Képviselőházi napló, 1896. XXI. kötet • 1899. márczius 13–április 15.

Ülésnapok - 1896-432

482. orssAgos ülés 1899. márcsdus 23-án, eefitSrtSkdn. 227 tisztelt előadó úr ágy említett meg, hogy 40.000 család talál ezen tárcza keretében ellátást, ezek­hez hozzászámítandó!? azok a vasúti alkalma­zottak is, kik a magyar termelőnek véres verej­tékkel produkált, nagy gonddal összeállított, pinczra viendő drága gyümölcsét úgy hajigálják, mint a gyerek a labdát, és virtust találnak abban, ha sikerül tízszeres elejtés után bedobni a ko­csiba. Ez oly barbarizmus, melyet nem szabad tűrni. (Élénk helyeslés.) Kis dolognak látszik ez, de sokkal nagyobb, mint a milyennek némelyek talán gondolják. Mert Magyarország gyümölcs­termelését fejleszteni a gyümölcs oltalma nélkül képtelenség, és ennek következtében a legkeve­sebb, a mit kívánhatunk, az, hogy minden olyan vidéken, a mely gyümölcstermeléssel foglalkozik, közvetlen kapcsolatban azon piaezokkal, a melyek fogyasztó piaczok, direkt gyümölcsszállító kocsik rendeztessenek be, és pedig úgy, hogy a nyári, meleg időszakban a gombák által a gyümölcs pusztulásnak kitéve ne legyen, jéggel hűtött kocsikban szállíttassák a gyümölcs. Nem új dolog ez, t. képviselőház, hanem ha tudjuk majmolni a külföldet olyan dolgokban, a melyekről nem kellene példát venni, azt hiszem, hogy e tekintetben ezt a kis reparácziót az a 127,000.000 forintos költség-vetés szintén el fogja birni. (Helyeslés a szélső baloldalon) Nem hallgathatom el, t. képviselőház, azt sem. hogy a XIX. század végén nem tarthatom összeegyeztethetőnek sem a czivilizáczióval, sem különösen Magyarország gazdaközönségének ér­dekeivel azt, hogy a vidék legnagyobb részén vámok által van szabályozva minden közlekedés. Nem kis dolog ez, t. ház, nem vámpolitika ez, hanem azon közlekedési vámok egész exiszten­cziája már magában véve is oly obszkurus, hogy azokat csak azért vagyunk kénytelenek egy jog­államban eltűrni, mert az erre vonatkozó tör­vények hatályon kivül helyezve nincsenek; de méltán lehet kétségbe vonni azt is, hogy egy­általában volt-e valaha jogosultsága ilyen vámok szedésének ott, a hol azokat tényleg szedik. És méltóztassék meggondolni, hogy Magyar­ország közgazdasági fejlődésére mily akadályt képeznek azok, mily nagy nyomatékkal esnek a gazdasági fejlődés útjába, a mikor a fejlődés gazdasági okokon kivííí nálunk közjogi okokba is ütközik. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Az a szegény gazda, a ki minden szükségletét a vásárból kénytelen beszerezni, hogy csak egy kis juhnyájat mondjak, hogyha azt ide-oda hajtja háromszor, a nélkül, hogy járásának ered­ménye volna, már a vámon elűzeti azt a kis különbözetet, a mi neki nyereség czímén jutna. Csak egy példát hozok fel, hiszen azért mondottam, hogy ez lokális politika. A szabolcs­vídéki embernek egyik fo fogyasztó piacza Mun­kács. Odáig négy helyen szednek vámot, a melyek közül egy, vagy falán kettő is állami vám. T. ház! Látszólag kis dolog ez. de ha az egész országban így állnak e viszonyok, akkor el kell ismernünk, hogy ezek tényleg a gazdasági és kereskedelmi egészséges fejlődésnek és a közle­kedésnek tényleges akadályát képezik. (Helyes­lés a szélső baloldalon.) Ezeket ajánlom, bár kis dolgok, az igen tisztelt miniszter úr figyelmébe; méltóztassék ezeket ép annyira figyelmére méltatni, mint azo­kat a nagy ezélokat, a melyeket tegnapi beszé­dében jelzett. Az általam felhozott egyéb okoknál fogva, és mivel a gazdasági politikában önállóságra törekszem, a költségvetést nem fogadom eb (HelyesPs a szélső baloldalon.) Elnök : Kivan még valaki szólani, t. ház? Nem. Ha szólani senkisem kivan, a vitát bezárom. A kereskedelemügyi miniszter úr kivan szólani. Hegedüs Sándor kereskedelemügyi mi­niszter: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Engedje meg a t. képviselőház, hogy a hozzám intézett kérdésekre egynéhány rövid nyilatkozatot tegyek. Azért szorítkozom csak nyilatkozatokra, mert polémiába bocsátkozni nem akarok, annyi­val kevésbbé, mert azon beszédek, a melyeket igénytelen programmbeszédemre vonatkozólag hallottam, reám nézve inkább lekötelező elisme­rést tartalmaztak, mintsem szigorú kritikát, és így én csak hálával fogadhatom még a meg­jegyzéseket is, a melyeket tenni méltóztattak. Csakis rektifikálnom kell Komjáthy Béla, t. képviselőtársam némely állítását, különben hamis világításba helyeztem volna álláspontomat. A programm tekintetében t. képviselőtársam félreértett, igaz ugyan, azt mondtam, hogy tüze­tes, részletekbe menő, minden egyes kérdésre kiterjeszkedő nyilatkoztot nem fogok tenni, mert arra szükséges, hogy tárczámnak minden részletét és tényezőjét— erre fektettem a súlyt — ismerjem, és hogy az anteaktákat is ismerjem, de a főbb kérdésekre, melyek összefüggésben vannak, irányomat jelzem — ezt mo' dtam — és ez, azt hiszem, programra, és hogy ezt jeleztem, az kitűnik abból, hogy a kritika ezzel az irány­nyal foglalkozott. Hogy én hozzátettem, hogy szeretném ezt cselekedetekkel is jelezni, nem azt jelenti, hogy a programmot nem tartom szükségesnek és az irányelvek megjelölését nem tartom kötelességemnek ; csak azt jelenti, hogy interpretácziónak legjobb mégis a cselekedet. S azt tartom, ha a kalendáriumot veszszük, teszem azt, ha oly időben lettem volna szerencsés mi­niszterré kineveztetni, mikor a költségvetés már megvan és rendelkezésemre áll 8—10 hónap, 39*

Next

/
Oldalképek
Tartalom