Képviselőházi napló, 1896. XXI. kötet • 1899. márczius 13–április 15.
Ülésnapok - 1896-435
288 435 ' országos ülés 1899. töltöltés kérdése. Bocsánatot kérek, hogy egy quási helyi érdekű dolgot hozok fel; s mert úgy hiszem, hogy továbbá képviselői működésem alatt többször fog előfordulni az, hogy az alvidékről, s különösen Szeged városáról szóljak, ezért már most akarom preczizirozni azt az álláspontot, melyet a hazabeszélés kérdésével szemben elfoglalok. Azt hiszem, hogy a hazabeszélés csak azon esetben megrovandó, hogyha a helyi érdek az országos érdekkel merő ellentétbe állíttatik, hogyha a nyilvánvaló országos érdekek rovására akarnak érvényesülni a helyi aspirácziók. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) Itt azonban, hol a hely-érdek és az az országos-érdek közt ilyen ellentét nincsen, ott a helyérdeknek nyilvános felemlítése a parlamentben nemcsak kívánatos, de egyenesen szükséges. (Igaz/ Úgy van! a jobboldalon.) Én azt gondolom, hogy akkor, a mikor a Szeged várost övező körtöltés ügyében szólok, engem ez a vád nem illethet, mert Szeged városának a víz ellen való feltétlen biztosítását már az 1879 iki legiszláczió országos érdeknek jelezte, azon hatásánál fogva, melyet Szeged város a nemzetiség lakta alvidékre gyakorol, miről ezúttal szólni nem akarok. De épen azért, mert a Szeged várost övező körtöltés kérdésében állami érdekek is kulminálnak, kötelességemnek tartom e töltés megerősítését nyilvánosan hangsúlyozni. Tudom én azt, hogy Szeged felirata folytán a földmívelésügyi minisztérium e tekintetben tárgyalásokat folytat. Tudom azt is, hogy a múlt hó elején a földművelésügyi miuiszteriúmban magas nivón álló tárgyalások folytak ezen kérdés dolgában; azt annál is inkább tudom, mert a földmívelésügyi miniszter űr kegyes volt engem is ezen tanácskozásokra meghívni; minthogy azonban meggyőződve vagyok arról, hogy az 1879-ben az akkori vízmagassághoz képest épített körtöltés az azóta beállott vízszin-emelkedéshez képest Szeged városának kellő biztosítást nem nyújt, kötelességemnek tartom ezen kérdést a parlamentben hangsúlyozni és kérni a miniszter urat, hogy szokott energiájával ezen kérdést mielőbb a megoldás elé vinni kegyeskedjék. ( Helyeslés jobbfelöl.) A harmadik kérdés, melyről ezúttal szólni kívánok, az az alvidék egy régi querélája, a magasabb földmívelési, illetőleg gazdasági iskolák elhelyezésének kérdése. Az alvidéknek egyetlen egy magasabb fokú gazdasági tanintézete sincs. Ha a magyar állam területét egy diagonális által kétfelé szakítjuk nyugatról keletre, azt fogjuk tapasztalni, hogy minden felsőbb gazdasági iskola a diagonálison felől van, azon alól egyetlen egy sincs. Már pedig a magyar alvidéket nevezzük az ország kánaánjának, mely czereáliákban a nemzet eledelének a javát szolgáltatja. Emeli április 6-án, csfttortftkSn. J az alvidék közgazdasági jelentőségét azon körülmény, hogy a Tisza és Duna közti nagy homokterület, melyet a nép közszólama eddig a Duna és Tiszaköz átkának tartott, utóbbi időben mint filloxeramentes immúnis terület azon vidéknek valóságos áldásává lőn, olyannyira, hogy ott rendkivíili nagyságú és viruló szőlőültetményeket látunk, a mely területeknek a magyar bor és szőlőtermelés jövője tekintetében igen nagy jelentőségük van. Ha az anyatermészet felruházta az alvidék földjét azon termőerővel, hogy az bőségesen nyújthatja tápláló áldását az egész nemzetnek, akkor a nemzetnek is kötelessége gondoskodni arról, hogy azon alvidék népe a felső gazdasági oktatás áldásaiban közvetlenül a helyszínén részesüljön. (Helyeslés jobbról.) A rómaiak jogrendszerükbe a jus strictum mellé felvették a jus aequum fogalmát is. Az alvidék ezen igényével a jus strictumra nem hivatkozik, de úgy hiszem, a jus aequum szempontjából ezen igénye feltétlenül plauzibilis. Annál inkább figyelmébe ajánlom az igen tisztelt földmivelésügyi miniszter urnak ezen kérdést, mert úgy hiszem, hogy azon programmbeszéd után, a melyet a miniszterelnök úr ő nagyméltóságától hallottunk, erre az alvidéknek jogosult reménye is lehet. A miniszterelnök úr programmbeszédében kijelentette, hogy ő kész támogatni, fejleszteni a magyar mezőgazdaságot, kijelentette, hogy a kormány kész hóna alá nyúlni a magyar mezőgazdának, hogy azt anyagilag és erkölcsileg emelje, és ezáltal erőssé, kitartóvá tegye azon küzdelemre, a melyet a mezőgazdaság regenerácziója érdekében vív. Én azt hiszem, ho^ry ezen programúi megvalósításának egyik módja az, hogy a gazdasági ismeretek terjesztésére oly lehetősség adassék,a melynél fogva a leendő gazda azon klima kereskedelmi és forgalmi viszonyok között szívhassa magába a felsőbb gazdasági műveltség áldásait, a hol azt a jövő életben értékesíteni, életbeléptetni kívánja. Kérem a t. miniszter úr szíves figyelmét erre a momentumra. (Helyeslés a jobboldalon.) Újból ajánlva a t. földmivelésügyi miniszter úrnak szíves figyelmébe az elmondottakat, az előadó úr által előterjesztett tárgyilagos indokok alapján a miniszter úr iránti bizalomból a költségvetést a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Molnár Antal jegyző: Major Ferencz! Major Ferencz: T. ház,! Igyekezem beszédemet lehetőleg rövidre szabni; de mégsem hallgathatok el egyetmást ezen tárcza tárgyalásánál. Először is hivatkozom Bauer Antal t. képviselőtársamnak a tegnapi nap folyamán tartott beszédére, a melyben többek között ezeket mondotta, hogy az ipar fejlődése a földmívelésnek egyik legnagyobb ellenségét hazánkban, a már is sok helyen mutatkozó szocziálizmust is növelni fogja.
