Képviselőházi napló, 1896. XXI. kötet • 1899. márczius 13–április 15.

Ülésnapok - 1896-439

432 488. ersxágos Bíé* 18&9. április 12-én, szerdán. fertőzés ki volna zárva a sziklán épült lakások között.« A mikor tehát ezen egészségügyi szem­pontok kétségbevonhatatlanok, a mikor a vár­nak az állapota mintegy dezivinálja azt, hogy fegyház legyen, mert izolálva, magas kőfalakkal van kerítve, akkor felfogásom szerint a volt miniszter urnak eljárása határozottan helytelen volt. Feltünhetik, hogy ennél a kérdésnél én miért időzöm olyan sokáig. Megmondom őszintén, hogy arra engem három körülmény késztet. Először, hogy Magyarországnak ezt a nagyon szép mű­történelmi emlékét fenn akarom tartani. (Helyes­lés a szélső baloldalon.) És méltóztassék arról meggyőződve lenni, hogy annak a fentartásáról csakis ingyen munkával nem gondoskodunk. Ha nem gondoskodunk, rövid idő alatt meg fog semmisülni, hiszen máris az enyészet felé halad. Azt hiszem, igazat fog nekem adni a t. pénz­ügyminiszter úr is, a kinek gondozására most ez a vár bizva van, hogy közegei a hozzáintézett jelentésben ugyanazt mondják, a mit én. Egy más országban, ha egy szép történelmi emlékkel lendelkeznek, mindent elkövetnek annak meg­óvására, de minálunk egy miniszter, vagy nem tudom, kinek a mulasztásából egyik hibát a másik után követjük el és pusztulni engedjük azt. A második érdek, a miért felszólalok az, hogy annak a szegény népnek a magyarságára nekünk ott szükségünk van, hazaszeretetét ápolnunk kell, ha tehát attól a néptől, a melynek sem ipara, sem kereskedelme nincsen, sem a földmívélésből nem kaphat semmit, nem lévén földje, hiszen hitbizomány ott majdnem minden, elveszszttk azt a csekély keresetet is, a melyet eddig élvezett, :i,kkor mondhatom, hogy a vár alatt lévő köz­ségekben a szegénységet csak gyarapítjuk és nagyon igazságtalan dolgot viszünk végbe. A harmadik ok, a miért felszólalok az, hogy nekünk több letartóztatási helyre van szükségünk, és ha egy ilyen készen van, és ha az egyúttal megfelel a czélnak, akkor azt vegyük igénybe különösen akkor, ha ugyanakkor a népnek is szolgálatot teszünk és egyúttal egy műtörténelmi emléket is fentarthatunk. Igazán hiba és bún volna az ellenkezőt cselekedni. A miniszter úr jelentésében elismeri, és úgy gondolom, hogy a t. előadó úr mai beszédében is kijelentette, hogy a letartóztatottak száma a múlt esztendőben is szaporodott, gondolom talán 500-al. Nem kell hát nekünk fegyház? Én azt gondolom, hogy igen, hanem hát itt ismét csak visszatérek arra az ismert következetességi theoriára. Azt fogják mondani, hogy igaza van ugyan a felszólalónak, de hát nem adhatunk neki igazat, mert különben a volt miniszternek eljárását ítélik el, ettől pedig félnek. Minthogy azonban én a czélt akarom elérni, ajánlok a t. miniszter úrnak egy másik módot. (Halljuk! Halljuk/) Visontai Soma t. kép­viselőtársam kiterjeszkedett a javítóintézetekre. Én azt hiszem, hogy a t. miniszter úr egyetértett vele és egyet fog érteni velem is, midőn azt mondom, hogy tűrhetetlen az az állapot, a mely­ben a prevenczió terén ma vagyunk. Magyar­országon van összesen négy javító intézet. Förster Ottó: Öt! Dobokán is van egy] Komjáthy Béla: Bocsánatot kérek, én csak négyet tudok. A miniszter úr is csak négyet tud, talán csak a képviselő úr az, a ki ötöt ismer. (Derültség.) Nézzük a statisztikát; így 1894-ben elítél­tek 1244 fiút, 298 leányt 8 és 16 év között, 8191 fiút, 2138 leányt 16 és 18 év között. Ezek száma csakneu 10.000-en felül megyén, és mél­tóztatnak tudni, hogy a négy intézetben össze­sen van 344 hely, és összesen el tudtunk he­lyezni 1894-ben 171-et. Ez bíín, ez nemzetelle­nes dolog. Másutt megmentik azt a fiút, és azt a lányt, a ki a törvénynyel jön összeütközésbe, és nálunk, ha valaki mint gyermek, be kerül a fogházba, onnan mint gazember jön ki, vagy, ha bemegy a mai javítóintézetekbe, onnan Szin­tén mint gazember jön ki. Csak múltkor történt, hogy egy végtárgyuláson 11 gyerkőcz állt elő, hogy Aszódon beszéltek össze. Mi ennek az oka ? Az első ok az, hogy nincsen hely, összesen van 374, de oda nem lehet az elítélteket beküldeni. Azok hová menjenek, kiket a szülők, gyámok, vagy ä hatóság akarnak betenni? A kik ellen­tétbe jutottak a jogrenddel, azok is oda men nek; s a kiktől csak félünk, hogy a bíín útjára tévedhetnek, azok is oda mennek. A mérleg oda fog billenni, hogy a mint kijönnek, ez utóbbiak is a társadalom veszélyes elemeivé válnak. Higyjék el képviselő arak, prevenczió szem­pontjából, vagy azon szempontból, hogy mi jog­államot teremtsünk, a javítóintézetek felállítása többet tesz, mint a börtönök, vagy fegyházak építése. Angliában van 134 ilyen intézet, hol 40.000 ilyen gyermeket nevelnek; Franczia­országban 140 intézet van. Nem akarom a házat ezeknek a felsorolásával untatni, hogy más kultur­államokban hogy gondolko2nak erről, de annyi tény, hogy mi nagyon hátra vagyunk. De nálunk a mi van, azt is rosszul hajtják végre. Nálunk a javítóintézetekben az a rendszer uralkodik, hogy családokat alkotnak, családfő van, ki alá bizonyos számú gyermeket rendelnek. Például Aszódon 35 gyermeket adnak egy családfő alá. Már pedig az, hogy 35 gyermek akaraterejét olyan gyermekeknél, a kik már mint vásottak jönnek oda, oda idomítsuk, a hová kell, hogy azt egy ember megtegye, az mindenesetre ki van zárva. Visontai Soma: 600 forint fizetéssel!

Next

/
Oldalképek
Tartalom