Képviselőházi napló, 1896. XXI. kötet • 1899. márczius 13–április 15.

Ülésnapok - 1896-431

|gg £31. országos ülés 1899. márezlss 22-én, szerdán. leg a Gozsdu-alapítványi ösztöndíjak felügyeletével foglalkozó bizottság is e tekintetben részes lehetne, ez ellen a leghatározottabban tiltakoznom kell, mert a Gozsdu-alapítvány feletti felügyeletet kiváló és hű hazafiakból álló bizottság képezi, (Úgy van! Úgy van! jóbbfelől.) és ennek következtében azon felfogás ellen, mintha talán ezeknek tudtával román agitatorius czélokra használtatnék ez fel, természetesen az ő érdekükben is és az igazság érdekében is tiltakoznom kell. Az megtörténhetett, hogy egyik, vagy másik tanuló, ösztöndíjat kapván, azt az ösztöndíjat esetleg valami meg nem engedett czélra használta fel. Legyen róla meggyőződve a t. ház, — gondolom, e tekintetben semmi kétség sem foroghat fenn, — hogy abban az esetben, ha valamely ilyen ösztöndíjat élvező egyén visszaélést követett el, akkor az ellen a legszigorúbb eljárás tétetik folyamatba és a legszigorúbb eljárástól én a magam részéről természetesen tartózkodni nem fogok. (Helyeslés.) A mi pedig azt illeti, hogy a főiskolákban veszélyes nemzetiségi mozgalmak és társulások vannak, erre nézve is meg kell jegyeznem azt, hogy én minden alkalommal, a mikor csak módomban van, arra buzdítom a magyar egyetemi polgárokat, hogy a nemzetiségi ifjakat lehetőleg a maguk körébe vonják és így közös hazafias törekvéseiket velük együtt ápolják, de viszont semmiféle külön, úgynevezett nemzetiségi társulás meg nem engedtetik. (Élénk helyeslés.) És hogy volt bátorságom ebbe a kérdésbe benyúlni, még pedig erélyesen, arra nézve talán szabad hivatkoznom a nagyváradi esetre, (Élénk helyeslés.) a mikor kizártam Magyarország összes főiskoláiból, sőt még a nosztrifikácziótó] is eltiltottam az illető jogakadémiai hallgatót abban az esetben, ha esetleg valamely külföldi egyetemen szerezné meg a képesítést, mert meggyőződtem róla, hogy annak az izgatásai már határozottan a magyar állam és a magyar nemzet létérdekei ellen irányultak. (Élénk helyeslés.) Ezt az eljárást követtem eddig, és ezentúl is követni fogom, mert igen természetes, hogy meg nem engedhető dolog az, hogy a magyar állam létérdekei elleni izgatásnak itt bármi tekintetben táp nyújtassék. (Helyeslés.) De viszont kötelességem mindazokat is megvédeni, a kik hűen és hazafias érzésben szolgálják a hazát, (Élénk helyeslés jobb/elöl.) és elsősorban ilyenek azok, a kik a Gozsdu-alapítváuy feletti felügyeletet gyakorolják. Ezt kötelességem volt, t. ház, röviden elmondani. (Élénk helyeslés.) Polónyi Géza: T. képviselőház l (Halljuk! Halljuk!) Bocsánatot kérek, bojry félremagyarázott szavaim helyes értelmének helyreigazítása ceíméa felszólalok. Én nemcsak természetesnek tartom azt, t. ház, ha valaki, mint Gajári Ödön t. képviselőtársam, a ki egy politikai rendszernek exponált híve volt, annak a rendszernek védelmére felszólalt, de egyenesen és határozottan nobilis dolognak tartom ezt. Épen ő vele szemben azonban kötelességem, hogy az objektivitás szemüvegén világosan lássunk és az intencziók tekintetében is tisztában legyünk. T. ház ! Először is rektitikálnom kell azt, hogy a t. képviselő úr úgy állította oda a dolgot, mintha én azt állítanám, hogy a röpiratot báró Bánffy Dezső írta. Bocsánatot kérek ; ellenkezőleg, világosan kijelentettem, hogy a névtelen röpirattal szemben sem nem állítom azt, hogy báró Bánffy Dezső írta, sőt ellenkezőleg kijelentettem, hogy ezt nem ő írhatta. Azt sem mondtam, hogy ki írhatta ; nem is gyanúsíthattam vele senkit, mert sejtelmem sincs róla, ki irta. Ennélfogva a t. miniszter úr szavaira vonatkoztatva azt kell kiemelnem, hogy azt se engedem még csak sejtetni sem, hogy egy miniszteriális tisztviselő írta volna. Azonban azt állítottam és állítom, hogy bárki is írta ezen röpiratot, ezt csak olyan ember írhatta, a kinek a hivatalos adatok vagy rendelkezésére állottak, és maga közvetlenül az ügyek intézésébe befolyt, vagy olyan embertől kapta az adatokat, a kiknek ezen adatok rendelkezésére állottak. Ezen röpirat adatai arról mindenkit meggyőzhetnek, hogy ez így van. Már most, t. ház, arra nézve, a mit Gajári Ödön t. képviselő úr azonkívül báró Bánffy Dezső rendszerének védelmében gróf Tisza Istvánra felemlített, arra nézve is kinyilvánítom, hogy intencziómat félreértette. T. ház ! Mit mondottam én ? Röviden semmit se egyebet, mint hogy az az ember és az a rendszer, a mely azzal áll elő, azzal a pretenzióvai, hogy a legmagyarabb és a legnemzetibb volt, az én egyéni felfogásom szerint nem védheti, vagy legalább nem állítja azt jóhiszeműleg, ha olyan rendszert támogatott, a mely Ausztriában a szlavizmus érdekeinek kedvezett. Én erre mint bizonyítékot hoztam fel gróf Tisza Istvánnak azon álláspontját, hogy íme most már nyilvánvalóvá vált, hogy gróf Tisza Istvánnak teljes meggyőződése — tisztelettel hajlok meg előtte — az, hogy a szláv föderálisztikus érdekek nem állanak a magyar állam érdekeivel ellentétben, már pedig én, már nemzetiségi szempontból, ezt tartom a legveszedelmesebbnek. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A mi legvégül az én egész intencziómat illeti, engedje meg nekem igen tisztelt képviselőtársam, hogy egy egész tiszteletteljes kérelmet és kérést intézzek hozzá. Mit gondol a t. képviselő úr ? Nem tettem én neki és annak a pártnak is,