Képviselőházi napló, 1896. XXII. kötet • 1899. április 17–május 16.

Ülésnapok - 1896-443

n 443. országos ülés 1899. április 17-én, hétfőn. Ez a czélja a jelen törvényjavaslatnak is. A napról-napra tökéletesebbé váló gyors és olcsó közlekedési eszközök folyton szaporodván, nemcsak a művelt Európa államai, hanem a többi világrészek országai is szorosabb érintkezésbe lépnek a legtávolabbi államokkal, miáltal önkénytelenül előáll a szüksége annak, hogy az államok úgy a saját jogrendük, mint az általános jogrend érdekében nemcsak büntetőjogi, janem különösen a sokkal tágabb magánjogi érintkezésekben felmerülhető magatartásukat egymással szemben, vagy nemzetközi szerződésekkel szabályozzák, vagy ily szerződések hiányában egymással szemben bizonyos egyöntetű elveket kövessenek, »tényleges viszonyt«, kölcsönös eljárást teremtsenek. A puszta tényleges viszony ingadozó és nem biztos alap, mert semmi szankcziója nincs; megtartása az illető állam tetszésétől függ, azt bármikor megszüntetheti; a nemzetközi magánjog fejlődését sokkal inkább biztosítják a független államok között kötött államszerződések és egyezmények, melyek azon általános jogelvnek folyományai, hogy a külföldiek a belföldiekkel szemben magánjogi tekintetben hátrányban nem lehetnek, helyesebben a külföldiek épúgy szerezhetnek és érvényesíthetnek jogokat, mint a belföldiek. Ezen egyedül helyes és az embernek veleszületett jogán alapuló jogelv elismerése indította az államokat arra, hogy ezen elvnek minél szélesebb területen érvényt szerezzenek. Két mód kínálkozott erre. Az egyik mód a viszonosság, vagyis tényleges állapot megteremtése, mety abban áll, hogy valamely állam a saját alattvalójával egyenlő elbánásban részesíti a külföldieket azon feltétel alatt, hogy az idegen állam is hasonló eljárást követ a területén élő idegen alattvalókkal szemben; ez az alaki viszonosság. A másik, biztosabb módja a fenti jogelv keresztülvitelének az anyagi viszonosság, mely abban áll, hogy két, vagy több állam nemzetközi szerződésben, vagy az illető államok kormányai által kicserélt nyilatkozatok — deklaráczió — útján állapítja meg azon eseteket, melyekben a külföldit saját alattvalóival egyenlő elbánásban részesíti. A nemzetközi magánjog egyes részeiben a jogegység biztosítására az 1870-es évek óta több kísérlet történt, azonban ezen kísérletek, fájdalom, az államok különböző territoriális és jogi viszonyai folytán kedvező sikerre nem vezettek, úgyannyira, hogy Szerbián és a swájczi Watt kantonon kivtíl nincs állam, mely Magyarország honosait jogaik érvényesítése és megvédése tekintetében a belföldiekkel egyenlő elbánásban részesítené; ezen két államban a polgári bíróságok által hozott ítéletek, fizetési megNagyások, polgári bíróságok előtt kötött birói egyezségek kölcsönös végrehajtásban részesülnek. Valóságos vívmányként üdvözölhetjük tehát a németalföldi kormány kezdeményezése folytán Haagában 1896. évi november 14-én létrejött nemzetközi egyezményt, melyhez Magyarország is 1897. november 9-én csatlakozott. Ezen egyezményt aláirt államok a nemzetközi magánjog öt kérdésére nézve állapítanak meg közös szabályokat, és pedig: 1. a bírósági iratok kölcsönös kézbesítése ; 2. a bírósági megkeresések teljesítésére; — a végrehajtás kivételével; 3. a külföldiek által adandó perbeli biztosíték alól való felmentésre; 4. a szegényjogon való perlekedés kedvezményére ; 5. a személyfogságnak, mint biztosítási és végrehajtási eszköznek korlátozására vonatkozólag. Ugyanis; Belgium, Spanyolország, Francziaország, Olaszország, Luxemburg, Nassati, Németalföld, Portugália, Svájcz, Osztrák-magyar monarchia, Dánia, Románia, Oroszország, Svéd és Norvégia és a Németbirodalom egyöntetű eljárást óhajtanak követni, mely egyöntetű eljárás keresztülvitele által 16 szerződő állam egymás jogszolgáltatását a lehető legszélesebb mérvben elősegítendik, s ekkép az oly kívánatos nemzetközi érintkezésben a jogegységet biztosítják. A mi már most a külföldi bírósági iratok kézbesítését illeti: ezeket a magyar bíróságok eddig is kézbesítették, és pedig oly államok iratait, melyekkel szerződés, vagy viszonosságai! fenn a polgári ítéletek végrehajtása tekintetében : a kézbesítést kényszer alkalmazással teljesítették; olyan államokkal szemben, melyekkel sem szerződés, sem viszonosság nincs : a kézbesítésre a felet, vagy meghatalmazottját megidézték, felolvasták, megmagyarázták előtte az irat tartalmát s kitanították kötelességszerüleg arra is, hogy nem köteles az iratot elfogadni, s az el nem fogadott iratot a megkereső állam bíróságának egyszerűen visszaküldték. Szerződés alapján a kényszerkézbesítés csak Szerbiával állapíttatott meg; diplomácziai úton, vagyis a kormányok kölcsönös nyilatkozata alapján pedig Olaszországgal, Romániával és Svájcznak Waadt kantonjával. A törvénybe iktatandó jelen egyezménynek még az az előnye is van, hogy a kézbesítendő iratokhoz azután nem kell fordításokat csatolni, a mi a magyar feleket nem csekély fordítási költségtől kíméli meg. Végűi kimondja az egyezmény első czikke, hogy bíróságaink csak akkor lesznek kötelesek az egyszerű, vagy kényszerkézbesítést teljesíteni, ha az ezirányú megkeresést a külföldi állam