Képviselőházi napló, 1896. XXI. kötet • 1899. márczius 13–április 15.

Ülésnapok - 1896-435

302 436. országos ölés 1898. április fí-áiij ciütSrtSkon. elővásárlási ügyletekben találják, melyeknek elfajulását élénken és kimerítőn vázolják azon emlékiratok, melyeket szerencsém volt az illető küldöttségek útján a kormány tagjainak bemu­tatni, nemkülönben a t. ház tagjainak is szét­küldeni. Ezek szerint tény, hogy főkép tavaszi időben, mikor a népnek téli készlete kifogyóban van és a mezei munkák még nem kezdődtek meg, felkeresik az ügynökök a kisgazdákat és velük áruszállítási ügyleteket kötnek. A várható gabona­termést minimális áron, átlag négy-öt forintért métermázsánkint megveszik. Az ügyletről rendes áruszállítási körlevél állíttatik ki, sőt külön és pedig kitöltetlen váltók kiállításával fedezik és biztosítják magukat. Addig, mig jobb termések voltak, a baj nem volt nagy, mert a mit a gazda elvállalt, annak meg is tudott felelni. Kétségbe­ejtővé vált azonban a helyzetök az utóbbi idő­ben, mikor a gazda kétszeresen lett sújtva, először a rossztermés által exisztencziája szem­pontjából, és másodszor azáltal, hogy súlyosan nehezedett rá a szállítási kötelezettség oly idő­ben, mikor a kisebb kínálat folytán a gabonaárak igen magasra, őszszel 12 — 13, sőt egy időben 16 forintra is emelkedtek métermázsánként. Mi történt ilyenkor, a szállítási körlevelek beperel­tettek, a váltók kitöltettek és pedig a horribilis árkülönbözetek, a szállítási árdiíferencziák és költségek erejéig és így lettek prezentálva. A bíróságok, úgy a polgári, mint a tőzsdei bíró­ság, rendszerint a formai jog alapján ezeknek a követeléseknek helyt is adtak és a gazdákat marasztalták. Azután százával következtek be egyes községekben a végrehajtások. Nagyon természetes, ennek következménye más nem lehe­tett, mint a mire már utalni bátorkodtam; jött az általános elszegényedés, a tömeges végrehajtás mellett a kivándorlás és sokszor, sajnos, ez olyan kötlevelek és váltók alapján történt, a melynek a nyelvét azok a kiállító kisgazdák nem is értet­ték és sajnos, a végrehajtások mindig a magyar állam jogrendszerének nevében történtek, aminek, hogy mi a jelentősége a mi szempontunkból, főképen nemzetiségi vidékeken és a szocziális agitátorok kezében, azt, gondolom, itt nem kell bővebben elemezni. (Általános helyeslés.) Más bíróságok nem mentek el ennyire; megelégedtek azzal, hogy marasztalták a gazdát csupán a tényleg kapott összegben és annak kamatában, vagyis a többletet, a szállítási árkülönbözetet, turpis causanak vették és nem ítélték meg. Ismét jött még egy másik visszahatás; ezek a gazdák, a kik tényleg exisztencziájukban lettek megtá­madva, feljajdultak és arra az álláspontra helyez­kedtek, hogy az ilyen árúszállítási kötések, ezek a gabona-elővásárlások sajátképen burkolt uzsorát képeznek, a mennyiben az árban való arányta­lanság, a kötőgazdának megszorult helyzete és az eladóval szemben való kisebb intelligencziája, a szakértelemnek mondhatni teljes hiánya, meg­állapítják az uzsora alkotó elemeit. Ez a felfogás vezette a délvidéki megyék közigazgatási bizott­ságait, a mikor felírtak az igazságügyminiszter­hez, hogy a tömeges uzsora jelei mutatkozván, rendelje el annak hivatalból való üldözését. (Általános helyeslés.) Ez meg is történt; egyes bíróságok tényleg bűnvádi eljárás alá helyezték ezeket a kereskedőket, vagy ezeknek közvetítő ügynökeit, a vége azonban, a mint méltóztattak a judikaturának ezen divergencziáiból látni, az lett, hogy még a kúria sem birt ebbe a zűr­zavarba jogegységet behozni, mert az történt, hogy a kúria polg iri tanácsa ezeket a jogügyle­teket teljes érvényükben fennállóknak, a polgári jog minden eszközeivel érvényesíthetőknek kvali­fikálta, sőt azt mondta ki, hogy ezek az elő­vételek a közszükségleteknek felelnek meg, . . . Polónyi Géza: Handlé-tanács! Szivák Imre: , . . niíg ugyancsak a kúria büntető tanácsa ezekben az elővételi ügyletek­ben büntető cselekvényt látván, azok elkövetői, az ügynökök ellen a bűnvádi eljárást rendelte el. (Mozgás) T. ház! Én teljes tudatában vagyok annak, hogy azok az érdekek, a melyek az adósok két nagy rétegét: a kereskedői és gazdaosztályt úgy­szólván lételükben érintik, felette kényesek, fonto­sak és tárgyalásuk teljes elfogulatlanságot és teljes tárgyilagosságot tesz itt szükségessé, főképen ak­kor, a mikor kint úgyis már a szenvedély fogta ha­talmába az érdekelt köröket, mikor oly szenvedély ­lyel tárgyalják ez ügyet, amely mellett nagyon ne­héz felismerni a baj okait és az orvoslásra vezető eszközöket. Ha mégis ennél a tárczánál szólalok fel, a t. ház és a kormány figyelmét ezekre a kérdésekre irányozom, teszem főképen azon szem­pontból, mert először is azt gondolom, hogy az érdekelt gazdaközönség ilyetén bajának felisme­résére és egyetemes szempontokból való orvos­lására elsősorban a földmívelésügyi miniszter van hivatva. A kereskedelemügyi és igazságügy­miniszter urak szakszempontból lehetnek hajlan­dók arra, hogy törvényjavaslattal inieziálják az orvoslást; hajlandó lehet az igazságügyminiszter úr például a kereskedelmi törvény revíziójára, de nézetem szerint csak akkor, ha a szükséges­ség kérdésében elsősorban már maga a föld­mívelésügyi miniszter döntött, (Helyeslés.) az a földmívelésügyi miniszter, a ki különben a múlt évben, már idézett 3713. számú körrendeletében elsőnek hívta fel az érdekelt körök figyelmét az e téren mutatkozó visszaélésekre. És, t. ház, ha én azt látom, hogy a magyar államnak szabadelvű intézményeivel visszaélés történik; hogy jogrendszerünkkel, a mely telje­sen szabadelvű alapokon nyugszik és nyugodott

Next

/
Oldalképek
Tartalom