Képviselőházi napló, 1896. XXI. kötet • 1899. márczius 13–április 15.
Ülésnapok - 1896-431
481. országos fllés 1899. márczius 23-én, szerdán. 199 mindössze a lakosságnak 5*26 százaléka tíz ipart, míg a mezőgazdasággal foglalkozók (beleértve a keresőket, eltartottakat és napszámosokat is) 76*83 százalékot képeznek, sőt 78*4 százalékra rug e szám, ha a mezőgazdasági kereső lakosságot állítjuk szembe az összes kereső népességgel. Mennyivel kedvezőbb az arány a szövetséges Németországnál, hol az iparral és kereskedelemmel foglalkozók száma a népesség 49 százalékát teszi. Ipart kell tehát teremtenünk okvetlenül, bármennyire nehéz is ez közös vámterületen, a fejlett iparú Ausztria mellett, (ügy van! a szélső haloldalon.) Mert oly országban, hol a nemzeti jövedelem kileucztized részi a földből áll elő, az államháztartás egyensúlya bizonytalan. Kültényezőktöl, időjárástól, idegen piaczoktól függ s néhány gazdaságilag rossz év egymásutánja alapjában ingathatja meg. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Az ipar nem áll ellentétben a mezőgazdasággal, mert ennek fogyasztója és termékeinek feldolgozója. Magyarország őstermelésből például 1894-ben több mint ezermillió forintot érőt, preezizebben 1049 milliót produkált. Természetesen az iparunknak az őstermelésen kell alapxxlnia, mert ha vizsgáljuk az árúforgalmi statisztikát, következőket találjuk az 1897. év eredményéül: A behozatal 75"86°/o gyártmány és 24'14°/o nyersanyag, míg a kivitelünkben a nyersanyag 59-64°/o al szerepel, a gyártmány 40'36°/o-val szemben. De még ha azt veszszük tekintbe, hogy a behozatal 24-14°/o-ban 9'22°/o oláh gabona és kivitel 40'36°/o-ban pedig az élelmezési és egyéb fogyasztási czikkek, vagyis a mezőgazdasággal kapcsolatos gyártmányok 25"52°/o-al szerepelnek, úgy láthatjuk, hogy az őstermelés azon bázis, melyen iparunknak fejlődnie kell; de azt is, hogy mennyire szükséges igyekeznünk ipar által gazdasági helyzetünket megerősíteni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De nézzünk kissé vissza, mikép tevékenykedett az állam ez irányban. Az 1881 : XLIV. törvényczikk által nyújtott állami kedvezmények, továbbá az 1884: XVII. törvényczikk, az ipartörvény, mely az ipari közigazgatás rendezésére alkottatott, hivatva voltak az ipart életre kelteni. Majd 1889-ben, midőn a földmívelésügyi minisztériumtól az akkor felállított kereskedelemügyibe tétetett át az ipar ügyköre, meghozatott a gyáripar támogatására az 1890 : XIII. törvényczikk. Fel is lendült a gyáripar, határozott rovására a kézműiparnak, melyről utóbbi időben már csaknem úgy nyilatkozhatunk, mint Kálmán király a boszorkányokról: De strigis, quae non sünt. nulla mentio fiat. Hibás iparpolitika miatt a kisipar már úgyszólván megsemmisült. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha a gyáriparnak a többi ipar rovására való egyoldalú fejlődésétől eltekintünk, gyáriparunk nagyjában azon helyes alapelv szerint fejlődött, mely szerint az iparnak elsősorban a mezőgazdaság, állattenyésztés, erdészet, bányászat és kohászat termékeit kell feldolgozni. így a mezőgazdaság termékeit dolgozza fel jelentékenyebb gyáriparunk, tudniillik a czukor-, a szeszes a malomipar. Hogy csak az utóbbi jelentőségére rámutassak, idézem az 1894. évi adatot, mely szerint ezen egy év alatt 7,178.203 métermázsa gabona dolgoztatott fel a malmokban. Bocsánatot kérek, itt a budapesti nagy malmok tekintetében egy kis kitérést kell tennem, mert a kérdés nagyon is aktuális. (Halljuk! Halljuk]) Tudjuk, hogy e téren gyáriparunk nem felel meg azon feladatának, hogy párhuzamosan haladjon a mezőgazdasági érdekekkel. Nem akarok most az úgynevezett őrlési kikészítésről szólani, melyet a lisztminőség rovására használtak ki, sem arról, hogy a félévi vámliitel-kedvezménynyel miként éltek vissza a budapesti nagy malmok. De megemlítem, hogy az 1897-iki pénzügyminiszteri rendeletet, mely a vámhitel tekintetében megszorítást tartalmazott, azzal játszszák ki, hogy az ágynevezett ürzárolást hozzák be a csooiagzárolás mellett és helyett. így történik azután, hogy most annál inkább árképző spekulácziókra is adják magukat ezek a malmok, és megalakítják a buzaringet (Űgy van! Úgy van ! a szélső baloldalon.) és nemcsak hogy üzemredukcziót csinálnak, hanem három malomban egyenesen beszüntették a munkát, és ezeknek eddigi üzemük arányában métermázsánkiut 5 krajczárt fizetnek, a nélkül, hogy ezek dolgoznának. E mellett a Bal kán-államokból mindenféle búzaszemetet gyűjtenek össze és halmoznak fel a szabadraktárakban, sőt Amerikából ishoeatnak; legalább úgy hírlik, hogy Arkansasból tetemes mennyiségű búza van útban a trieszti kikötő felé. (Úgy van ! a szélsőbalon.) Nem akarok arról beszélni, hogy az őrlési forgalom helytelen kihasználása által mennyi kárt szenvedett a magyar liszt hírneve a külföldön, úgy, hogy tengerentúli összeköttetéseink is nagy visszaesést mutatnak. A búzaringnek, a malmok spekulácziójának az a következménye, hogy most a fogyasztó közönség fizeti meg drágábban a lisztet, aratás idején pedig nagy búzakészlet lévén felhalmozva a szabadraktárakban, a gazdaközönség fog kárt szenvedni. Én azt hiszem, a t. föídmívelési miniszter úr — sajnálom, hogy nincs jelen — egyetértve a pénzügyminiszter úrral, valószínűleg éber figyelemmel kiséri ezen üzelmeket és kellő intézkedésekkel, legalább remélem, azoknak gátat fog vetni. (Helyeslés a szélsőbalon.)
