Képviselőházi napló, 1896. XX. kötet • 1899. január 3–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-388

388. országos ülés 1899. január 4-éu, szerdán. ?7 vesztegetéstől, különösen menten miuden hivatalos vesztegetéstői is. Vájjon így alkalmaztattak-e ezek a törvények? Nem, ellenkező irányban, olyan irányban, hogy a nemzet szabad akarata meg ne nyilatkozhassak, hogy a nemzetnek szabad akarata érvényre ne jusson, hanem hogy az önök akarata jusson érvényre. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Már most mérjük össze az obstrukcziót ezzel az eljárással, a melyet a kormány a választásoknál követett. (Halljuk! Halljuk! a bal- és szélső baloldalon.) Minden alkotmányjogi törvénynek egy a czélja, mert hiszen az az alkotmány lényege, hogy a nemzet akarata érvényesüljön. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Önök arra használták fel a választási törvényt, hogy a nemzet akarata ne érvényesülj ön, hanem az önök akarata érvényesüljön (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon. Ellenmondások jobbfelől.) Az obstrukezió a házszabályokat arra használja fel, hogy az önök akarata ne érvényesüljön, hogy az önök kormányzatát lehetetlenné tegye, és hogy ismét alkalom és mód legyen arra, hogy a nemzet akarata érvényesüljön. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) A ki összeméri ezt e két dolgot egymással, az be fogja látni, hogy melyik oldalon van a nagyobb bün, a nagyobb hiba; az fogja látni, hogy vájjon nem jogosúlt-e azzal az eljárással szemben, a melyet önök követtek a választásnál, az, hogy megakadályoztassák minden eszközzel az önök akaratának érvényesülése, melyet önök a nemzet akaratával szembehelyeztek. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon. Ellenmondások jobbfelől.) Ámde az obstrukcziót már panaszok és vádak is szították ebben a házban. Én nem fogom azokat itt most ismételni, emlékezetünkben lesznek azok mindannyiunknak és én csak azt mondom, hogy úgy a választást visszaélésekre vonatkozó, valamint a többi panaszok is, melyek itt felhangzottak, és a melyeknek nyomán az obstrukezió létrejött, ha nem lettek volna olyan uagyon alaposak, akkor az, a mit obstrukcziónak nevezünk, nem is jöhetett volna létre. (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Nem jöhetett volna létre azért, mert ha ezen panaszok és vádak nem lettek volna legalább nagyrészt és lényegükben alaposak, nagyon alaposak és evidensek, akkor a kormány tagjai és a kormány pártja legtekintélyesebb tagjainak egy része felállott volna egymásután és döntő tényekkel és döntő argumentumokkal úgy megczáfolta volta ezeket a vádakat, hogy azok a vádak és panaszok itt elnémulni lettek volna kénytelenek. (Úgy van! a bál- és szélső baloldalon. Mozgás jobbfelől.) Bartha Miklós: Mit kaezag Bánffy úr? (Felkiáltások a bal- és szélső baloldalon ,• Ki vele! Mozgás jobbfelől.) Korelnök (csenget): Itt balról és jobbról csendet kérek! Bartha Miklós: Ne kaczagjon ! Megrontotta az országot! (Úgy van ! Fel kiáltások a balés szélső baloldalon: Ki veié! Nagy mozgás és felkiáltások jobbfelől: Rendre! Rendre!) Korelnök: A közbeszólókat úgy balról, mint jobbról, mint a csendes tanácskozás háborítóit, rendreutasítom. (Helyeslés jobbfelől.) Hódossy Imre: E helyett mi történt, t. ház ? Egymásután szólaltak fel az ellenzék részéről a panaszok itt, s onnan túloldalról nagyon gyéren, úgy a kormány székeiről, valamint azon padokról is igen gyenge érvekkel és igen kevesen igyekeztek czáfolni ezen támadásokat. (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon. Nagy mozgás jobbfelől.) Korelnök: A baloldal engedje kérem, hogy a szónok magát kibeszélhesse. (Helyeslés jobbfelől.) Hódossy Imre: A miniszterelnök úr nemcsak, hogy nem czáfolta meg ezeket a panaszokat és vádakat, hanem azokat egyenesen beismerte és szépíteni törekedett. A többi vádakkal ép így vagyunk és Hegedüs Sándor t. képviselő úr maga utalt reá, a ki pedig annak a t. túloldalnak egyik oszlopos és mindnyájunk által tisztelt tagja, hogy bizony nem nagyon erősen védelmezték ezen vita folyamán a kormányt. (Úgy van! Azt mondta! a bal- és szélső baloldalon. Mozgás és ellenmondás jobbfelől.) Ne méltóztassék az igazság erejét kevésre becsülni. Bármilyen heves a parlamenti harez, mégis evidens az igazság rettentő ereje. (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ha az ki lesz mutatva onnan, hogy nem igazak a vádak, lehetetlen, hogy egymásután itt valamennyien felálljanak és ugyanazokat a panoszokat egymásután elmondják, (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) és hogyha az, a mit itt mondanak, alaptalan: lehetetlen, hogy ez önöket arra ne birta volna, hogy bebizonyítsák, hogy az nem igaz. (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) E helyett mi történt? Mint mondóin, Hegedüs Sándor képviselő úr maga mutatott reá, hogy nagyon gyengén védelmezték a panaszok során a kormányt és azonkívül a párt kebeléből egész sora Ü kiváló férfiaknak kilépett, nyíltan kifejezvén azt, hogy azon panaszoknak jelentékeny részét maguk is alaposnak tartják. (Igaz! Úgy van! balfelől.) S ha mindez nem úgy történt volna; ha azok a panaszok, a mulyek innét felhangzottak, nem lettek volna olyan alaposak, hogy onnét uemcsak nem voltak kellőleg czát'olhatók, hanem sokakat arra bírtak, hogy kilépjenek a pártból: akkor az obstrukezió egyáltalában lehe-