Képviselőházi napló, 1896. XXII. kötet • 1899. április 17–május 16.

Ülésnapok - 1896-450

450. országos ülés 1899. április 28-án, pénteken. |03 úgy annak 8. és 9. §-ait is. (Ügy van! a szélső haloldalon.) Ezek a szakaszok, t. ház, nem tekintik a vesztegetés, az etetés és itatás fogalma alá eshetőnek és így teljeseo megengedettnek nyilvánítják a választóknak a választás színhelyére való szállítását és visszaszállítását, továbbá a választóknak a választás helyén és idején leendő szükséges ellátását, és végre a választóknak alkalomszerű szokásos megvendégelésen Nohát, t. ház, mi ez ? Mit jelent ez ? Ez, t. ház, nem egyéb, mint a választó kedvezésének, anyagiakkal való ellátásának, megfizettetésének a törvénybe iktatása és nem egyéb, mint a választásoknál a pénz uralmának és hatalmának szentesítése. A mi eddigi, mostani büntető törvényeinken az a szép eszme vonul keresztül, az a vezérgondolat hatja át azokat, hogy a választó saját akarata és elhatározásából, a saját költségén kell, hogy gyakorolja az ő alkotmányos jogát a képviselőválasztáson. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Én abba, t. ház, hogy ezen törvényeink ellenében gyakorlatilag kifejlődött választási rút visszaélések most törvényileg megengedettnek nyilváníttassanak, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) hogy azok a hitvány visszaélések most szabadalmaztassanak és törvényileg szentesíttessenek, abba belenyugodni nem tudok és nem fogok. Mert vélekedésem szerint a megvesztegetésnek, az etetés-itatás bármely alakban való megengedhetésének tői vénybeiktatása minden politikai tisztességbe beleütközik. (Ügy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) A javaslatnak 7., 8. és 9. §-ai, melyek arra lennének hivatva, hogy a gyakorlatban kifejlődött visszaélések bizonyos korlátok közé szoríttassanak, azt a hatást fogják szülni, hogy utat fognak nyitni arra, hogy a megvesztegetés, etetés-itatás, a mi eddig tiltva volt, ezután szabadon, a törvény paizsa és védelme alatt korlátlanul és az eddiginél is nagyobb mértékben űzessék. (Ügy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha önök igazán és komolyan akarják a választási visszaéléseket megszüntetni, ha a miniszterelnök úrnak kormánya az eddigi kormányrendszernek selejtes szelleme és politikai elvtelenségével igazán szakítani akar, akkor önöknek ott a túloldalon, élükön a kormányelnök úrral, hozzá kell járulniok ahhoz, hogy ezek a szakaszok a törvényjavaslatból kiNagyassanak és elsősorban magának a t. miniszterelnök úrnak kell ezt indítványoznia, mert ellenkező esetben, ha ezt nem teszi, azon jogosult vélekedésnek fog tápot szolgáltatni, hogy az ő miniszterelnökösködése nem jelenti a múlt rendszerrel való szakítást, nem jelenti különösen a helyzetnek erkölcsi javulását és nem jelenti azt, hogy oly korszaknak a küszöbén állunk, a mely korszak a jog, a törvény, az igazság uralmának és tiszteletének korszaka fogna lenni. (Úgy van! Ügy van! a szélső baloldalon.) Hiszen a 7., 8. és 9. §-ok kiNagyása esetén senki, még a miniszterelnök úr sem, a legjobb akarattal, a törvény, igazság jelszavának hangoztatása mellett sem lesz képes a visszaéléseket, megvesztegetéseket kiküszöbölni, nem lesz képes a választások tisztaságának, a választók tiszteletreméltóságának helyreállítására ; ezek nélkül pedig igazi ós állandó béke nem lesz. Az elkeseredés, a gyűlölködés fogja újra átvenni uralmát, hacsak ezen szakaszok kiNagyásával nem adatik meg a halálos döfés annak a rendszernek, a melyből a Bánffy Dezső miniszterelnökösködése nőtt ki. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Azt mondják, a javaslat indokolása is mondja, hogy a létező' bajokat, a mostani visszaéléseket mégis csak valahogy orvosolni kell ; azt állítják, hogy ezek a kifogásolt paragrafusok épen arra valók, hogy azok a megvesztegetés, etetés és itatás ezíraén kifejlődött és fennállott visszaélések lehetőleg mederbe szoríttassanak és a lehetőséghez képest korlátoztassanak. Hát én meg azt mondom, hogy azokat az eddigi törvényeink ellenében kifejlődött visszaéléseket nem mederbe szorítani, nem korlátozni kell, hanem egyszerre kell megszüntetni és gyökerestül ki kell irtani. (Úgy van! Úgy van ! a szélső baloldalon.) Ezen visszaélések megszüntetésének és kiirthatásának czéljából azonban nekünk nincsen szükségünk semmiféle új orvosságra, új törvényre, nincs szükségünk ezekre a szakaszokra. Hiszen ott vannak a mi régi jó törvényeink, a melyeket csak végrehajtani és végrehajtatni akarni kell. Ott van a mi 1874. évi választási törvényünk, a mely a választási, anyagi visszaéléseket, az etetést, itatást és megvesztegetést tiltja. Ott van a mi 1878. évi büntetőtörvényünk, a mely ezen visszaéléseket, mint a választópolgár joga elleni vétségeket szigorúan bünteti. Ott vannak ennek a háznak a házszabályai, a melyek a megvesztegetést, etetés-itatást olyannak tekintik, a melyek a választásnak érvénytelenítését vonják maguk után. Hát mit akarunk mi ennél többet és mit akar a miniszterelnök úr ennél jobbat és többet? Ezeket a törvényeket, a törvényes rendeleteket és intézkedéseket egyszerűen csak végrehajtani, a maguk tisztaságában és szigorúságában alkalmazni kellene. Legyen a miniszterelnök úrnak bátorsága és akarata ezeket a törvényeket végrehajtani, akkor itt nálunk nem lesz választási anyagi visszaélés, nem lesz megvesztegetés, etetés-itatás, akkor itt tiszta választások lesznek és a parlament tekintélyéhez sem fog semmiféle szenny és mocsok sem tapadni. Ezekkel szemben azonban azt mondják, hogy a választókat mégis csak el kell látni fuvarral is, meg élelmezéssel is, mert