Képviselőházi napló, 1896. XXII. kötet • 1899. április 17–május 16.

Ülésnapok - 1896-453

458. országos ülés 1899. május 2-án, kedden. 153 feltüntetni, hogy a vallási meggyőződés miképen nyúlik bele a választás érvényességébe. Az ilyesvalami bírói kogniczióra sem lehet alkalmas és a vallás szabad gyakorlásának nagy elvét sérti. Sajnos, t. képviselőház, Magyarország e tekintetben a kontinens első állama, a hol a vallást a politikából egészen ki akarják zárui, és Magyarország az első alkotmányos állam, hol a vallási meggyőződést a választás érvényességével kötik össze. Hiába hivatkoznak akár Olaszországra, akár Angliára. Olaszországra nézve a már fennemlített sajnos körülményeknél fogva azt lehet mondani, hogy a törvény egészen tárgynélküli; a mi pedig Angliát illeti, mindenki tudja, hogy Angliánál vallásosabb ország nincsen. Ott tehát, ha van is ilyesféle törvény, a vallás mindig befolyással van a politikára. Gladstone hazájában politika vallás nélkül nem képzelhető. Még egy körülményt vagyok bátor felhozni. Nagyon jól tetszik tudni, hogy a néppárthoz nem tartozom. Igaz, hogy mindenütt vannak ily pártok kisebb-nagyobb eltéréssel, és tény az is, hogy az ily pártok létele nem ütközik állami törvényekbe. Ily pártok tehát eo ipso létjogosultsággal birhatnak, melyek a vallás érdekeit programmszerííleg propagálják. Csakhogy azt tartom, hogy Magyarországon még nem jött el annak ideje, hogy az államot az egyházzal teljesen egymással szembe állítsuk; azért én inkább védekezés terére szorítkozom és nem vagyok barátja annak, hogy a magyarországi papok a támadás terére lépjenek. Olyan törekvésnek, a mely a paczifikálás munkáját megbéníthatja, én barátja nem vagyok, az ily törekvéseket perhorreszkáloru. Azért is szólaltam fel ezen paragrafusnál, mert szükségesnek tartottam álláspontomat illusztrálni. Módosításokkal azért nem állok elő, mert a mai viszonyok közt, azt hiszem, hogy az ily törekvés úgy is hiába való. De egy körülményt mégis kell, hogy a t. igazságügyminiszter úruak figyelmébe ajánljak, és ez az, hogyha már meghozták ezen paragrafusokat, akkor talán mégis helyén való volna annak előírása, hogy a czélba vett elítélés előtt az illető lelkésznek ügye felettes, illetékes hatóságával közöltessék és annak véleménye kikéressék. Én ismerem a katholikus papokat és tudom, hogy a katholikus papot sem birsággal, sem elzárással büntetni nem lehet. (Igás ! Úgy van ! balfelöl.) Molnár János: Ebben az egyben igaza van ! Komlóssy Ferencz: Talán másban is! Egygyel lehet büntetni, és ez az, hogy őt lelkipásztori működése teréről elvonják. Ez pedig csak az egyházi hatóság jogkörébe tartozik. Ezen paragrafust már az említett okoknál fogva, de azért is, mert egyes izgatók mellett igen sokszor sújthatja az ártatlant, ennélfogva magamévá nem tehetem. (Helyeslés balfelől.) KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XXII. KÖTET. Molnár Antal jegyző: Visontai Soma ! Visontai Soma : T. ház! Polónyi Géza t. képviselőtársam igen éles jogi látással számos hiányát sorolta fel a jelen javaslat 170. ós 171. §-ainak. Kimutatta, hogy mennyi félreértésre szolgáltathatnak okot, és hogy mily könnyedén szövegezték a törvényt ott, a hol az állam legfontosabb, legkiválóbb hatalmát és jogát, tudniillik büntető hatalmát gyakorolja. (Igás! Úgy van! balfelöl.) Igen sajnáltam, hogy Polónyi Géza t. képviselőtársam, mikor ezt konstatálta, azzal végezte felszólalását, hogy ő mégsem tesz indítványt a módosításra, mert, — úgymond, — ő nem akar szembeszállni a félreértésekkel, nem akarja magát annak a gyanúnak kitenni, mintha talán ennek a javaslatnak czélszerü intézkedéseit sem szavazná meg, és oly törekvéseket támogatna, melyek az állami renddel e

1 lentétben vannak. Hát méltóztassék megengedni, hogy én, mint e háznak szerény tagja, az én t. képviselőtársam módszerével ellentétes módszert kövessek, és ott, a hol törvényhozói teendőimet gyakorlom, tisztán lelkiismeretem szerint, kellő bátorsággal járhassak el, (Helyeslés balfelől.) és hogy ilyenkor ne nézzem azt, félreértik-e felfogásomat, vagy nem, meggyanúsítanak-e, vagy nem; hanem, hogy akkor, midőn itt ebben a házban ahhoz szólok hozzá, vájjon az állam és a társadalomnak bizonyos kérdéseivel szemben kivételes szempontra helyezkedjék-e a büntetőjog, tisztáo lelkiismeretem sugallatát követem, úgy mint eddig is, és nyiltan és őszintén kimondhassam véleményemet! (Élénk helyeslés balfelől. Zaj a jobboldalon.) Én nem tudom, (Halijuk! Halljuk!) hogy egy közbeszólásra reflektáljak-e, de azt hiszem, hogy Polónyi Géza t. képviselőtársamnak ebben az esetben lehettek bizonyos tekintetei, melyeket ő mellőzendőnek nem talált, mert úgy tudom, hogy ő nem az az ember, a ki ebben a házban bármikor, bármilyen körülmények közt meghátrálna, vagy a kinek ne volna elég bátorsága, hogy kellő szavakkal ostorozza a rosszat, és keltő méltánylásba részesítje a jót. (Élénk helyeslés bálfelöl.) Azonban, t. képviselőház, ez nem az első ilyen törekvés. Mert méltóztatnak emlékezni, hogy majdnem magamra maradtam itt e házban, mikor a gazda, a munkaadó és a munkás közti törvény tárgyalásárál volt szó akkor is, midőn a büntetési tételek kerültek bírálat alá, én azok bonozolásába bocsájtkoztam, és minden a büntető jogi elvekkel ellentétben levő tételt hasonló módon a törvényből kiNagyandónak és módosítandónak találtam és ebben az irányban szólaltam fel. De hogy áttérjek tárgyamra, ez a törvényjavaslat a S. §-ban kifejezett elvek alapján a 20