Képviselőházi napló, 1896. XXII. kötet • 1899. április 17–május 16.

Ülésnapok - 1896-452

128 452. országos Ülés 1899. május i-én, hétfőn. melyet előbb kifejezett bírálatomban a ház előtt kijelentettem. Bátran kérdem tehát, mélyen t. ház, vájjon igazságos lehet-e az oly törvényjavaslat, vagy törvény, a mely tárgyilagosságnak és általánosság kárára úgy, mint a hogy ezen szakaszok az egyoldalúság nagy Libájában szenved? Vagy talán csak épen a mindig koncziliáus katholikus vallás az, a melytől és a melynek papjaitól kell az állam érdekeit és in speczie a választások tisztaságát félteni? (Helyeslés balfelöl.) En a pártatlan történelemhez fordulok, és nyilt homlokkal kérdezem azt, hogy e vallásnak e hazában közel ezredéves múltja erre tanít; erre jogosít-e? (Helyeslés balfelöl.) Ezért virrasztott e vallás nemzeti létünk bölcsőjénél? Ezért nevelt, ezért oktatott, ezért küzdött, vérzett és szenvedett velünk? Ezért volt nevelőanyánk századokon keresztül, hogy egy új, Isten kegyelméből annyi vihar után megengedett második ezredévnek hajnalán védekezzünk ellene? És miért? Talán csak nem azért, "hogy szabaduljon tőle? Megvallom, erre enged következtetni mindaz, a mit e szakaszok védelmére a múlt alkalommal Pulszky Ágost igen tisztelt képviselőtársam beszédében felhozott, ki Angliára hivatkozva, azt mondotta, — én megvallom őszintén, nem tudom, úgy van-e, — hogy ott a papoknak sem aktiv, sem passzív választási joguk nincs. No, ha igen tisztelt képviselőtársam következetes lenne, akkor egyszerűen és rövidebben azt tehette volna, hogy a katholikus papok választási jogának megszüntetéséről, a katholikus klems pasztorácziójának és a katholikus vallás szabad gyakorlatának korlátozásáról szóló törvényjavaslatokat tette volna le a ház asztalára. Ez lett volna nézetem szerint a legőszintébb, legegyenesebb, legrövidebb út. (Úgy van! balfelöl.) Egész tisztelettel kérdem továbbá, vájjon igazságos lehet-e oly törvényjavaslat, vagy törvény, a mely a lelkiismereti és egyéni szabadság jogaiba azokon a határokon túl terjeszkedőleg avatkozik, a melyeket neki a valódi közérdek megenged? Az ezen szakaszokban komtemplált intézkedések egyenesen kettéválasztják az egyént önmagában, mert ha ezek törvényerőre emelkednek, akkor nézetem szerint minden választópolgárnak két lelkiismerettel kell majd birnia: egy olyannal, a melynek normativuma lesz az állam és törvénye, és egy másikkal, melynek normativuma az Isten és az ő anyaszentegyháza, (Úgy van! balfelöl.) Ha a vallási izgatások révén történtek a választásokat befolyásoló, veszélyeztető bárminemű visszaélések, alkotmányos életünk harminczesztendős tartama alatt elég ideje és alkalma volt az igen tisztelt kormányoknak arra, hogy ezen vallási izgatások által elkövetett visszaéléseket esetről-esetre összegyűjtsék és azokat a leghitelesebben megállapítsák, és azok alapján tegyenek ellenök egy konkrét, pieeziz, minden tekintetben körvonalozott, tiszta és világos kodifikatorius előterjesztést. Az esetben, ha ilyen konkrét eseteken alapuló, precziz és minden esetet világosan és tisztán körvonalozó előterjesztést látnék magam előtt, ahhoz a magam részéről hozzájárulni soha egy perczig sem haboznék. De ily tág, ily elasztikus keretben mozgó és csaknem ötletszerű intézkedésekhez hozzá nem járulhatok egyházam és lelkiismeretem szabadságának és a vallásbékének kára és sérelme nélkül. Avagy talán, mélyen tisztelt ház, szabatosan van megvonva a határvonal az ezen szakaszokban foglalt rendelkezések és intézkedésekben az állampolitika és a vallás között, ha egyáltalában e határvonal megvonható? Vájjon tisztában lesz és lehet-e az a lelkész, vagy, hogy a javaslat szövegével éljek, az arra képesített, s egyáltalában tisztában lehet-e majd a haza bármely polgára azzal, hogy mikor lépte át ezen határvonalat és így tisztában lehet-e, — a mivel pedig tisztában lennie kell, — hogy vájjon bűnös, vagy ártatlan-e? Továbbá mit ért a javaslat az említett szakaszokban foglalt egyes igen lényeges s következményeiben nagyon végzetes kifejezések alatt? Méltóztassanak megengedni, hogy e részben ezeket itt kérdés tárgyává tegyem. Mit ért például e szakaszokban kontemplált intézkedés az isteni tiszteletre szánt hely alatt? A templomokat talán? A templomokat mi katholikusok is Isten házának tartjuk; de, mint katholikus pap mondom, templom nekünk az egész világegyetem is, melynek ura az Isten. Imádkozhatom bárhol; ma fényes templomban, volt idő, midőn barlangokban; volt idő, midőn a mamertini börtönökben; akkor a katbolikusoknak az volt az istentiszteletre szánt helyük. Istentiszteletre szánt hely én nekem az az útszéli kereszt is, a hol a vándor megpihen. Mikor lesz tehát izgatásnak eszközévé az isteni tiszteletre ^zánt helyen tett bárminemű, a választást befolyásoló nyilatkozat ? Továbbá mit értenek egyházi gyülekezet alatt ? Én végtelenül szeretném, ha t. képviselőtársaim közül azok, a kik a protestáns felekezetnek tagjai, e kérdésben szintén tájékozást kérnének, mert hiszen ránk, katholikusokra, ez mindenütt és mindig alkalmazható, mert mi a vallást és az életet különválasztani nem tudjuk; ezt nekünk hitelveinknél fogva tenni nem lehet. (Úgy van! a baloldal hátsó padjain.) Tehát, a hol a katholikusok összejönnek és együtt vannak, bármikor rájuk mondható, hogy vallásos gyülekezetben vannak. Mit ért továbbá a javaslat az egyházi kegyszerek elnevezése alatt. Ha engem, mint katholikus papot megkérdeznének, erre tudnék választ