Képviselőházi napló, 1896. XXII. kötet • 1899. április 17–május 16.

Ülésnapok - 1896-452

144 ^' országos tilés 1898. májns 1-én, hétfőn. van! bdfélöl.) Azért kérem az igen tisztelt igaz­ságügyminiszter urat, méltóztassék minden félre­értés kikerülése végett a mi megnyugtatásunkra taxatíve felsorolni mindazokat, a miket a kegy­szerek fogalma alá tartozóknak vél, és erre ne­künk egyszerű, világos, félre nem magyarázható definicziót adni. (Helyeslés balfeUl.) De, t. ház, minő czímen avatkozik bele bárki is abba, hogy egy lelkész például a gyónásnál •— mert hisz az is kegyszer, — a feloldozást minő feltételekhez köti? Ez tisztán az ő lelkiismeretének a dolga, ezzel csak az ő lelkiismeretének tar­tozik. (Élénk helyeslés balfelöl.) Ha a törvényben szabadságot adunk kutatni ebben a tekintetben h, és ha ezáltal kaput nyitunk a gyóntató­székeknek a titkaihoz, akkor, t. ház, eltekintve attól, hogy ezáltal a legnagyobb mérvben zak­latjuk a lelkészkedő papságot épen kötelességei­nek teljesítése közben, egyúttal megfosztjuk az egyházat a lelkiekben neki fentartott önrendel­kezési jogtól, és a legnagyobb veszélynek tesz­szük ki a katholikusok lelki életének a békéjét. (Úgy van ! bal felél.) Én, t. képviselőház, teljesen feleslegesnek tartom gyakorlati példákkal magyarázni azt, minő brutalitás van azon permissziv intéz­kedésben, a mely mindenkinek szabad kritika tárgyává teszi az úgynevezett kegyszerekkel való mikénti eljárást, és nem tartom szükséges­nek egyúttal kifejteni azt, hogy minő igazság­talanság van ezen intézkedésekben, azért, mert ezek csakis a katholikus lelkészkedő papság ellen lehetnek irányítva, a mennyiben tudvalevőleg csakis a katholikus egyháznak vannak úgyneve zett kegyszerei, (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) de én appellálok, t. ház, az önök szabadelvfísé­gére, arra a szabadelvűségre, a melyet az utóbbi időben az igazság sugarai aranyoztak be és kér­dem, legyen az illető keresztény, vagy nem, ha meg van győződve arról, hogy legalább mások előtt mily tiszta szentélyt képez a hitélet: igaz­ságosnak, jogosnak és törvényesnek tartja-e azon durva beavatkozás lehetőségét, a melyet a tör­vényjavaslat ezen szakasza enged meg épen a választások előtt a kortesszellemnek és pártszenve­délynek, az ember lelkiéletének legtisztább vilá­gába ? (Helyeslés a baloldalon.) Önök, t. ház, nem veszik észre, hogy a míg ezen törvényjavaslat intézkedéseivel lehetetlenné akarják tenni azt, hogy a politikát bevigyék a templomba választás előtt, addig ugyanazon intézkedésekkel mint egy provokálják ugyanezt a választások után. (Igás! Úgy van! balfelől.) T. képviselőház! Az a nemesebb liberaliz­mus, a mely önöket áthatja, kell, hogy ettől idegenkedjék, kell, hogy elforduljon attól a tö­rekvéstől, a mely hivatva van romba dönteni azon még megmaradt egynehány intézményünket, a mely nem emberi eredetű, és a mely, t. kép­viselőház, eddig megtudta magát óvni az emberi szenvedélyek Salakjától, és a mely intézményeknek sánczai mögött tiszta békét és szent megnyug­vást talált a hivő lélek. (Élénk tetszés balfelől) T. képviselőház! Ezeket a sánczokat önöknek lerombolni, megsemmisíteni nem lehet feladatuk, hacsak nem követnek egy destruktív irányzatot, a melyet én a t. többségről feltételezni nem akarok Én, t. képviselőház, a mennyire elítélem azt a lelkészt, a ki a közönbös politikai kérdéseket beleviszi a templomba és korteskedik a kereszt­tel a kezében az oltár előtt, vagy a szószéken, épúgy elítélem azt a szellemet is, a mely útját egyengeti annak, hogy a papok épen kötelesség­teljesítés közben minden zaklatásnak legyenek ki­téve, a mely korlátok közé akarja szorítani a lelkészek politikai meggyőződésének nyilvánítását, és a mely meg akarja fosztani a magyar lelkész­kedő papságot azon politikai jogok feltétlen gya­korlatának még lehetőségétől is, a mely jogokat az igazi szabadelvűség az egész világon rang, osztály és valláskülönbségre való tekintet nélkül kiterjesztett ma már mindenütt a nemzet minden polgárára, (Élénk tetszés és helyeslés a baloldalon.) Ne azt tessék tekinteni tehát egyedül csak, hogy mi van ezen szakaszokban kifejezve, hanem azt méltóztassék nézni, hogy ezen szakaszok az életbe, a gyakorlatba átvive minő hatást és ered­ményeket fognak szülni. (Helyeslés a baloldalon.) Az a pap, t. képviselőház, a ki hivatásának él egész meggyőződésével, a ki szivébeD nemcsak a stólát és párbért fizető polgárt fogja látni, hanem azt, a kinek lelkiüdvössége az ő lelkész­kedésének mikéntjétől is függ, a ki tudja, hogy az ő kötelessége nemcsak az egyházi funkcziókat végezni, hanem feladata a szó valódi értelmében jó pásztornak, atyának, íelkivezetőnek lenni, (Tetszés a baloldalon.) az a lelkész fog, fájdalom, a legtöbb esetben kollizióba jönni a törvény ezen intézkedéseivel, őt fogják leggyakrabban pénzbírságra sőt börtönbüntetésre Ítélni. És akkor, t. képviselőház, méltóztassék meggondolni, hogy mily rettenetes erkölcsi rombolást fog előidézni az a törvény, ha a nép azt fogja látni, hogy nem az a közönbös lelkész jut összeütközésbe a törvénynyel, a ki tulajdonképen az ő papi pá­lyáját keresetnek, vagy legfeljebb gradus ad parnassumnak tekinti, (Úgy van! Ügy van! Zajos helyeslés és éljenzés balfelöl.) hanem a vádlottak padjára az a lelkész fog jutni, ki népének jó barátja, olyan pásztor, mint a minőnek Pulszky Ágost t. képviselőtársam tegnap jellemezte, ki mindig nyájánál akar maradni, azzal élni, azzal halni. (Élénk helyeslés balfelöl.) T. ház! Méltóztassanak tehát mindezek után tekintetbe venni, mily rombolást fog a nép er-

Next

/
Oldalképek
Tartalom