Képviselőházi napló, 1896. XXI. kötet • 1899. márczius 13–április 15.

Ülésnapok - 1896-433

236 433* országos fllée 1899. márcsina 24-éis, pénteken. lett a személyszállítás és podgyász-szállítás tételeinél. Az Új podgyász-díjszabásból ugyanis azt látjuk, hogy az eddigi 50 krajczáros és 1 forintos díjak helyett 200—300 kilométernél 50 kilo után í forint 50 krajczár

s 50 kilón felül 100 kilóig 3 forint, 100 kilón felül 6 forint. 300 kilométertől 450 kilométerig 50 kilo után 2 forint, 50 kilón felül 4 forint, 100 kilón felül 8 forint, 600 kilométernél pedig 50 kilo után 3 forint, 50 kilón felöl 100 kilóig 6 forint, 100 kilón felül 12 forint podgyászdíj számíttatik. így a kik Segesváron túl, például Brassóból utaznak, azok maximális podgyászdíjat kénytelenek fizetni. Én nem vagyok ugyan barátja, t. ház, annak, hogy egyesek utazások alkalmával egész töme^ podgyászt hordjanak magukkal.jholott csak egy darabra volnának jogosítva, de azzal sem vagyok megelégedve, és — azt hiszem •— ezt sokan osztják, hogy a podgyászdíjak túlságosan felemeltessenek, mert ez aligha felel meg a mi eddigi vasúti politikáiknak. De továbbá, ha úgy történnék, hogy az 50 kilón felüli többlet 10—20—30 kilóval számíttatnék, nem pedig az egész 50 kilo egységsúlylyal, és e szerint arányosan fizettetnék bizonyos többlet, azt még méltányosnak lehetne tekinteni, hanem hogy az, a ki véletlenül egy kilóval többet hoz a podgyászában, Brassóból jőve már 6 forintot fizessen, az majdnem odavezet, hogy esetleg többet kell fizetni a podgyászért, mint a mennyi maga a személyszállítási díj. Ebben a tekintetben részletes javaslatokat tenni nem akarok, nem is hivatásom az; de arrn kérem a mélyen tisztelt miniszter urat, méltóztassék ezen észrevételeimet saját tapasztalataival és e számításokat saját számításaival egybevetni, és ezt az aránytalanságot, a mely meglehet, igen könnyen magának a személyszállításnak is hátrányára válhat, megszüntetve, azt a tarifát, reparálni és más, méltányosabb intézkedést tenni. Az idő rövidségére való tekintettel, habár az államvasutak keretében még sok mondanivalóm volna, (Halljuk! Ealljuk!) egyébre most ki nem terjeszkedem, a tételt elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon.) Dedovics György jegyző* Komlóssy Ferencz! Komlóssy Ferencz: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Midőn e tételnél felszólalok, nem a vasúti politikáról óhajtok beszélni, hanem tisztán a vasúti kedvezményes jegyekről. Azt hiszem, a t. ház igen sok tagját érdekli közelről e kérdés. De nehogy önzéssel vádoltassam, nem terjeszkedem ki a kedvezményes jegyek sokféleségére, nem terjeszkedem ki arra, hogy midőn igen sokan szabadjegygyei az első osztályban utaznak, épen a képviselő az Magyarországon, a ki csak kedvezményes jegygyei utazik. Én a kedvezményes jegyek más fajtájára óhajtanám a miniszter úr figyelmét felhívni. Igen helyes, hogy a miniszter úr egyik elődje gondoskodott arról, hogy az állami tanárok is kedvezményes jegygyei utazzanak a vasúton, de nem helyes az, hogy a tanárokat speczifikálja, és jóllehet, egyforma képesítéssel bir minden középiskolai tanár, akár állami, akár felekezeti, akár községi iskolánál vau alkalmazva, ez utóbbiak nem részesülnek abban a kedvezményben, holott ugyanazzal a képesítéssel ugyanazon feladatot végezik. Ezen állapot megbolygatja azon testületi szellemet és egységet, a mely a tanárok között tényleg ma fennáll, már pedig ez a kormány érdekében épenséggel nem lehet. Akár tanár valaki az állami, a községi, vagy felekezeti középiskolánál, egyforma munkát végez, ugyanarra a térre terjed ki működése, és így nem tudom magamnak megmagyarázni, hogy miért tesz különbséget az állam tanár és tanár között. És ha e kérdésben argumentumokkal lehet élni és nézetem szerint lehet, akkor a felekezeti és községi iskolák tanárai még inkább megérdemelnék az állam jóakaratát, mint az állami tanárok, és pedig azért, mert hiszen a község vagy felekezet maga tartja fenn tanárait, iskoláit, és jóformán ezért semmitsem kap az államtól. Már ha az állami középiskolai tanárok részesülnek ebben a kedvezményben, méltányos és igazságos, hogy ezt a kedvezményt megkapják a községi és felekezeti iskolai tanárok is, már csak azért is, mert a tanárnak szükfége van arra, működése szempontjából, hogy minél nagyobb utakat tehessen; és ha már nem tehet szegényes dotácziójánál fogva külföldön ilyeneket, kell, hogy legalább az országot minden részében ismege, és hogy az ország fővárosába minél többször ellátogasson tanulmányainak folytatása és tapasztalatainak gyűjtése czéljából. (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) A tanár végtére kibékül azzal a gondolattal, hogy nem utazhat, mert nem engedi a helyzete, de azt nem ő, hanem az iskola sínyli meg. Lehet e kérdésnek ethikai momentumairól is beszélni. A tanár nagyon sok kritikának vau kitéve, már a tanulók részéről is. Bizonyára nem tudja felfogni azt, hogy a középiskolai állami tanár kedvezményes jegygyei utazik, míg a felekezeti vagy községi iskolai tanár nem. T. képviselőház! Egy időben, mikor a közigazgatási tisztviselők is megkapták a kedvezményes jegyeket, azzal argumentáltak, hogy ezek is állami természetű funkcziót végeznek. Nos hát, a tanár a tanárhoz közelebb áll, mint például a megyei közigazgatási hivatalnok a bíró-