Képviselőházi napló, 1896. XXII. kötet • 1899. április 17–május 16.

Ülésnapok - 1896-452

132 452. országos ülés 1899. május 1-én, hétfőn. hozásai jelenlegi állapotukban képtelenek ezeket a veszélyeket legyőzni. Harmadik tantétel: e czélból a törvények átalakítandók, és pedig a következő irányban: először a kötelező polgári házasság behozatala által, másodszor az állami anyakönyvvezetés által, harmadszor a kereszteiési kényszer megszüntetése által, a mely minálunk a felekezetnélküliségnek felel meg, negyedszer, büntetőtörvénykönyvi szakaszokkal a szószék visszaélései ellen. A ki a mi egyházpolitikánk fejlődését figye lemmel kisérte, lépten-nyomon ezekre a jelekre fog akadni. De még egy lépéssel tovább mennek, a mire a t. pénzügyminiszter úr volt szives az érdeklődők figyelmét felhívni, tudniillik a szekularizáczióra, a melyet kilátásba helyezett. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Én bevallom, hogy talán ezen théma nem igen érdekes és nem igen kellemes, de bocsánatot kérek, kötelességet teljesítek, ha a t. házat továbbra is untatom. (Halljuk!) Még egy más nagy különbség is volt. Ott egy nagy vonás jellemezte az egész kulturharczot, melyet az állam biztonsága érdekében vívtak, ott a harez élén egy hatalmas, nagy államférfi állott, a kit az elért eredmények egész sorozatának dicsfénye övezett; ott egy államférfiú állt a harez élén, a kit a nép szeretettel és bámulattal vett körül, nálunk pedig egy bukott államférfiú, a kinek egész politikai karrierjét, mint egy árnyék az elvtagadás vádja üldözte, és a kit a hatalomtól a népnek ellenszenve, a népnek haragja távolított el. (Ügy van! bal felől.) És ezen államférfiú nem a esatarend élén, a mint szokás, de bujkálva, (Úgy van! balfelöl.) a csatarend háta mögött intézte azt a harczot, a melyet ő nagy bölcsen elkerült, mert nagyon jól tudja, hogy akárki megy bele ily harczba, az ebbe a harczba belevész. Inkább más kormányokat akart lejáratni és azt remélte, hogy minél nagyobb a zavar, minél több kormány járja le magát, annál biztosabban fog az ő búzája virulni. (Úgy van! balfelöl). És tette ezt nagy lelkiismeretlenséggel azon időpontban, midőn már más művelt nemzetekben már újra felébredt annak tudata, hogy minden böleseség, minden politikai jártasság nem elegendő arra, hogy a nép nyomorán enyhítsen, hogy az emberi élet sok szövevényes problémáját megoldja; erre csak azon egyszerű, de a szív mélyéig ható tanok képesek, melyeket kétezer év előtt fektetett le egy nagy könyvbe az, a ki a nép iránt való mérhetetlen szeretetének halálával adta fényes bizonyítékát. Akkor, t. képviselőház, mikor a társadalmi bajok az államférfiakat a művelt nyugaton már arra bírták, hogy felNagynak ezen kulturharczokkal, ezen egyházellenes irányokkal, és ellenkezőleg a kiegyezést keresik, a kulturharcz-törvényeket, egyiket a másik után enyhítik, vagy beszüntetik, csak azért, hogy megnyerjék az egyháznak hatalmas támogatását a sok társadalmi baj orvoslására, akkor minálunk a naivságig határos gondatlansággal kulturharczot idéznek elő. (Úgy van! balfelöl.) De ezen könnyelműség a törvény szövegezésében is mutatkozik. Ha az ember nézi a külföld hasonló törvényes intézkedéseit, megakad itt a legelső kulturharcz-törvényen, a franczia Code-poenále 201. §-án, a hol egészen nyíltan ki van fejezve, hogy azt a papot, a ki a szószéken a kormányt, törvényt, vagy rendeletet kritika tárgyává teszi, két évi fogházzal sújtsák. Ez igen szigorú rendelkezés, de az a nagy előnye van, hogy tiszta és világos. A német KanzelParagraph, vagyis büntetőtörvény 130. §-a következőképen szól : »Az a lelkész, vagy más egyházi hivatalnok, a ki hivatásának végzése közben vagy ebből folyólag nyilvános gyülekezet előtt, vagy templomban, vagy más vallási gyüleke/.etre rendelt helyiségben az államnak közösügyeit a közbékét veszélyeztető módon taglalja, vagy tárgyalja, két évig terjedhető fogházzal büntetendő*. Mind a kettőben szigorúan körűi van irva, hogy mikor követi el valaki az illető kriment, csak a mi törvényünk kívánja könynyelmtíséggel, homályossággal és furfanggal pótolni azt, a mi más törvényekben nyíltan van kifejezve. Hogy is szól a mi törvényünk? (olvassa) : »Az a lelkész, vagy vallási szertartás teljesítésére jogosított egyházi tisztséget viselő más személy stb.« T. képviselőház ! Egyházi tisztséget viselő más személy! A harangozó is? (Derültség balfelöl.) A harangozó, sírásó, minisztráns, ki a vallás szertartásainak végzésére rendelt helyiségben, vagy vallásos jellegű gyülekezetben a választás eredményének befolyását czélzó nyilatkozatot tesz. T. képviselőház 1 Vallási jellegű gyülekezet egy keresztelés a háznál, vallási jellegű gyülekezet egy temetés is. Hátha itt a temetés előtt, vagy titán az illető plébános úrhoz esetleg egy kérdés intéztetik, — ö már nem funkcziónál, de ott van még a gyülekezeten, — hogy miként gondolkozik a jelöltről, vagy az ellen jelöltről, és ő megteszi nyilatkozatát, hát akkor ez már a választás eredményének befolyását czélzó nyilatkozat, a melyet egy évig terjedhef.ő fogházzal lehet büntetni. De, t. képviselőház, itt van kimondva, hogy ha az egyházi kegyszerekben való részesítésre tesz ígéretet. Ez egy oly fontos kérdés, hogy én nagyon csodálkozom, ho^y az igazságügyi bizottságban ez a sok jogtudósnak nem tűnt fel, és errenézve egy konkrétebb, tömörebb szövegezést nem ajánlottak. T. képviselőház ! Az egyházi kegyszerek közé tartozik a gyónás is. Mi