Képviselőházi napló, 1896. XX. kötet • 1899. január 3–márczius 10.
Ülésnapok - 1896-394
gg 894. országos ülés 1899. január 12-én, csütörtökön. zésére a törvényhatóságok felírtak a képviselőházhoz, a parlamenti nyugodt tanácskozások érdekében, azután választóink fölszólítására mi is tettünk lépéseket, hogy az ex-lex állapot ellen a választók felterjesztéseket, kérvényeket juttassanak a képviselőházhoz. A formulárék szétküldésével én voltam megbízva pártunk részéről. Sajnálatomat kell kijelentenem, hogy az általunk szétküldött formulárék egy része a postáról indokolatlanul visszakerült hozzám, más része nem kézbesíttetett, de ez a postahivatalok bűne. Majd panaszokat hallottunk az iránt hogy egyes vidékeken a kerületi szolgabírák ezeket a fornrulárékat elkobozták; ezt majd később fogjuk a t. ház színe elé hozni. Azonban a tegnapi napon a függetlenségi és 48-as pártkör elnökéhez két szlavóniai községből jött tudósítás, illetve távirat, a mely szerint a Verőcze vármegyei szlatinai kerületnek, vagy járásnak szolgabirája az új bukoviczai birót és egy kosiczai férfit, a kik ezeket az aláírásokat vezették, csendőrökkel elfogatta, csendőri fedezet alatt Szlat inára kisértette, elzáratta, s ma is ott vannak elzárva. (Zaj a bál- és szélső baloldalon. Felkiáltások: Gyalázat!) Korelnök: Csendet kérek! Lukáts Gyulai T. képviselőház! Ma még több bizonyítékunk nincs, mint ez a sürgöny és kívánom, hogy ne legyen igaz, a mit itt nekünk sürgönyöznek. De attól tartok, hogy igaz talál lenni. Pedig micsoda törvénytelenséget kértek ezek? Ennyi az egész (olvassa): »T. képviselőház! Mi alulírottak tisztelettel kérjük az országgyűlést, ne engedje meg a kormánynak azt, hogy a törvény ellenére adót és ujonczot szedhessen és alkotmányellenesen kormányozzon.« (Zaj balfelél.) Ma az eredeti kérvény még nincsen be nyújtva a képviselőházhoz; itt van a kezeim között. Aláirtak ezt kosiczai, szlatinai és más szlavóniai lakosok, nemzetiségi különbség nélkül, a mennyiben az aláírásból látom, nemcsak magyarok, de horvátok is vannak aláírva. De különben is, akárhogyan történt, a kérnyezési jog elvitázhatatlan joga minden állampolgárnak és ettől az illető kérvényezni akarót nem foszthatja meg sem a szolgabíró, sem a miniszter, sem senki fia. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) T. ház! Látom, hogy az a bííne ennek a kérvénynek, hogy épen a szlavóniai magyar lakosság kezdeményezte azt. És a ki figyelemmel kiséri a horvátországi hatóságoknak eljárását az ottani magyar lakossággal szemben, az nagyon természetesnek találja ezt az üldözést, a mely az ottani több, mint százezernyi lakossal napról-napra megtörténik. Erre a konkrét esetre nem akarom ma még a csalhatatlanság bélyegét ráütni, majd a t. kormány szerez informácziókat; de kijelentem, hogy a mai naptól fogva én is meg fogom kisérleni a magam informáczióit beszerezni és ettől teszem függővé, hogy ez eljárást a kellő kritikában részesítsem. Ezen alkalommal csak felolvasom interpelláeziómat, mely következőképen hangzik (Halljuk ! Halljuk ! Olvassa): »Interpelláczió a magyar királyi miniszterelnök s a horvát-szlavon-dalmát miniszter urakhoz. Igaz e, hogy a Verőcze vármegyei, szlatinai járás szolgabirája, Erdélyi József kosiczai lakost s a novabukoviczai birót csak azért, mert egy, a magyar országgyűlés képviselőházához intézett kérvényt aláirtak, csendőrökkel elfogatott, Szlatinára kisértetett s őket lezáratta s ma is fogva tartja ? S ha igaz, szándékoznak-e ezen hivatalos hatalommal való visszaélés ellen a megtorló lépéseket megtenni ?« (Helyeslés a bál- és szélső báloldalon.) Korelnök : Kiadatik a miniszterelnök úrnak és általa az illető horvát-szlavou-dalmátországi miniszter úrnak. A legközelebbi ülés ideje és napirendje meg lévén állapítva, a mai ülést eloszlatom. (Az ülés végződik d. u. 1 óra 20 perczkor.)
