Képviselőházi napló, 1896. XXI. kötet • 1899. márczius 13–április 15.

Ülésnapok - 1896-433

438. országos lilén 1899. márczius 24-én, pénteken. §49 nagy mennyiségben való előállítását lehetségessé teszi. (Élénk helyeslés a bal- és szélső hálóidalon.) Ha ez megtörténik, akkor hiszem, hogy ama kitűnő borvidékek, a melyek most még kopáron állnak, fel fognak virágzani. Végignéztem az őszszel a Balaton vidékét, — hiszen beszéltem akkor az igen tisztelt miniszter úrnak ottani utazásáról, buzgalmáról s érdeklődéséről, — végignéztem e vidéket; a Badacsony tele van szőlővel, hanem aztán erre Füred felé csak ittott lehet ]átni egyes szőlőtelepeket. A hajdani vinczellérlakások százai fehérlenek ki a hegyoldalakból, annak szomorú bizonyságául, hogy ott valamikor pompás szőlő- és bortermelés vob, de most ez mind oda van. Hogyha mi iparkodunk odahatni a borhamisítás meggátlására és a pinczeszövetkezetek által arra, hogy a boroknak az értéke emelkedjék, akkor majd azok a hajdan híres és kincsbáuyát képező hegyoldalak ismét szőlővel lesznek beültetve, de hogyha nem gátoljak meg a borhamisítást és a bortermelés nem fizeti ki magát, akkor a t. kormány hiába ad az agrárbank útján a szegény bortermelők ezreinek segítséget, azok nem lesznek képesek az alacsony árak mellett még a kamatfizetésre sem. Ha azt nem akarja a t. kormány, hogy az agrárbank ezer és ezer hold birtokába jusson néháuy esztendő múlva, akkor az általam említett eszközöknek felhasználásával iparkodnunk kell a bortermelés jövedelmezőségét emelni. (Helyeslés a baloldalon.) Vaunak egyes gazdasági ágaink, — eltekintve a gabonatermeléstől és a szarvasmarha-tenyésztéstől, — a melyekben szintén versenyezhetünk a külfölddel. Ilyennek tartom elsősorban a lótenyésztést, és a t. előadó úr által is kiemelt selymértenyésztést, méhtenyésztési, gyümölcstermelést, dohány-, len- és kendertermelést. Bácskának például a kendertermelésből sokat jövedelmező, nagy kivitele volt külföldre, de újabban a tisztességtelen kereskedés azt is megrontotta. á.zt hiszem, hogy okkal-móddal vissza lehet Magyarországon a kender jó hírnevét állítani és erre annál inkább törekedni kell, mert ez egy olyan gazdasági ág, a mely nagyon kifizeti magát, mert az illetőknek hosszú időn át foglalkozást nyújt és részben ipari munkálkodás is, a mennyiben a kendert a termelők félig fel is dolgozzák. Mindezekre én most nem akarok bővebben kiterjeszkedni, csupán fel akartam említeni. A lótenyésztés kérdéséhez a költségvetés általános tárgyalásánál hozzászólt egyik elvbarátom, Farkas József, és úgy vettem észre, hogy a miket elmondott, a ház minden oldalán általános helyeslésre találtak, mert azok praktikus észrevételek voltak. Nem akarom én azokat ismételni, csak egy körülményre kívánom felhívni a t. miniszter úr figyelKÉPVH.NAPLÓ. 1896—1901. XXI. KÖTET. mét, a melyre ő nem mutatott rá, de a melyet én lótenyésztésünk érdekében fontosnak tartok. (Halljuk! Halljuk!) Azelőtt az egyes méneknek a kora ki volt tüntetve, pár év óta azonban ezt elhagyták és pedig a mint értesíílve vagyok, azért, mert a gazdák az öregebb méneket, nem szivesen vették igénybe. Igaz, hogy általános szabály, hogy a fiatalabb mén tenyészképessége nagyobb, mint az idősebbé, de nincsen szabály kivétel nélkül. Azon kimutatásban, a melyet a ménekről vezetni kell, van egy pár rubrika, a melyet nem töltenek ki lelkiismeretesen, pedig azoknak a kitöltése mind az államnak, mind pedig a lótenyésztésnek érdekében áll. És ezen rubrikának kellő ki nem töltése okozza azt, hogy sokszor indokolatlanul az idősebb mének iráut a lótenyésztő gazda bizalmatlan. Ugyanis ott van egy rubrika, a mely, ha kitöltik, eltünteti, hogy a mén hányszor fedezett, és kimutatja egy másik rubrika, hogy utána hány csikó lett. Ha már most az a tenyésztő látja, hogy ez az idősebb mén tény észképes és az ő czéljainak megfelelő, akkor igen szívesen fogja igénybe venni. Ezen rubrika kitöltése magának az államnak is érdekében áll, mert hiszen azon méntelepek felügyelői, a mének tenyészképességéről csak akkor győződhetnek meg igazán, ha ama rubrikák ki vannak töltve, ha azok nincsenek jól kitöltve, akkor megtörténhetik, hogy, habár jóhiszemüleg, de mégis tévesen kikttldenek olyan méneket, a melyeket nem lenne szabad kiküldeni, mert megfelelő tenyészképességgel nem birnak. És így természetesen a lótenyésztésnek igen-igen nagy kárára és közvetve az államnak is kárára vannak. Mielőtt tovább mennék, vissza kell térnem pár pillanatra a szőlőtermelésre, mivel ott elfelejtettem megérinteni, a mit elhallgatni helytelennek tartanék. Azt tudniillik, hogy az igen tisztelt miniszter úr, a mint mondottam is, tárczájának átvállalása óta a gazdasági képezést megfelelő gondban részesíti. Erről tesz bizonyságot az a, mondhatom, nagyszerű könyv, melyet szakemberek közreműködésével épen a filloxera által elpusztított területeken a szőlőnek felújíttatása és okszerű kezelhetése érdekében utóbbi időben kiadott és annak daczára, hogy az igen kimerítő, tartalmas, ábrákkal kellőképen felszerelt, és így használható értékes munka, oly alacsonyra szabta annak az árát, hogy bizony még a legszegényebb termelő is birtokába juthat. En ismervén ennek nagy fontosságát, nem tartózkodhatom attól, hogy a miniszter úrnak ezért az ügy érdekében őszinte köszönetemet ne nyilvánítsam. (Helyeslés ) A gyümölcstermelésről akarok pár szóval megemlékezni. Gyümölcsünk éghajlati viszonyainál fogva igen versenyképes, igen kitűnő, igen ízes. Csakhogy az ország némely vidékein ter39