Képviselőházi napló, 1896. XX. kötet • 1899. január 3–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-421

334 421. országos Ülés 1899. márczlus 8-án, szerdán. győződtem arról, hogy Sárközy főispán terrori­zálta a választás napján az egész választást. Az elnöknek — valami Erdélyi főjegyző volt, — minden tényét egyszerűen agnoszkálta, ellen­őrizte, utasításokat adott. Ott járt a kordonok között és mindenfelé terrorizálta és fenyegette a választókat. Végül pedig, mikor egynegyed hatkor kitűzték a zárórát, a következő fényes szereplése volt Sárközy főispánnak: Egynegyed hatkor tíízték ki a zárórát a nemesócsai választásnál. A választás akkor úgy állott, hogy három vagy négy szavazattal volt kisebbségben a függetlenségi párt. A záróra ki­tűzése után talán egynegyed órával két több­sége volt a függetlenségi pártnak, majd a sza­vazatok egyenlők lettek; lehet, hogy tévedek itt a többségben, talán három volt a többség, elég, az hozzá, hogy végűi egyenlők voltak a szava­zatok. Ekkor P<ipp Elek képviselőtársunk, a záróra előtt talán négy perczezel, hozott egy választót és ez leszavazott. Feszty Béla: Nem az elnök hozta a vá­lasztót! (Zaj és fe Máltások a szélső baloldalon: Ő is azt mondta, hogy Papp Elek hozta a választót! El­nök csenget.) Pichler GyőZő Feszty Béla képviselő úr közbeszólására megjegyzem, hogy azt hiszem, hogy neki kötelessége volna, ha én talán téve­désbe ejtem a házat, és ő talán jobban tudja a dolgokat, szives felvilágosításokkal szolgálni sze­mélyes kérdés czímén. Engem nagyon meglepett a dolog, mert igazán nem tételeztem fel, ho<;y neki is része vagy pedig tudomása van az ily­nemű üzelmekről a választásoknál. Tehát egy szavazattal többségben volt a függetlenségi és 48-as párt. Az órák össze vol­tak igazítva az elnök órájával. Három képviselő s egy reíormátus lelkész igazította össze óráját az elnök úr órájával. Mikor azután az elnök észrevette, hogy négy perczezel a záróra előtt a függetlenségi párt egy szavazattal többségben van, fogta magát és megugrott a választási he­lyiségből, (Nagy zaj és mozgás a szélső baloldalon.) kiment Sárközy Aurél hoz és bizonyára jelentést tett neki, mert a főispán úr úgy tekinti az elnök urat, mint a ki kommandószóra köteles jelentést tenni . . . Zmeskál Zoltán: Mungónak tekinti! Pichler Győző: Jelentéstétel után eltűnt az elnök és nyolez perczezel a záróra után még mindig nem látták őt. Egyszerre csak nyolez, vagy tíz perez múlva megjelent . . . (Zaj a szélső baloldal.) Hentaller Lajos: Disznóság! (Zaj.) Elnök: Hentaller Lajos képviselő urat figyelmeztetem, hogy ez a kifejezés nem parla­mentáris. (Nagy zaj a szélső baloldalon. Helyeslés a jobboldalon.) Hentaller Lajos: Hát az, a mit csinál, parlamentáris? (Mozgás és felkiáltások a jőbbolda' Ion : Rendre! Rendre!) Elnök: Hentaller Lsjos képviselő arat rendreutasítom. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Nagy zaj a szélső baloldalon.) Meg lehet mindent a maga parlamentáris alakjában mondani. Ilyen kifejezést nem lehet használni. (Élénk helyesléé a jobboldalon.) Kérem a képviselő urat, folytassa beszédét. Thaly Kálmán: Nem lesz rózsás helye abban a székben! (Nagy zaj a jobboldalon. Elnök csenget.) Kubik Béla: Tisztában voltunk vele! Leszkay Gyula: Azt hiszi még most is, hogy a szolgabiráknak parancsol. (Zaj.) Polónyi Géza: Kinek a parancsából csi­nálta a főispán ezeket a dolgokat? Kinek tet­szelgett? (Folytonos zaj.) Kubik Béla: Be ügyminiszteri parancsból csinálta! (Nagy zaj a jóbboldnlon. Malijuk! Hall­juk! a szélső balold ilon.) Elnök: Tessék meghallgatni a képviselő urat, hogy folytassa interpelláczióját! Pichler Győző: T. ház! Tíz perczezel a záróra lejárta után újra megjelent a választási elnök, kisérve a főispántól és köztük két választó, a kiknek igazolását nem engedte meg a válasz­tási elnök, hanem egyszerűen leszavaztatta őket, azt mondván, hogy elfogadjuk a szavazatokat, megmondták a nevüket és ezzel egy többséggel lezárták a választást. Hiába volt minden, nem használt az ott megjelent képviselők tiltakozása semmit, a kik Budapestről a választásra lementek. És én a magam részéről végtelenül sajnálom, t. ház, hogy nem voltam jelen ezen választásnál, mert ha meggyőződtem volna arról, a mint most tudom, hogy nyolez perczezel a záróra lejárta után szavazni akarnak, akkor nem szavaztatott volna le az elnök úr, mert én azt minden esz­közzel megakadályoztam volna. (Felkiáltások a jobboldalon: Ohó! Nagy zaj és mozgás a szélső bal­oldalon. Félkiáltások; Hát ezt helyesnek tartják? Bánffy huszárok ! Nagy zaj.) Mezőssy Béla: Ez tisztességes dolog ma­guk szerint! (Nagy zaj és mozgás a szélső bal­oldalon. Elnök csenget.) Pichler Győző: Igenis, t. képviselőház, én inkább személyemet teszem ki a büntető­eljárás következményeinek, mintsem hogy meg­tűrjem, hogy a szabad választás ilyen alávaló módon és úgy hamisíttassék meg, a mint azt Erdélyi elnök úr tette. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Minden önérzetes emberben kell, hogy felforrjon a vér, a midőn látja, hogy egy választási elnök kiszalad és Isten tudja, milyen obskúrus alakokat hoz be főispáni kiséret mel­lett, és leszavaztatja őket csak azért, hogy ily

Next

/
Oldalképek
Tartalom