Képviselőházi napló, 1896. XXI. kötet • 1899. márczius 13–április 15.

Ülésnapok - 1896-430

480. országos Ülés 1899. márczlns 21-én, kedden. 177 A magyar királyi államrendőrség az 1881 :XXI. törvényczikk és az 1889 : XLVI. törvényczikk szerint Budapest, Újpest és Rákospalota területét egybevéve, 24.348 hektár terűlet felett ügyel fel s ebből másfélezer kültelki út. Azért hívom fel a t. ház figyelmét ezen kültelki utakra, mert ezen utakon, egy-egy ház, vagy két-három ház létezik csak, de azért a rendőri intézmény az egész területre terjed ki. A legutóbbi rendőri kimutatás szerint, mely 1897-re vonatkozik, 647.782 lélekie ügyelt fel az államrendőrség. T. ház! Két ilv óriási számmal szemben, különösen tekintetbevéve azt, hogy a 24.348 hektárterilletből köríílbelől kétharmadrész kültelekre esik, engedje meg a t. ház, hogy feltüntessem azt a létszámot, a mely alkalmazva van arra, hogy ez óriási területre és ez óriási lélekszámra felügyeljen. A tiszti minősítésűek létszáma a kimutatások szerint (Halljuk!Halljuk!) 78 lélekből áll a magyar királyi államrendőrségnél. Az orvosok száma egész Budapest területén 18, a csapattisztek száma 22 és azonkívül van még kezelőtiszt 92, számvevőségi és pénztári tiezt 16. A kezelőtisztek bent az irodában dolgoznak, a számvevőségi és pénztári tisztek szintén. Tehát marad csapattiszt és a tiszti minőség létszáma a fogalmazói osztályoknál 78, e 78 közül tényleges külszolgálatot egyik sem végez ós az teljesen rá van bizva a 22 csapattisztre és a rendeltetésükre álló lovas- és gyalog-rendőrökre. A gyalog-rendőrség száma 839 rendes és 118 próbaidős, a lovas-rendőrök száma pedig 131. Ebből kifolyólag, arányítva már most a lakosság számához, minden 1000 lakóra esik két rendőr. (Egy hang a szélső baloldalon; Hát ez nem elég?) Természetes, hogy ez nem elég. T. ház ! A detektív kar egy teljesen különálló kar a rendőrségnél és én tudom, hogy nagyon jól meg fogja tudni a t. miniszter úr és az államtitkár úr is, hogy ezen adatokat honnan vettem; én csak feltűntetem, mert nem igen szoktak foglalkozni ezen adatokkal és kötelességet vélek teljesíteni, midőn ezt felhozom itt a ház szine előtt. Detektív van száz és ezen száz detektivre van bízva a nyomozás óriási része, úgy, hogy 6600 emberre esik egy detektív. Hogy hogyan teljesítik ezek a felügyeletet, arra nézve a számok arányából le lehet vonni a konzequencziát. De nézzük meg már most az ügyforgalmat a rendörségnél. Az ügyforgalom tavaly úgy alakult, hogy 24.680 darab ügyirattal több volt 1897-ben, mint a megelőző 1896. évben. 1896-ban 507.120 darab volt, 1897-ben 531.800 ügydarab; esett tehát egy fogalmazóra összearányítva a létszámmal az ügydarabokat, 6471 elintézendő ügydarab naponta. (Félkiáltások jóbhtelol: Évenként!) Igen, évenként. Méltóztassék most már figyelembe venni KÉFVH. NAPLÓ. 1896-1901. XXI. azt, hogy háromszáz nap a tulajdonképeni tevékenységi nap a rendőrségnél, mert a többi ünnep, a melyiken kisebb a tevékenység s a hivatalos óra sem tartatik be. 6475 ügydarabot, a melyek legnagyobb része közvetlenül a publikumot érintő ügy, hogyan intézhet el az a fogalmazó ? Ez oly emberfeletti erőt, munkát és időt vesz igénybe, hogy három év kellene ezen 6475 ügydarab elintézésére és nem egy év. Ezen ügy darabok pedig el lettek intézve, a mit onnan következtetek, hogy a rendőrségi kimutatás szerint a restanczia roppant kevés. Én minden hivatalban örömmel üdvözlőin azt, ha a restanczia nagyon kevés, de jobb szeretném, ha az államrendőrség restancziája óriási mérveket öltene ; ez talán ok volna arra, hogy kényszerítse a belügyi kormányt, hogy gondoskodjék a rendőrségi tisztviselők létszámának emeléséről ; de méltóztassék figyelembe venni, hogy ezen óriási munkával szemben micsoda dotáczióban részestílnek az áilamrendőrségi tisztviselők. Előrebocsátom, hogy az államrendőrségi tisztviselők hivataluknál fogva oly nagy és erős karakterek kell, hogy legyenek, hogy ehhez fogható karaktererősség kevés hivatalban kell, mert egyetlen egy hivatalban sincsenek a tisztviselők annyira kitéve csábításoknak és annak, hogy köztisztviselői hivatásukról megfeledkezzenek, mint épen az államrendőrségnél. Nagyon jól tudják azon t. képviselőtársaim, kik évtizedek óta e háznak tagjai, hogy a hetvenes évek közepén mutatkozott legjobban, mit jelent az egy országban, mit jelent az egy fővárosban, ha az államrendőrség tisztviselői nem a legnagyobb erkölcsi alapon nyugszanak, midőn azon bizonyos Thaiszféle érának leleplezései jöttek, melynek egyes eseményei ma is kisértenek. Méltóztassanak figyelembe venni azt, hogy a fogalmazónak, kire rá van bízva 6471 ügydarab elintézése, összes fizetése 1200 forint, a segédfogaimazóé 1000 és 800 forint. A ki ismeri Budapest drágaságát, a ki ismeri azokat az igényeket, a melyeket a rendőrtisztviselőveí szemben támasztanak, az mondja meg: Lehetséges-e, elképzelhető e, hogy egy jogvégzett ember, a ki tizenhat éven keresztül tanult, megszerezze ezt az állást, 600, 800, 900, végre 1000 forint fizetéssel exisztáljon, mikor ezt az ezer forintot csak 10—15 évi szolgálat után igényelheti, a mi alatt családot is alapít, mert ezt hazája iránti kötelességének tartja? Én utalok arra, hogy a magyar államrendőrségnél az exekutiv rendőri közeg, a közrendőr 30 forint havi fizetésből kell, hogy exisztáljon. Nem oly abszurdum-e ez, a melyhez fogható sehol sines az egész művelt világon ? Mert ha szembe állítom a bécsi államrendőrség fizetésével, a párisi, a londoni rendőrség fizetésével, nem akarom ezzel a házat 21