Képviselőházi napló, 1896. XXI. kötet • 1899. márczius 13–április 15.

Ülésnapok - 1896-439

4J2 439. orgrAgos ülés 1809. április 12-én, uerdán. ségvetést elfogadásra ajánlani. (Élénk helyeslés és éljenzés. Szónokot számosan üdvözlik.) Hock János jegyző*. Visontai Soma! Visontai Soma: T. ház! Nagy figyelemmel kisértem a t. igazságügyminiszter úrnak lendületes és az igazságügy minden körébe behatoló szép beszédét. Tudtam, hogy mint olyan férfiú, a ki most foglalta el miniszteri székét, programmbeszédet fog adni és ki fogja fejteni, mint fette is, különösen azt az irányt, melyet az ő nagy hivatásában ezentúl követni óhajt. Annál fokozottabb volt érdeklődésem az ö felszólalása iránt és kutattam, vájjon mik azok, a mik az igazságügyi intézmények közt és az igazságügyi kormányzat terén az ő lelkét job^ ban megragadják, mik azok az eszmék, » melyek jobban vertek gyökeret az ő tevékenységi törekvéseiben, és mi az, a mihez a többinél erősebb szálak fűzik az ő lelkületét? Azt láttam, t. ház, hogy a t, igazságügyminiszter úr tárgyilagos előterjesztést tett a tennivalókról, hogy az igazságügyi kormányzat úgy jelentkezett, mint egy nagy kodifikáló tényező és gépezet, a melynek az a hivatása, hogy törvényeket alkosson, és e törvényeket életbe is léptesse. Ámde, t. ház, a törvénykészítés, ha még az államélet nagy terére kiterjed is, a mint az — elismerem, — az igazságügyminiszter úr részéről czéloztatik, ennek a nagy hivatásnak és állásnak feladatait nem tölti be. Mi joggal vagyunk kíváncsiak arra, mit tart fenn a t. miniszter úr a múltból, mik azok, a miket ő javítani akar és korholandóknak tart, mik azok, a miket az elődjétől nem fogad el, hanem a saját egyénisége szerint kivan a nemzet számára biztosítani. Ha az a közelmúlt, a melyhez hozzáftíződött a t. igazságügyminiszter úr tevékenysége, csak a kormányzásnak nyugodt idejét tüntetné fel, a hol az igazságügyi kormány nem tett volna egyebet, minthogy megóvta a jogot, alkalmazta az igazságot és elismerte a törvényt, és az új miniszternek nem volt egyéb hivatása, mint tovább ezen az tlton haladni, akkor ez a szép tárgyilagos és higgadt beszéd a törvényhozó testület tagjait kielégíti. De az igazságügyi kormány működéséhez a közelmúltban szomorú napok fűződtek. (Igazi ügy van! balfelől.) A hol őrizni kellett volna a jogot, ugyanonnét támadták meg a jogot. (Igaz! Úyy van!balfelől.) A hol meg kellett volna óvni az alkotmányt, arról a részről támadták meg a magyar alkotmányt. (Igaz! Ügy van! balfelöl.) A mi rossz, gonosz és törvénytelen történt, fájdalommal kell említeni, épen a kormányzat azon részéről történt, a melynek az igazság és jog megóvása elsősorban a feladata. (Igaz! Úgy van/ balfelől.) A t. miniszter úr államtitkár volt a múlt miniszter mellett, én tartozom az igazságnak azzal a kijelentéssel, hogy ő azon működésben inkább rokonszenvet, mint ellenszenvet érdemel. (Helyeslés a szélső báloldalon.) Nem mondhatnám, hogy mindazon intézkedésekkel, melyek a múltban történtek és a törvényhozásnak tetszését nemcsak hogy nem érdemelték ki, de mély aggodalmakra is okot adtak, ő azonosította volna magát. Volt szerencsém a t. igazságügyminiszter úrral a közelmúltban egy nagy törvény alkotásánál együtt működni az igazságügyi bizottságban, és én ma örömmel jelentem ki, hogy igen sokszor, ha az igazságügyi kormány a bizottság szabadelvű tagjainak ég különösen az akkori t. előadó urnak szabadelvű nézetével ellentétbe jutott, a mennyiben az alkalom és a körülmények ezt egy államtitkárnak megengedik, a t. miniszter úr inkább a szabadelvű felfogás felé hajlott. Ámde ha ez így van, joggal elvártam volna a t. miniszter úrtól azt, hogy mai programmbeszédében ebben az irányban határozott kijelentése ket tegyen. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Midőn az egész társadalom feljajdult és felzúdult, hogy Magyarországon a közszabadságot többé seholsem tisztelik, hogy az egyéni jogokat rabigába döntötték, hogy a sajtószabadságot elkobozták, (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) hogy a szellemi termékeket és a sajtó termékeit elkezdve keletkezésüktől egészen a terjesztésnek különböző fokán át üldözőbe vették; mindez az igazságügyi kormánytól indáit ki. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) És mikor arról volt szó, hogy a büntető perrendtartást, a melyet megalkottunk, életbeléptessük, az igazságügyi kormány volt az, a mely nem is az organikus eredeti törvényben, hanem az életbeléptetési törvénybenfelhasználta az alkalmat, hogy az eredeti bűnvádi eljárásnak a szabadság és a sajtószabadság számára biztosítékot nyújtó intézkedéseit megbénítsa, megsemmisítse, és az 1888-iki sajtótörvényt a maga egészében megrontsa. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Fájdalom, a t. miniszter úr nem méltóztatott semmiféle kijelentést tenni, hogy mi a szándéka és terve ebben az irányban. Pedig, bocsánatot kérek, erre az ő saját kijelentése kötelezte volna; mert akkor, a midőn Széll Kálmán miniszterelnök úr elfoglalta a miniszterelnöki széket, kijelentette, hogy az igazságügyi adminisztráczió fonalát nem Erdély Sándor úrnál, hanem Szilágyi Dezsőnél fogja fel venni; és maga a t. miniszter úr még nagyobb határozottsággal nem Erdély Sándor működését jelentette ki folytatandónak az igazságügyi téren, hanem Szilágyi Dezsőét. Kijelentette, hogy azokat az alkotásokat, a melyeket Szilágyi Dezső, akkori miniszter létesített, akarj életbe átvinni. Bocsánatot kérek, ha ezt a kijelentést teszi, a mit mi a magunk részéről sok szem-