Képviselőházi napló, 1896. XXI. kötet • 1899. márczius 13–április 15.
Ülésnapok - 1896-439
439. ortzáges UéS Í8ÍW. április lf>én, uerd&n. 429 állunk mi a jogsegély terén a recziproczitás kérdésében Ausztriával szemben, vájjon jépúgy viselkednek-e azok velünk szemben, miut mi velük szemben? Vájjon a magyar állam szuverenitása ki van-e domborítva ágy, a mint kell, igen, vagy nem? Emlékezhetik a t. miniszter úr, hogy a volt igazságügyminiszter úr egész határozottan kijelentette, — szórói-szóra feljegyeztem, — azt mondotta, hogy a recziproczitás az egész vonalon keresztül van vive. Hát igaz, hogy én ezt nem hittem el. De feltételeztem, mert emberek vagyunk és tévedhetünk, hogy talán tévedtem, és utána néztem, hogy igaz-e az. És kisül, hogy a miniszteri állításból egy szó sem igaz. Annyival inkább jól esett nekem az, mikor az ügyvédi kamara jelentését megkaptam, és abban a következő kitételeket olvastam: »A kölcsönös jogsegély Magyarország és Ausztria között csak a papiroson van«, — ^Magyarország Ausztriával szemben sok tekintetben a provmczia szerepére van kárhoztatva*, harmadszor: »az osztrák biróság a magyar biróság megkeresését azonnal nem, csak hónapok múlva foganatosítja*. És rámutat arra, hogyha innen megy megkeresés Ausztriába, ott az hónapokig hever, holott itt az ottani megkeresés azonnal elintéztetik. Most kérdem a t. miniszter urat, nekem van-e igazságom, az ügyvédi kamarának van-e igazsága, vagy a volt igazságügyi miniszter urnak? Mert, hogy állott eddig a tény? Eddig úgy történt, hogyha birói megkereséseket küldtünk Ausztriába, minthogy azok magyar .nyelvűek voltak, azokat nem voltak kötelesek ott megérteni. Ez nagyon helyes és nem is perhorreszkálom ezt az eljárást. Tehát a magyar bíróságok egy hiteles tolmács által készített német fordítást is hozzá csatoltak a megkereséshez. Viszont ugyanezt követték az osztrák bíróságok is, ha Ausztriából jött megkeresés Magyarországba. Azonban mi történt? 1897. április 1-én az osztrák bíróságok egyszerűen megszüntették ezt, és ma az történik, hogy a magyar biróság megkeresése átmegy Ausztriába magyar nyelven, ott természetesen a biróság nem tudván magyarul, azt ott felküldik az ottani igazságügyi minisztériumba, ott azután lefordítják. De hogyan? Úgy, hogy van eset reá, hogy a fordítást itt a német nyelvben jártasok sem voltak képesek megérteni. Csak az osztrák igazságügyi miniszter által eszközlött fordítás után hajtják végre a megkeresést, és így beletelik néhány hónap is ebbe az egész proczesszusba, és a végrehajtás csak hónapok múltán foganatosíttatik. Na maisok magyar ember lemond arról, hogy az ottani jogsegélyt igénybe vegye. Annyira jutottunk már. Míg ellenben, ha Ausztriából küldenek ide megkeresést, mi a szabály? Azt mondja a szabály, hogyha nem érti a bíró, tessék azt felterjeszteni az igazságügyi minisztériumba, ott majd lefordítják. Igen ám, de nem terjeszti fel egy biró sem, mert azt gondolja, hogyha megtudják odafent azt, hogy nem tudok németül, akkor nekem végem van, előléptetésem megsemmisül. És mi ennek a következése. Az, hogy az Ausztriából idejövő végrehajtásokat azonnal foganatosítják az idevaló bíróságok, míg Ausztriában hónapok telnek el, míg a megkeresés elintézést nyer. Ez nem mese, hanem a magam tapasztalata, tényekből mondom ezeket. Magam láttam, hogy egy itteni bírónak mennyire kellett küzdenie nyelvismeretével, míg egy német nyelvű átirat folytán egy kihallgatást az itteni bíróságnál megejthetett. Már most kérdem: ez a recziproczitás? Hát ezen nem akar segíteni a t. miniszter úr? De már ha erről beszélek, felvetek még egy kérdést. Méltóztatik azt tudni, hogyha a végrehajtások tömegét nézzük, csaknem annyi Ausztriából jövő végrehajtást végeznek el a mi bíróságaink, mint a saját végrehajtásainkat; mert, fájdalom, mi alperesek vagyunk mindig Ausztriával szemben ; ezt, a mi kormányaink jól megcsinálták így. Ha tehát a t. igazságügyi kormány azt mondja, hogy a biróság létszámának emelésií, a személyzet szaporítása mennyi költségbe kerül, és nekünk tehát takarékoskodnunk kell, akkor nem látom be, hogy miért ne követelhetnénk mi az osztrákoktól azt, hogyha már ilyen végrehajtási megkereséseket küldenek Magyarországba, azt magyar bélyeggel lássák el. Meg vagyok róla győződve, hogyha Ausztria volna abban a helyzetben, a melyben mi vagyunk, hogy tudniillik mi nagyobb számú végrehajtási megkereséseket intéznénk Ausztriába, azonnal itt volna Ausztria részéről a felszólítás, hogy osztrák bélyegekkel lássuk el az ily megkereséseket. Elvárom az igen tisztelt miniszter úrnak felvilágosítását, melyben meggyőz engem arról, hogy nekem volt-e igazságom, vagy az akkori miniszter árnak. Van még egy másik tárgyam is, melyet itt fejtegetni akarok. Midőn megalkottuk 1878-ban a magyar büntetőtörvényt, annak egyik eminens részének tartották az ír börtönrendszer elfogadását. Sokan voltak ellene, de az akkori gondolkozók ezt megfelelőnek, helyesnek tartották. Ha egyszer annak tartották, akkor természetesen kötelességünk gondoskodni annak végrehajtásáról. Ma már 21 év telt el azóta és kérdem, végrehajtatott-e úgy, a mint megalkottatott? Úgy tudom, hogy nem. Valahányszor magam is sürgettem ezen oldalról, hogy csináljunk valamit, mindig az volt a felelet: igaz, jó volna, de nincs pénz. Hogy pedig csakugyan kell valamit tenni, az bizonyos, mert talán nem azért