Képviselőházi napló, 1896. XXI. kötet • 1899. márczius 13–április 15.

Ülésnapok - 1896-439

439. ortzáges UéS Í8ÍW. április lf>én, uerd&n. 429 állunk mi a jogsegély terén a recziproczitás kér­désében Ausztriával szemben, vájjon jépúgy visel­kednek-e azok velünk szemben, miut mi velük szemben? Vájjon a magyar állam szuverenitása ki van-e domborítva ágy, a mint kell, igen, vagy nem? Emlékezhetik a t. miniszter úr, hogy a volt igazságügyminiszter úr egész határozottan kijelentette, — szórói-szóra feljegyeztem, — azt mondotta, hogy a recziproczitás az egész vona­lon keresztül van vive. Hát igaz, hogy én ezt nem hittem el. De feltételeztem, mert emberek vagyunk és téved­hetünk, hogy talán tévedtem, és utána néztem, hogy igaz-e az. És kisül, hogy a miniszteri állításból egy szó sem igaz. Annyival inkább jól esett nekem az, mikor az ügyvédi kamara jelentését megkaptam, és abban a következő kitételeket olvastam: »A kölcsönös jogsegély Magyarország és Ausztria között csak a papiro­son van«, — ^Magyarország Ausztriával szemben sok tekintetben a provmczia szerepére van kár­hoztatva*, harmadszor: »az osztrák biróság a magyar biróság megkeresését azonnal nem, csak hónapok múlva foganatosítja*. És rámutat arra, hogyha innen megy megkeresés Ausztriába, ott az hónapokig hever, holott itt az ottani meg­keresés azonnal elintéztetik. Most kérdem a t. miniszter urat, nekem van-e igazságom, az ügyvédi kamarának van-e igazsága, vagy a volt igazságügyi miniszter urnak? Mert, hogy állott eddig a tény? Eddig úgy történt, hogyha birói megkereséseket küld­tünk Ausztriába, minthogy azok magyar .nyel­vűek voltak, azokat nem voltak kötelesek ott megérteni. Ez nagyon helyes és nem is perhor­reszkálom ezt az eljárást. Tehát a magyar bíró­ságok egy hiteles tolmács által készített német for­dítást is hozzá csatoltak a megkereséshez. Viszont ugyanezt követték az osztrák bíróságok is, ha Ausztriából jött megkeresés Magyarországba. Azonban mi történt? 1897. április 1-én az osz­trák bíróságok egyszerűen megszüntették ezt, és ma az történik, hogy a magyar biróság meg­keresése átmegy Ausztriába magyar nyelven, ott természetesen a biróság nem tudván magyarul, azt ott felküldik az ottani igazságügyi minisz­tériumba, ott azután lefordítják. De hogyan? Úgy, hogy van eset reá, hogy a fordítást itt a német nyelvben jártasok sem voltak képesek megérteni. Csak az osztrák igazságügyi miniszter által eszközlött fordítás után hajtják végre a megkeresést, és így beletelik néhány hónap is ebbe az egész proczesszusba, és a végrehajtás csak hónapok múltán foganatosíttatik. Na mai­sok magyar ember lemond arról, hogy az ottani jogsegélyt igénybe vegye. Annyira jutottunk már. Míg ellenben, ha Ausztriából küldenek ide meg­keresést, mi a szabály? Azt mondja a szabály, hogyha nem érti a bíró, tessék azt felterjesz­teni az igazságügyi minisztériumba, ott majd lefor­dítják. Igen ám, de nem terjeszti fel egy biró sem, mert azt gondolja, hogyha megtudják oda­fent azt, hogy nem tudok németül, akkor nekem végem van, előléptetésem megsemmisül. És mi ennek a következése. Az, hogy az Ausztriából idejövő végrehajtásokat azonnal foganatosítják az idevaló bíróságok, míg Ausztriában hónapok telnek el, míg a megkeresés elintézést nyer. Ez nem mese, hanem a magam tapasztalata, tények­ből mondom ezeket. Magam láttam, hogy egy itteni bírónak mennyire kellett küzdenie nyelv­ismeretével, míg egy német nyelvű átirat foly­tán egy kihallgatást az itteni bíróságnál meg­ejthetett. Már most kérdem: ez a recziproczitás? Hát ezen nem akar segíteni a t. miniszter úr? De már ha erről beszélek, felvetek még egy kérdést. Méltóztatik azt tudni, hogyha a végrehajtások tömegét nézzük, csaknem annyi Ausztriából jövő végrehajtást végeznek el a mi bíróságaink, mint a saját végrehajtásainkat; mert, fájdalom, mi alperesek vagyunk mindig Ausztriával szemben ; ezt, a mi kormányaink jól megcsinálták így. Ha tehát a t. igazságügyi kormány azt mondja, hogy a biróság létszámának emelésií, a személyzet szaporítása mennyi költségbe kerül, és nekünk tehát takarékoskodnunk kell, akkor nem látom be, hogy miért ne követelhetnénk mi az osztrá­koktól azt, hogyha már ilyen végrehajtási meg­kereséseket küldenek Magyarországba, azt magyar bélyeggel lássák el. Meg vagyok róla győződve, hogyha Ausztria volna abban a helyzetben, a melyben mi vagyunk, hogy tudniillik mi nagyobb számú végrehajtási megkereséseket intéznénk Ausztriába, azonnal itt volna Ausztria részéről a felszólítás, hogy osztrák bélyegekkel lássuk el az ily megkereséseket. Elvárom az igen tisz­telt miniszter úrnak felvilágosítását, melyben meggyőz engem arról, hogy nekem volt-e igaz­ságom, vagy az akkori miniszter árnak. Van még egy másik tárgyam is, melyet itt fejtegetni akarok. Midőn megalkottuk 1878-ban a magyar büntetőtörvényt, annak egyik eminens részének tartották az ír börtönrendszer elfoga­dását. Sokan voltak ellene, de az akkori gon­dolkozók ezt megfelelőnek, helyesnek tartották. Ha egyszer annak tartották, akkor természete­sen kötelességünk gondoskodni annak végre­hajtásáról. Ma már 21 év telt el azóta és kér­dem, végrehajtatott-e úgy, a mint megalkotta­tott? Úgy tudom, hogy nem. Valahányszor magam is sürgettem ezen oldalról, hogy csináljunk va­lamit, mindig az volt a felelet: igaz, jó volna, de nincs pénz. Hogy pedig csakugyan kell va­lamit tenni, az bizonyos, mert talán nem azért

Next

/
Oldalképek
Tartalom