érdekében is, hogy ne vonassék bele a vallás és papja a korteskedésbe, és a napi politikának a vallással semmi összeköttetésben sem levő kérdéseibe. (Helyeslés jobbról. Ellenmondások balról.) Legyenek kegyesek megengedni még egyet. Azt mondja egy hosszabb körülírással Rakovszky István t. képviselő űr, hogyha a miniszterelnök ezt a törvényjavaslatot elfogadja, akkor az ő politikája szemfényvesztés. A t. képviselő úr igen jól tudja, hogy akkor, midőn én ezt a javaslatot magamévá tettem, és tettem a maga egészé ben és egész loyalitással, a képviselő úr is ott volt, tudta, hogy mit akarok és én nem hallottam akkor tőle ilyen nyilatkozatokat, a melyekből jogosan formálhatja ellenem ezt a vádat; mert ha akkor természetesnek tartotta és nem kontrovertálta, mikor én odaígértem ezt a törvényjavaslatot a maga egészében, akkor, ha én annak egyes részeit megtartom, nincs joga t. képviselő úrnak engem szemfényvesztőnek nevezni. (Zajos tetszés és helyeslés a jobboldalon.) Én tovább megyek : Ha a képviselő úr ottan a tárgyalások alatt ezen szakaszok preezizebb, határozottabb, kodifikáezionális szempontból talán világosabb szövegezését kérte volna az elvek határozott fentartásával, meglehetett volna beszélni, elintézni a dolgot. Ez nem történt. Beismerem, a képviselő úrnak teljes joga van, mert azt fentartotta magának és fentartotta pártjának azokban a tárgyalásokban — nem is diftikultálom, — a javaslat ellen küzdeni, de viszont én meg kijelentettem, hogy ezt a törvényjavaslatot egész becsületességgel fogadom el. Tehát ez az én jogom, de egyúttal kötelességem is. Hátha én azt megtartom, a mit ígértem és a mit világosan fogadtam, szabad-e, lehet-e akkor engem ilyen váddal illetni ? Azt hiszem, hogy egy szemernyi igazságérzettel nem. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) És, tisztelt képviselő úr, általában legyen szives nekem azt megengedni, hogy én egész nyíltsággal, egész határozottsággal léptem ezen ház elé a magam programmjának és irányának teljével, egészével, és azt akkor is, máskor is minden irányban, minden félreértést kizáró módon hátsó gondolat nélkül egész határozottan és egész részletességgel kifejtettem. A t. képviselő úr tehát tudta, mivel van dolga. Es most, mikor az utolsó betííig mindent betartottam eddig és még semmit sem hányhat szememre, csak azt, hogy annak a programúinak egy részét becsületesen megtartottam, de egyebet nem; azt mondja a t. képviselő úr, hogy az én politikám szemfényvesztés? Bocsánatot kérek, erre joga nincs és oka sincs. Ha rajta kap a t. képviselő úr valamin, a mi ellenkezik azokkal, a miket modtam, a miket állítottam; ha az én tényeim, akár előterjesztéseim ebben a házban, akár kormányzati tényeim azt fogják bizonyítani, hogy azokat meg nem tartom: akkor igenis alávetem magamat ennek az ítéletnek, de addig nem. (Zajos tetszés és éljenzés a jobb- és a szélső baloldalon.) De akkor, a midőn én azokat megtartom, és a t. képviselő úr azon rövid idő alatt, a mióta szerencsém van az ország ügyeit vezetni, nem vetheti szememre az ellenkezőjét, én pedig hozhatnék fel magam mellett igenis dolgokat, kormányzati tényeket, a mely tények valóban beigazolják azt, hogy komolyan vettem, a mit mondok, és meg is fogom tőlem telhetőleg tartani, a mit Ígértem, — de nem hozom fel ezeket, — akkor boceánatot kérek, a t. képviselő úr talán kicsit túlment azon a határon, (Derültség a jobboldalon.) a mely határ az igazság által meg van vonva. (Igazi Ügy van! a jobboldalon.) És nem is tulajdonítom azt egyébnek, mint annak, hogy a t. képviselő úr nem a béke jegyében született, (Élénk derültség.) az 5 egész temperamentuma, az ő egész modora, az ő egész habitusa ebbe nehezen illeszkedik bele. De csak azt jegyzem meg a t. képviselő úrnak, hogy így kezdetnek talán egy kicsit magas szuperlativuszban kezdte; (Derültség.) mert ha én ma azt érdemlem, a t. képviselő úr hite szerint, a mivel a t. képviselő úr vádol, ha a t. képviselő úr legelső támadását ellenem ilyen magas hangon kezdi, kérdem, aggódva kérdem magamtól, hol fogja akkor végezni? (Általános, zajos derültség és tetszés.) A t. képviselő úr meg fog nekem bocsátani, hogy én ezeket szükségesnek tartottam elmondani, ha egyébért nem, már csak azért is, mert tanúságát akartam tenni annak, hogy a midőn ő megrótt engem, hogy beszédét nem kisérem figyelemmel, ez a vádja sem ért igazságosan; hisz a mint a t. képviselő úr meggyőződött róla, én beszédét — melyet mindig szívesen hallgatok, — igenis alapos és tőlem telhető figyelemmel kisértem és annak minden irányban rám való vonatkozásait igenis jól hallottam, meg is értettem és talán be is bizonyítottam, hogy felfogtam, a miket mondott, és megkíséri ettem azokra felelni is tőlem telhetőleg. (Élénk helyeslés és derültség.) Most ezzel, t. képviselőház, befejezhetném azt, a mit mondani akartam. De még egyet kell az előttem felszólalt képviselő úrral szemben megjegyezni. (Halljuk! Halljuk!) Azt mondja Visontai Soma képviselő úr, és ez is egyike azoknak az okoskodásoknak, a melyek nézetem szerint inkább egy szofisztikus körben mozognak, sem mint ennek a törvényjavaslatnak nyugodt, higgadt, érdemleges méltatásából erednek, hogy itt a terrorisztikus és preventív elv van érvénybe léptetve, és ezért a t. képviselő úr a javaslatot nem fogadja el. Az nincsen benne, hanem igenis mást látok e javaslatban. A mi benne van, és azt hiszem, helyes és jogosult,