Képviselőházi napló, 1896. XX. kötet • 1899. január 3–márczius 10.
Ülésnapok - 1896-422
422. országos ülés 1899. márczius 9-én, csfitSrtflkSn. 345 a szlávokat sérti, ők rögtön az északi kolosszus felé vonzódnak. Történjék azonban itt Magyarországon, a mi hazánkban bármi, a mi a magyar nemzetet sérti, mi nem vonzódunk kifelé soha, hanem függetlenségi érzelmeink gyúlnak lángra, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) és a szereretett haza függetlenségében keresünk sérelmeinknek orvoslást, annak a magyar hazának függetlenségében, a mely független hazának eszméje szent István koronájának az eszméjével van összekapcsolva. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Soha az Isten ujja jobban és szemmel láthatóbban nem mutatott.rá arra, hogy az intéző és döntő köröknek milyen irányt kellene követniök, mint épen most, midőn Ausztriában züllésnek indult minden. Ha eddig nem látták be soha, úgy végre-valahára most kellene beíátniok, hogy a nagyhatalmi állásnak és a trónnak legerősebb támaszát Magyarországban kell keresni, abban az országban, a mely országot királyai évszázadokon át a császári koronának áldoztak föl. (Ügy van! a szélső baloldalon.) A monarchia nagyhatalmi állásának, a koronának súh pontját a helyzet mindinkább Magyarország felé tereli. Ha ez így van, — a mint csakugyan így is van, — akkor ezt az országot nem gyengíteni, hanem közgazdaságában is mindinkább erősíteni kell. (Ügy van! a szélső balolda~ Ion.) A magyar hazafias közgazdasági politika ellene van a kiegyezésnek, mert a közös vámterületben az országnak nem megerősítését, hanem annak örökös gazdasági romlását látja. Hogy egyebet ne említsek, a közös vámterületnek káros voltát igazolják a megtartott vámértekezlet tanácskozásai. Abban a vámértekezletben csak azok a politikusok foglaltak állást a közös vámterület mellett, a kiket eddigi közéleti szereplésük kényszerített arra, hogy az önálló vámterület ellen kardoskodjanak. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Azok a szakférfiak azonban, a kik az ország közgazdasági életének közvetlen részesei, a kik az országos közvélemény illetékes és igaz kifejezőinek tekinthetők, abban a vámértekezletben mindannyian kivétel nélkül az önálló vámterület híveinek vallották magukat. (Úgy van! a szélső baloldalon) Ebben a kérdésben, t. ház, megnyilatkozott már maga az egész ország számtalan népgyűléseken. Az ország lakosainak, különösen pedig a magyar népnek élénk részvétele mellett megtartott népgyűléseken ebben a kérdésben a közvélemény szabadon és függetleníí! nyilatkozott meg, nem úgy, mint a legutóbbi országgyűlési képviselőválasztásoknál, a hol rút visszaélésekkel hamisította meg az ország érdekeivel és KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XX. KÖTET jogaival mitsem törődő hatalom a nemzeti közakaratot. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Azokon a népgyűléseken a magyar nép az ó igazságának, meggyőződésének és hamisíthatatlan hitének egész erejével szentesítette a megtartott vámkonferenezia illetékes és független elemeinek ezen álláspontját. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Azon népgyűléseken, t. ház, félreismerhetlenül és félreérthetetlenül jut kifejezésre az, hogy a magyar nemzet, a melyet az osztrákokkal való gazdasági közönségnek felérte káros és veszedelmes voltáról a múlt idők tapasztalatai oly keservesen meggyőztek, külön, magyar, önálló vámterületet akar. (Igaz / Úgy van! a szélső baloldalon.) A magyar iparosok, t. ház, mint iparosok, mindannyian hívei a külön vámterületnek, mert immár Magyarországon is megvannak az ipari és kereskedelmi kultúrának azon harczképes tényezői, a melyek a külön vámterület alapján képesek lesznek a magyar ipart és kereskedelmet a legmagasabb fokra felemelni. (Igaz ! Úgy van! a szélső baloldalon. Folytonos zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) így állván a dolog, t. ház, igazán nem tudom, hogy egyáltalában lehet-e, és ha igen, mennyi jogosultsága lehet annak a dogmának, annnak a tantételnek, a mely a közös vámterületnek egyedül üdvezítő voltát hirdeti, és a mely a közös vámterületet gazdasági szempontból károsnak ítéli. Én, t. ház, ennek az ítéletnek jogos és elfogadható indokait bár kerestem és keresem, nem találom sehol. Azt az érvelést pedig igazán tévesnek keli nyilvánítanom, hogy mi függetlenségiek nem mérlegeljük a kiegyezési javaslatokban foglalt előnyöket és hasznokat. Dehogy nem mérlegeljük, t. ház, nagyon is mérlegelünk mi minden szempontot. Ám jó, t. ház, tegyük fel, hogy a közös vámterület jobb üzlet, mint a gazdasági különválás. Tegyük fel, hogy ez a különválás, a mely most az Ausztriával való ki nem egyezés folytán és az 1867: XIL törvényczikk alapján kötelezettségkép is háramlik reánk, Magyarországra nézve volua alkalmatlan, mert annak állítólagos anyagi károsodásával járna. Tegyük fel mindezt, t. ház, bar elégszer vitattuk ennek ellenkezőjét és bizonyítottuk is. De hát mi következik ebből? Az-e, hogy a profitnak, az anyagi haszonnak feláldozzuk a jogot, az igazságot, a törvényt és az alkotmányt, hogy kufár mértéket szabjunk a legszentebb, legfenségesebb állami feladataink megoldásának? Nem, t. ház, nincs, nem létezik olyan vámközösség, melynek kedveért mi, a függetlenségi párt, feláldozhatnók 30 éven át vailott azon magasztos eszméinket, melyeknek igazságát mindig oly 44