Képviselőházi napló, 1896. XXI. kötet • 1899. márczius 13–április 15.

Ülésnapok - 1896-432

482. országos ülés 1899. márezius 23-án, csütörtökön. 213 hatjuk azt a kisiparról. És épen azért, mert a kereskedelmi és iparkamaráknak úgy a kereskedelmet, mint a nagyipart és kisipart együttesen kellett volna támogatnia, rendesen vagy részrehajlóan, vagy pedig egyiket sem kellő módon támogatta, és így hatása sem az iparra, sem a kereskedelemre nem volt. így tehát én is azt a nézetet vallom, a mit a t. miniszter úr is kifejezett, hogy az ipar- és kereskedelmi kamara intézményét revízió alá kell venni. De a mit mondhatunk az ipar- és kereskedelmi kamarák intézményéről, hogy nem váltak be, épúgy nem mondhatok jobbat az ipartestület intézményéről sem. Miért? Azért, mert az ipartestületi intézmény kötött kezekkel áll feladata előtt. Hiszen az ipartestületeknek a törvény hiányos voltával kell minden lépten-nyomon küzködniök, és harczban állani, másrészről pedig az iparhatósággal gyűl meg a baja, s mindezek útját állják az önálló, szabad ténykedésnek. Tehát két féllel kell küzdeni, a melyeknek az ipartestületeket támogatni kellene, pedig épen ellenkezőleg történik, mert a törvény és az iparhatóság épen az ő ténykedését bénítják meg. Ép azért szükséges, hogy az ipartörvény mielőbb revizió alá vétessék, olyan revizió alá, hogy a kisiparos-osztálynak régi óhajtása, hogy a szakképzettség is figyelembe vétessék, az új törvényben határozottan érvényre jusson. Miből következik, hogy az ipartestületi intézmény egy olyan autonomikus szervezete legyen az iparos-osztálynak, melyben igazi védelmet és gyámolítást talál. Az igazi szabadságot nem abban találom, hogy kiszolgáltatom az iparos-osztályt a tőkének és a nagyiparnak, hanem abban, hogy én olyan intézménynek keretébe hozom össze a kisiparososztálj t, melyben az az ő iparvédelmét és igazi szabadságát megtalálhatja. Miért alakúinak autó nomikus testületek és egyesületek minden téren? Azért, hogy tagjaiknak védelmet nyújtsanak. Azért az az intézmény nem szolgál a szabadság elve ellen, mert a legferdébb magyarázata a szabadságnak épen az, hogy közprédává dobunk oda egyes osztályokat etzen jelszóért a tőkének, .melyeket pedig megmenteni nemzeti főérdek és erkölcsi kötelesség. T. ház! Ha a kisiparos-osztály ilyen szomorú viszonyok közé jut, hogy kénytelen ezerével ipari műhelyét odahagyni és fix-állások után szaladgálni, ennek főoka az, a miket most elmondottam, de oka még a szakképzettség hiánya is a kisiparos-osztálynál. Az tagadhatatlan, hogy a kisipar fejlődésére, megizmosodására egyik főfaktor az iparoktatás keresztülvitele. E tekintetben nem panaszkodom a felsőbb oktatásról, mert elismerem, hogy nagyon sok történik, azonban épen az alapról feledkeztünk meg. Beigazolja ezt azon statisztika, melyet leszek bátor a t. ház előtt ismertetni. Iparostanoncz az egész országban 104.572 van bejegyezve. Az ipariskolák száma 368, melyekbe 78.436 tanoncz jár. A kereskedelmi tanoncziskolák száma 79, melyekbe 6038 tanuló jár. Ott, hol tanoneziskola létezik, 5674 tanoncz volt, ki iskolába nem járt. Még Budapesten is, hol 12.071 tanoncz van, még pedig 10.707 iparos és 1364 kereskedő, 10.707 iparostanoncz közül 201 nem járt iskolába, a kereskedőknél 1364 közül 353. Tehát itt Budapesten a kereskedőtauonczok 25 százaléka nem járt iskolába. De ha nézünk más városokat, azt tapasztaljuk, hogy a vidéki nagyobb városokban nem jár iskolába l*4°/o-tól 23'l°/o-a a tanonezoknak, sőt vannak városok, hol 49'5°/o nem jár iskolába. Daczára annak, hogy a tanoncziskolák felállítása kötelező, 310 olyan nagyobb község van, hol tanoneziskola egyáltalában nincs. Ha ezt összegezzük, azt találjuk, hogy az összes tanonezoknak 25°/o-a községekben van elhelyezve,, s ezek közül 26.136 olyan van, ki nem jár iskolába. Ezek közül 9723 tanoncz jár ismétlőiskolába, 10.413 egyáltalában semmiféle iskolába nem jár, tehát az összes tanonezok 15°/o-a semmiféle oktatásban nem részesül. Ha most azt nézzük, hogy azok közül, kik a tanoneziskolába járnak, minő arányban oszlik meg az egyes osztályokban a tanulók száma, azt tapasztaljuk, hogy az előkészítő osztályba jár 23%, az első osztályba 36°/o, a második osztályba 22°/o, a harmadik osztályba csak 14°/o. Nem sokkal kedvezőbb a kereskedőtanonezok iskolaszorgalma, hol esak 15°/o éri el a harmadik osztályt. Ezt a statisztikát azért hoztam fel, hogy levonhassuk belőle a következtetést. Ebből látjuk, hogy a tanonezok jó része nem jár semmiféle iskolába, tehát még úgyszólván az irás és olvasás teréig sem jut el. Egy másik rész jár az ismétlőiskolába, egy rész az első osztályba, más rész a második osztályba, de esak nagyon kis rész a harmadik osztályba, s így azt a műveltséget sem éri el, melyet az iparostól feltétlenül elvárhatnánk. Ez is egyik oka annak, hogy iparosaink nem képesek prosperálni a külföldi iparral szemben. Ezen feltétlenül kell segíteni, még pedig az alsóbbfokú iskolák reformjával. Sajnos, hogy nem az az emberanyag lép ma a kisiparospályára, mint a múltban, nem pedig azért, mert azok a szomorú viszonyok, a melyek a kisiparososztályban előtérbe lépnek, elriasztják a jó anyagot az iparospályától. Épen azért legnagyobb részben kevés tudású, faluról beözönlő, még az ábéczét sem ismerő tanulók mennek a kisiparra. éa ez az oka annak, hogy sem a kisiparos, sem az ipariskolák nem birnak velük boldogulni. Már pedig ha mi a kisiparos-osztályt meg akarjuk erősíteni, minden erőnket elsősorban az iparoktatás nívójának emelésére kell for-