Képviselőházi napló, 1896. XXII. kötet • 1899. április 17–május 16.

Ülésnapok - 1896-452

144 ^' országos tilés 1898. májns 1-én, hétfőn. van! bdfélöl.) Azért kérem az igen tisztelt igazságügyminiszter urat, méltóztassék minden félreértés kikerülése végett a mi megnyugtatásunkra taxatíve felsorolni mindazokat, a miket a kegyszerek fogalma alá tartozóknak vél, és erre nekünk egyszerű, világos, félre nem magyarázható definicziót adni. (Helyeslés balfeUl.) De, t. ház, minő czímen avatkozik bele bárki is abba, hogy egy lelkész például a gyónásnál •— mert hisz az is kegyszer, — a feloldozást minő feltételekhez köti? Ez tisztán az ő lelkiismeretének a dolga, ezzel csak az ő lelkiismeretének tartozik. (Élénk helyeslés balfelöl.) Ha a törvényben szabadságot adunk kutatni ebben a tekintetben h, és ha ezáltal kaput nyitunk a gyóntatószékeknek a titkaihoz, akkor, t. ház, eltekintve attól, hogy ezáltal a legnagyobb mérvben zaklatjuk a lelkészkedő papságot épen kötelességeinek teljesítése közben, egyúttal megfosztjuk az egyházat a lelkiekben neki fentartott önrendelkezési jogtól, és a legnagyobb veszélynek teszszük ki a katholikusok lelki életének a békéjét. (Úgy van ! bal felél.) Én, t. képviselőház, teljesen feleslegesnek tartom gyakorlati példákkal magyarázni azt, minő brutalitás van azon permissziv intézkedésben, a mely mindenkinek szabad kritika tárgyává teszi az úgynevezett kegyszerekkel való mikénti eljárást, és nem tartom szükségesnek egyúttal kifejteni azt, hogy minő igazságtalanság van ezen intézkedésekben, azért, mert ezek csakis a katholikus lelkészkedő papság ellen lehetnek irányítva, a mennyiben tudvalevőleg csakis a katholikus egyháznak vannak úgyneve zett kegyszerei, (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) de én appellálok, t. ház, az önök szabadelvfíségére, arra a szabadelvűségre, a melyet az utóbbi időben az igazság sugarai aranyoztak be és kérdem, legyen az illető keresztény, vagy nem, ha meg van győződve arról, hogy legalább mások előtt mily tiszta szentélyt képez a hitélet: igazságosnak, jogosnak és törvényesnek tartja-e azon durva beavatkozás lehetőségét, a melyet a törvényjavaslat ezen szakasza enged meg épen a választások előtt a kortesszellemnek és pártszenvedélynek, az ember lelkiéletének legtisztább világába ? (Helyeslés a baloldalon.) Önök, t. ház, nem veszik észre, hogy a míg ezen törvényjavaslat intézkedéseivel lehetetlenné akarják tenni azt, hogy a politikát bevigyék a templomba választás előtt, addig ugyanazon intézkedésekkel mint egy provokálják ugyanezt a választások után. (Igás! Úgy van! balfelől.) T. képviselőház! Az a nemesebb liberalizmus, a mely önöket áthatja, kell, hogy ettől idegenkedjék, kell, hogy elforduljon attól a törekvéstől, a mely hivatva van romba dönteni azon még megmaradt egynehány intézményünket, a mely nem emberi eredetű, és a mely, t. képviselőház, eddig megtudta magát óvni az emberi szenvedélyek Salakjától, és a mely intézményeknek sánczai mögött tiszta békét és szent megnyugvást talált a hivő lélek. (Élénk tetszés balfelől) T. képviselőház! Ezeket a sánczokat önöknek lerombolni, megsemmisíteni nem lehet feladatuk, hacsak nem követnek egy destruktív irányzatot, a melyet én a t. többségről feltételezni nem akarok Én, t. képviselőház, a mennyire elítélem azt a lelkészt, a ki a közönbös politikai kérdéseket beleviszi a templomba és korteskedik a kereszttel a kezében az oltár előtt, vagy a szószéken, épúgy elítélem azt a szellemet is, a mely útját egyengeti annak, hogy a papok épen kötelességteljesítés közben minden zaklatásnak legyenek kitéve, a mely korlátok közé akarja szorítani a lelkészek politikai meggyőződésének nyilvánítását, és a mely meg akarja fosztani a magyar lelkészkedő papságot azon politikai jogok feltétlen gyakorlatának még lehetőségétől is, a mely jogokat az igazi szabadelvűség az egész világon rang, osztály és valláskülönbségre való tekintet nélkül kiterjesztett ma már mindenütt a nemzet minden polgárára, (Élénk tetszés és helyeslés a baloldalon.) Ne azt tessék tekinteni tehát egyedül csak, hogy mi van ezen szakaszokban kifejezve, hanem azt méltóztassék nézni, hogy ezen szakaszok az életbe, a gyakorlatba átvive minő hatást és eredményeket fognak szülni. (Helyeslés a baloldalon.) Az a pap, t. képviselőház, a ki hivatásának él egész meggyőződésével, a ki szivébeD nemcsak a stólát és párbért fizető polgárt fogja látni, hanem azt, a kinek lelkiüdvössége az ő lelkészkedésének mikéntjétől is függ, a ki tudja, hogy az ő kötelessége nemcsak az egyházi funkcziókat végezni, hanem feladata a szó valódi értelmében jó pásztornak, atyának, íelkivezetőnek lenni, (Tetszés a baloldalon.) az a lelkész fog, fájdalom, a legtöbb esetben kollizióba jönni a törvény ezen intézkedéseivel, őt fogják leggyakrabban pénzbírságra sőt börtönbüntetésre Ítélni. És akkor, t. képviselőház, méltóztassék meggondolni, hogy mily rettenetes erkölcsi rombolást fog előidézni az a törvény, ha a nép azt fogja látni, hogy nem az a közönbös lelkész jut összeütközésbe a törvénynyel, a ki tulajdonképen az ő papi pályáját keresetnek, vagy legfeljebb gradus ad parnassumnak tekinti, (Úgy van! Ügy van! Zajos helyeslés és éljenzés balfelöl.) hanem a vádlottak padjára az a lelkész fog jutni, ki népének jó barátja, olyan pásztor, mint a minőnek Pulszky Ágost t. képviselőtársam tegnap jellemezte, ki mindig nyájánál akar maradni, azzal élni, azzal halni. (Élénk helyeslés balfelöl.) T. ház! Méltóztassanak tehát mindezek után tekintetbe venni, mily rombolást fog a nép er-