Képviselőházi napló, 1896. XXI. kötet • 1899. márczius 13–április 15.
Ülésnapok - 1896-432
182. orsiágog ülés 1899. márczins 23-án, csütörtökön. 211 árát, és állandóan oda törekszem k, hogy a termények ára alacsony legyen. így tehát végeredményében a baisse-spekulácziónál állandóan nyernek azok, a kik ebben játszanak, a haussenál csak nagyritkán. A gazdaközönség pedig a baisse-spekuláczióban örökké veszít. (Igaz! Úgy van! a jobb- és baloldalon.) Természetesen a tagadás álláspontjára állanak azok, a kik ezt nem akarják elfogadni. Nem akarok e dolog részletezésébe bocsátkozni, mert ha beleereszkedném, akkor ha órahosszat méltóztatnának meghallgatni, tán akkor sem tudnám úgy ecsetelni, a hogy kellene. Ennélfogva inkább hallgatok erről most, és utalok azon vitatkozásokra, a melyeket talán két évvel ezelőtt a kereskedelemügyi minisztériumban egy, épen a börzereformra vonatkozó ankétben folytattunk, a melyek egy vaskos kötetben megjelentek, s a hol minden érv pro és kontra felhozatott. Ezen érvek tulajdonképen épen úgy fennállanak ma, mint fennállottak akkor. De én ezeket illusztráczióképen hozom fel. Én nem vitatom azt, hogy e baj így vagy amúgy, de minél előbb és pedig ezen irányban szanáltassék. Ez más kérdés, de kijelentek egyet, hogy uem tartok elég helyesnek olyan dolgokat, hogy a börzetanács rögtön beavatkozzék az ilyen hauss e-dologba, mint a minő a mai, előbb említett hausset, — értem a bnzaringet, — beleavatkozzék olyformán, hogy magának tartja fenn, hogy ez ügybe a börzebíróság mellőzésével beleavatkozzék, és megítélje, mennyiben méltányos, mennyiben nem a kérdéses eljárás, tehát jóformán a börzebíróságok fölé helyezze magát. Inkább a börzebíróságnak kellett volna ezt óvatosságból fentartani, ha annak erejét, súlyát meg akarjuk őrizni. Az ilyen beavatkozás nem egészséges; az sem egészséges dolog, hogy az a börzetanács épen most odaáll és megmagyarázza, hogy az usance-búzában micsoda az a szemét quantum, a minek benne szabad lennie, és mekkora quantitásnak nem szabad benne lennie, és most egyszerre meghatározza a kalkulácziónak egy új módját (Halljuk! Halljuk/) arra nézve, hogy miképen kell ezentúl azt megállapítani. Nagyon sok a baissier, ez okozza a bajt, s ezen segíteni kell. Talán ez az ok, mert én egyáltalában azt látom, hogy mindig a baissiert támogatják a börzén. Mindennek rövid értelme az, hogy a börzét annak kell tekinteni, a mi. Az egy nyilt piacz, de nem olyan, a mely monopóliumot képez, hanem oly piacz, a mely mindenkié az országban. Minden piaezot régebben és ma is a hatóság rendez és szabályoz; tessék tehát megállapodni abban, hogy ez oly dolog, a mit nem a börzetanács, nem a kereskedők maguk, hanem a hatóság, ha pedig nem a hatóság, akkor a törvény kell, hogy szabályozzon. (Ügy van! Ügy van! bálfelől.) A kormánynak kell a börzébe beavatkozni és szabályait megállapítani, a melyeknek megállapításánál természetesen meg kell hallgatni a börzét, de épen annyira érdekelt a nagyközönség is, (Úgy van! Úgy van! bálfelől.) a melynek vagyoni jóléte fítgg a börze rendezettségétői. Ezek lennének azon nézetek, a melyeket mindig érvényesíteni sze.ettem volna. Hogy fogjuk-e majd érvényesíthetni, vagy nem, azt nem tudom. De azt az elvet, a melylyel a miniszter úr mindig azt a határvonalat keresi, hol kezdődik a tisztességes üzlet és hol kezdődik a nem tisztességes üzérkedés, azt méltóztassék magasan fentartani, mert a körül fogunk seregleni mindnyájan, nemcsak mi, de ezek az urak is, (A szélsőbalra mutat.) azt hiszem, épen úgy, mint mi. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.)^ Magyarország közállapotai szanálásának első lényeges feladata. E téren üdvözlöm a minister urat, (Élénk helyeflés és éljenzés bálfelől.) Molnár Antal jegyző l Major Ferencz! Major Ferencz.* I 1 . ház! Legyen szabad nekem is ezen nagyon fontos tárczához megjegyzéseimet megtennem, mert kívánatosnak tartom, hogyha valahol, úgy épen ezen tárczánál mindazon égető kérdések megbeszéltessenek, a melyek már halasztást tovább nem tőrnek, mert hiszen mindnyájunknak eí kell fogadui azon tételt, hogy épeu ebben a tárczában van lefektetve az államnak anyagi jóléte és biztonsága. Először is magam részéről, de azt hiszem, pártom részéről is mondhatom, hogy nagy megelégedéssel hallgattuk az; igen tisztelt miniszter úr tegnapi progmminbeszédét, mert sok oly dolgot találtunk ott, a melyek érdekében mi ezeken a padokon igen sokat szóltunk, követeltünk és sokat gáncsoltunk, a minek igazsága épen ezen programmbeszéd által van legjobban igazolva. Mielőtt azonban ezekre rátérnék, legyen szabad előttem szólott igen tisztelt képviselőtársamnak, gróf Károlyi Sándornak beszédére egy pár megjegyzést tennem. (Halljuk! Halljuk!) Előre is kijelentem, nehogy félreértsenek, hogy a legnagyobb mértékben barátja vagyok a mezőgazdaságnak és fejlődését teljes erőmből igyekezem előmozdítani, mindazonáltal mégis különbözik az én theoriám és felfogásom attól, a melyet itt előttem szólott igen tiszteli képviselőtársam, gróf Károlyi Sándor elmondott, mert én más módon gondolom, hogy a mezőgazdaságot biztosan emelni lehet, és más módokat keresek, hogy annak a mezőgazdaságnak a valódi bázist megadjam. Én részemről nem tudnék abba belenyugodni, hogy az államnak, mint sajnos, mezőgazdasági államnak, csupán az lenne a feladata, hogy azt a felesleget, a melyet ma termel, a piaezokon értékesíteni tudj i. Én ezt a feladatot nagyon szűk körnek találom, mert hiszen először is azt a piaezot semmisem biztosíthatja 27*
